szerző: maRobb Flynn: nem tudta rávenni magát, hogy elmondja Ian Gillan-nek, hogy nem tőlük származik a banda neve
A legtöbbeknek kézenfekvőnek tűnik, hogy a Machine Head zenekar a Deep Purple legendás albuma után kapta a nevét, de az oaklandi csapat frontembere, Robb Flynn elmondta, hogy közel sem ez a helyzet. És ezt még magának Ian Gillan-nek, a Deep Purple énekesének se merte elmondani.
Flynn így sztorizott, ahogy felmerült a zenekar nevének kérdése:
´Imádtam a klasszikus rockot, persze akkor még nem klasszikus rocknak hívták (nevet). Akkoriban csak simán rock volt. Nagyon válogatós voltam a klasszikus rock bandákkal, akiket szerettem. Például sosem voltam oda a Led Zeppelin-ért. Nem igazán érdekelt a Led Zeppelin. Egészen késői életszakaszomban kezdtem csak igazán értékelni a Led Zeppelin-t. Akkoriban a sulinkban minden seggfej Led Zeppelin-es volt. Én meg úgy voltam, hogy akkor bassza meg a Led Zeppelin. A Black Sabbath sokkal közelebb állt hozzám, mert sokkal gonoszabb zene volt. Akkoriban a ´80-as években a Deep Purple nem volt annyira népszerű Kaliforniában. Más dolgok sokkal népszerűbbek voltak. Szóval jobb szó híján, a radarom alatt voltak. Aztán később persze megtudtam, hogy a Machine Head kifejezés a Deep Purple-től származik. Addig talán bele se hallgattam abba a lemezbe. A nagy slágereket persze ismertem, a Space Truckin´t és nyilván a Smoke On The Water-t.
De elmondom, hogy találkoztam a Deep Purple énekes Ian Gillan-nel. Éppen Liverpool-ban voltunk és kevertük a második albumunkat 1996-ban, és ő is Liverpool-ban volt, hogy felvegye a szóló albumát. És történetesen épp egy stúdióban voltunk. Átjött egy este a mi stúdiónkba és kérdezte, hogy mi újság. Mi meg csak néztünk, hogy atyaúristen... És nem tudtam rávenni magam, hogy elmondjam neki, hogy nem az ő bandája után neveztük el magunkat (nevet). Biztos vagyok benne, hogy ezt hitte. De csak együtt lógtunk. Bementünk a stúdióba és kérte, hogy játsszuk le néhány új dalunkat. Így az lett a vége, hogy lejátszottunk egy csomó új dalt. És jó hangosan játszottuk. Ekkoriban ő majdnem 60 év körül lehetett. És azt mondta, hogy húha, ezt hangosabban kéne. És konkrétan feltekerte full hangerőre - már úgy értem, az óriási stúdió hangszórókat. Mi meg csak néztünk: te jó ég, na jó, nyomjuk! Ő meg csak ott ült és végighallgatta az egész rohadt lemezt. Aztán meg mondta nekünk, hogy gyertek csak át az én stúdiómba, hallgassátok meg a szóló lemezemet. Akkoriban épp egy folk-os időszakon ment keresztül. Átmentünk ő pedig egyik üveget rendelte a másik után, vodka, Jack Daniel´s, sör, szívtuk a cigarettákat egyiket a másik után. Szóval a legjobb esténk volt, ő meg mesélte a sztorikat egymás után.´
06:34
