Virágkorát éli a fúziós folk muzsika, ebbe a trendbe illik Nagy Ildikó, avagy Tamburilda jelensége is, persze némi csavarral. A Palya Bea, Magashegyi Underground és Szabó Balázs zenéjén felnőtt lány különleges, tamburára épülő dalai ugyanis eltérnek a megszokott kombinációtól: ő a hagyományok helyett három kedvenc stílusát, az altert, a rapet és a népzenét vegyíti.
Legújabb szerzeménye éppen december 13-ára, vagyis Luca napra érkezett, természetesen boszorkányos témában. Ez is mutatja, hogy Tamburilda dalainak témái épp annyira izgalmasan sokszínűek, mint a zenei világa: meseszerű népi hagyományok mellett magáról az életről és a halálról is szólnak, egykeségről, kiközösítésről, és természetesen szenvedélyről. Ildikó állandó segítője a világzene egyik nemzetközileg elismert alakja, Barvich Iván, aki különböző népek hangszereivel pörgeti fel az amúgy sem unalmas trackeket. A produceri munkát pedig az az Edvárd Máté végzi, aki egyre ismertebb a hazai könnyűzenei létben, hiszen dolgozott többek között Király Lindával, Desh-el, és Essemm-el is.