szerző: RossikaJay-Z vs. Linkin Park: Collision Course Warner Brothers
Manapság ha az embernek megtetszik valami jó zene, fogja magát leül a gép elé és letölti az anyagot. Szerintem semmi elítélendő nincs ebben, nem beszélve arról a rengeteg lóvéról amit megspórol vele a zenekedvelő. Az meg biztos, hogy ha egy anyag igazán magával ragadja a hallgatót akkor el fog menni és megveszi eredetiben is a korongot, mert mégis csak az az igazi. Ez ellen próbálnak védekezni a nagyok, mégpedig úgy, hogy megpróbálnak igazán tartalmas és igényes CD-ket összeállítani, hogy a vásárló pénzéért ne csak a szokásos zeneszámokat kapja hanem annál jóval többet.
Ennyi bevezető után rátérnék a Linkin Park legújabb anyagára, melyet Jay-Z-vel közösen dobtak piacra. Történetekbe nem nagyon mennék bele, aki ismeri a Linkin Parkot vagy mert utálja őket vagy mert hallotta, hogy a nu-metal egyik befutott képviselői annak úgyis mindegy mit írok, aki meg nem ismeri annak azért, Jay-Z-ről meg elég annyi, hogy az amerikai piac egyik legfelkapottabb rap-énekese.
Az anyag digipack csomagolásban került a boltokba, aminek egy CD vásárló alapból nagyon örül, nem beszélve arról, hogy a CD mellé egy DVD is jár ajándékba ami arra utal, hogy itt tényleg valami komoly termékkel van dolgunk. A borító a szokásos hangulatvilágát tükrözi az amerikai csapatnak, kicsit oldskool, kicsit hivalkodó, kicsit kaotikus. Mindenesetre a lényeg jól kivehető. Booklet természetesen jár a csomaghoz, kis infó a két főszereplőről és több oldalas köszönetnyilvánítás a közeli és távoli ismerősöknek. Néztem, hogy a több ezer névben benne vagyok-e de nem sikerült magamra találnom. S, hogy ne legyen unalmas az olvasás korrekt fotók díszítik az oldalakat. Persze olvashatjuk a két korong tartalmát is, de sajnos dalszövegek nincsenek, amik szerintem fontosak lehetnek már ha van mondanivalója a zenének -.
Kezdjük a zenei résszel, mégis csak ez a fontosabb. Két dolgot emelnék ki. Aki nem szereti a Linkin Park előző albumait az felejtse el a korongot, hisz a régi számok átformázásáról van itt valójában szó. A jól bevált slágerekre küldenek rá egy kis rap-et saját részről és persze Jay-Z részéről is, igaz az ősamerikai kicsit jobban küldi. S ezzel már a másik dologról is szót ejtettem. Rap az egész, nagyon kevés benne az igazi linkines dallam, a gitárok ugyan hozzák a régi formájukat, de Chester vokálorgiái elmaradnak. Tulajdonképpen az ő részei lettek kivéve és a helyükre lettek beiktatva a beszélős részek. Arra azért ügyeltek a srácok, hogy az igazán fogós részek ne tűnjenek el. A One Step Closer szám végén lévő durvulat például elég korrekten zárja a korongot, igaz a mostani címe: Points Of Authority 99/One Step Closer.
Természetesen nem véletlen, hogy a számcímek ilyen dupla elnevezésűek lettek. Nem vagyok egy nagy Jay-Z rajongó de a nevek mind a hat - első fele mind a rapper egy-egy korábbi nótájára utalnak. Tehát az egyszerű recept, fogj két korábbi slágert, dolgozd össze és már jöhet is a korong. Belegondolva nem is nagy butaság, csak azaz egy probléma van a dologgal, hogy nem élvezhető a közös eredmény annyira, mint a két anyag külön-külön. Ennek ellenére érdekes próbálkozás, aki szereti az újat annak érdemes belekóstolnia. De ezzel még nincs vége
Aki veszi a fáradtságot és beteszi a CD-t a számítógépébe annak egy kis virtuális anyag is a rendelkezésére áll. Néhány fotó, egy videó klip a Numb/Encore-ról készült a korong klipje fontosabb linkek és természetesen a lehetőség további linkinparkos és jayzs relikviák beszerzésére.
Mindezek után a DVD hasonló lemez-külsővel még mindig ott lapul a pack-ben. Először hosszabb-rövidebb bejátszásokat láthatunk arról, hogy hogyan is találkoztak a fellépők, hogy zajlott a stúdiózás, milyen poénokkal múlatták az idejüket a fellépés előtt, és még a hangpróbába is belehallgathatunk. Majd az igazán tartalmas rész következik, mely minden rajongó álma. Tökéletes minőségben, tökéletes hangzásban végignézhetjük a felállás egy 2004. júliusában rögzített fellépését. A Nyugat-Hollywood-i Roxy arénában készült felvételen mind a hat szám megszólal, s szerintem komoly élmény egy ilyen stílusú zene kedvelőjének. Van még a lemezen egy MTV összeállítás, mely ugyan ezekből a jelenetekből csemegéz, kicsit videó klipszerűen összeválogatva a képeket, és itt is találunk egy fotógalériát, mely több tucat képpel várja a felhasználókat. Ami a hangbeállításokat illeti sztereó és 5.1 közül választhatunk, kinek mit bír a cucca.
Összességében igényes az anyag, mondjuk úgy nyolc pontot adnék rá ha valamely híres szaklap kritikusa lennék. Aki a két csapat zenéjét szereti annak alapmű a kiadvány, de érdeklődőknek is merem ajánlani, hisz a profizmus csak úgy árad a termékből. (Valahogy így képzelem el a korongokat melyeket eredetiben megvásárolok.)
12:31
