szerző: MóniShe Wants Revenge a Dürerben 2023. szeptember 24. Dürer Kert
2023. szeptember 24-én lépett fel Budapest egyik legizgalmasabb klubjában az amerikai poszt-punk, goth-rock csapat, a She Wants Revenge. Igazán kíváncsi voltam, hogy közel 20 év után, ismét létező zenekar, ami tele van furcsaságokkal, hogyan mozgatja meg a magyar fiatalságot.
A közönség vegyes volt. Láthatóan képviselte magát az a réteg, aki serdülőként szerette meg a zenekart, de mára már az öltözködésében, hajviseletében konszolidálódott, de kíváncsi volt a csapatra, és eljött nosztalgiázni. Természetesen jelen voltak azok is, akik örök életükre választották a stílust, és feketében, csipkében, bakancsban, erőteljes sminkben szórakozták végig az estét.
A She Wants Revenge valójában egy duó, ami 2004-ben, Kaliforniában alakult. Az énekesük, aki gitáron is játszik, Justin Warfield, rapper volt a 90-es évek végén. Ehhez képest, én elég erősnek érzem a stílusváltást, de illik hozzá mindenképp, amit azóta képvisel. Adam Bravin szintén érdekes figura. Számtalan hangszeren játszik, köztük basszusgitáron, billentyűs hangszereken, gitáron és dobon is. Ebből számomra nyilvánvaló, hogy a zene teljesen beszippantotta, már fiatal korában is. A fiúk a turnékon kiegészülnek egyéb muzsikosokkal, de ők nem számítanak állandó tagoknak. Ilyen például Thomas Froggot gitáros, David Goodstein és Jason Payne dobos.
Az együttes eddigi fennállása alatt kétszer tartott hosszabb szünetet, de aztán mindig történt valami, ami összehozta őket újra. Három stúdió albumuk jelent meg idáig. 2006-ban az azonos című She Wants Revenge, 2007-ben a This Is Forever és 2011-ben a Valleyheart. Annak ellenére, hogy nagyobb dobással nem jelentkezett a csapat, az utóbbi években kifejezetten nagyszabású turnékra indulnak. 2022-ben a Disappear Tour is tartalmazott európai állomásokat, de hazánk akkor kimaradt a fellépések sorából. Jelenlegi, Eternal nevű turnéjukon, 18 koncertet adnak az öreg kontinensen, érintve Horvátországot, Bulgáriát, Szerbiát, Görög- és Törökországot, az Egyesült Királyságot, Francia- és Németországot, Lengyelországot, Ausztriát és természetesen Magyarországot is. Több 1000 kilométer, 18 show, és mindez 25 napba belesűrítve. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a fiúk fáradtak voltak az utolsó előtti helyszínen. Minimális pihenő után Ausztráliában, majd az USA-ban folytatják. Ezek alapján azt kell mondanom, hogy sokkal szívesebben játszanak, mint ülnek a stúdióban új szerzeményeken dolgozva.
A kezdeti sikereket nem lovagolták meg annak idején, láthatóan kívül maradnak a showbusiness világán. 2006-ban közösen turnéztak a Depeche Mode-dal, és a The Cure-ral is léptek fel közösen, aztán inkább szünetet tartottak, mert úgy érezték, csak a hírnévért nem érdemes csinálni. A goth stílus persze meg is követel egy érzékeny lelki hozzáállást.
A csapat neve a filmek világából is lehet ismerős, mert a Jim Carrey főszereplésével bemutatott The Number 23, és az American Horror Story sorozatnak is She Wants Revenge dal volt a zenéje.
A koncerten kifejező volt a színpadi kép. Mindannyian feketében jelentek meg, ami önmagában a stílusban nem meglepő, de a fénytechnikusok kezét megkötve, minden dalnál csak monokrómiát engedtek meg. Ez többségében piros volt, vagy kék, végül pedig ezek egyvelegeként a lila szín jelent meg. Mindez rengeteg füsttel párosult, sejtelmessé téve az előadást. A mimika nehezen volt leolvasható. Warfield nem törekedett interakcióra, szinte nem is szólt a közönséghez. Különösebb átvezető szövegek nélkül érkeztek a nóták, aminek többségét a közönség együtt énekelte vele. Az energiák összeértek, a publikum sem csapott nagy bulit, nem volt különösebb tánc vagy taps. A banda előadta, a rajongók meghallgatták. Azt gondolom, szintén tudatos döntés volt, hogy a koncertnek ne legyen íve. Nem voltak hatásvadász elemek, nem gyúltak a rakéták, a hangulat maradt azonos.
Stílusban engem végig a korai Depeche Mode dalokra emlékeztetett, Warfield hangszínben is hasonló, mint Dave Gahan, ezért ezzel a visszafogottsággal együtt is egy kifejezetten élvezetes este volt.