szerző: imetaA nemzet aranya (National Treasure) Hazai bemutató: 2005. január 6.
A Karib Tenger Kalózai és a kevésbé sikerült Arthur király után Jerry Bruckheimer és csapata maradt a habkönnyű kalandoknál, és az izgalomra vágyó nézőt egy jelenkorban játszódó kincsvadászatra invitálják a Nemzet Aranyában.
A főszereplő ezúttal Nicholas Cage, aki már dolgozott együtt Bruckheimer-el a Sziklában, a Tolvajtempóban, vagy a Con Airben. Bár egyik említett film sem került be a filmtörténelem nagykönyvébe, az akciófilmek között mégis magas színvonalat képviseltek, mind látványukban, mind humorukban. Van Cage-ben egy amolyan a fiú a szomszédból vonás, azaz nem igen lógnak róla poszterek tini lányok szobáiban, de nála becsületesebb képpel kevés színész tudja a szemeit kerekíteni Hollywood szerte. Most is a már jól működő figurát osztották rá: a kisember nagy zűrbe kerül.
Ben Gates professzor és hobbi-kincskereső egész életében megszállottan kutat egy legendás kincs után, amit még a Templomos Lovagok rejtettek el valahol Amerikában, és aminek titka apáról-fiúra száll a Gates családban. Akár az Antarktisz ra is hajlandó elmenni, hogy a hátrahagyott jeleket megfejtve eljusson a végső rejtekhelyig, de a kincskeresés útja rögös, és csupa rosszarcú ellenféllel kell megküzdenie érte.
A történet a továbbiakban egyik jel megkeresésétől a másikig tart, középpontban a Függetlenségi Nyilatkozattal, amit ellopnak, majd visszalopnak, majd kicserélnek, elhagynak és természetesen folyamatosan futnak vele a fent említett, rosszarcú bűnözők elől. Mert itt két csapat játszik egy kapura, egyik oldalon a jók, másikon a kevésbé jók, Nicholas Cage szemben Sean Bean-nel, aki a változatosság kedvéért megint negatív karaktert alakíthat. (nagyon meggyőzően, teszem hozzá.)
Nicholas Cage oldalán áll a zseni, de meg nem értett komputerszakértő Riley (Justin Bartha) és a Nemzeti Levéltár restaurátora, Abigail Chase (Diane Kruger), aki véletlenül keveredik a nagy rohanásba, de tudjuk, hogy szőkeségével érkezik a filmbe a szerelmi szál, hogy a végén a fiú a szomszédból megkaphassa álmai nőjét.
Sean Bean oldalán pénz áll, jó sok, magántőke, ahogy mondani szokták, fegyverek, helikopter, jégenjáró masinák, robbanóanyagok, titkos kapcsolatok és egy adag marcona alak, akik előbb tüzelnek, mint kérdeznek.
A felállás tehát nem túl bonyolult, a történet sem, mégis végig izgulhatunk, vajon ki ér előbb az adott célhoz. Mint egy terepgyakorlat az iskolai kiránduláson, van a zöld csapat, meg a piros csapat, és mivel ez egy Disney produkció, a gyilkosság szinte kizárható, (balesetek azért történnek), és Sean Bean sem véresen rossz, csak más szemszögből közelíti meg a kérdést mint egy átlag civil.
A helyszínek tökéletesen illeszkednek a történet szálaihoz (a Kongresszusi Levéltár, Capitolium, Independence Hall, vagy a Liberty Bell) A kincskeresés hangulatát pedig tovább fokozták rövid jelenetek bevágásával a középkorból, vagy a polgárháború idejéből. (Ha más nem is, de az Elfújta a szél mindenkinek eszébe juthat a vetítés alatt.)
Megfelelően időzített poénokkal, és abszurd helyzetekkel figurázzák ki a szereplőket, vagy épp a sematikusan működő rablási jeleneteket, amiket tömegszámra láttunk már más filmekben. Nicholas Cage pedig többszöri bemutató tart abból, hogyan is kell kincset keresni. Adott egy rejtvény, (nem, nem a Sicc-ből), két szó- vagy tárgytöredék áll rendelkezésünkre, se telefonos segítség, se közönség, aki súghatna, mögöttünk a rosszfiúk, vagy a jégomlás, de mindez nem jelenthet problémát! Nicholas Cage ugyanis élő kalendárium, betéve tudja az elmúlt évszázadok amerikai történelmét, az aktuális töredékekhez csatolható személyek nevét, azoknak teljes levelezését, a levelek tartalmát, a tinta színét Nagyon fel kell kötnie tehát a nadrágját annak, aki kincskeresésre adja a fejét, követni pedig szinte lehetetlen a hosszas fejtegetéseket. Várjuk csak meg szépen, míg Nic felkiállt: Heuréka! Majd mehetünk is tovább a következő jelhez.
A jelekből pedig van elég, a film végére már úgy éreztem, kicsit talán sok is. Az alkotók is úgy láthatták, elérték a nézők tűrőképességének határát, mert Sean Bean egyszer csak kivonul a képből, hőseink megtalálják a kincset, és a nagyszerű felvezetés után hiába várunk még valami vidám kis csavart, a film véget ér.
Az, hogy a Templomos Lovagokkal , a szabadkőművesekkel, vagy a Függetlenségi Nyilatkozattal kapcsolatban mennyi történelmi ferdítés látható a filmben inkább nem feszegetném, bizonyára akad jó pár, és bizonyára akadnak olyanok is, akik kivesézik majd. A lekurtított befejezés és az apró kisiklások ellenére a Nemzet aranya nagyszerű szórakozás minden korosztálynak, annyit nyújt, amennyit ígér: önfeledt kikapcsolódást másfél órára.