szerző: MóniThe Vices a Dürerben 2023. április 23. Dürer kert
The Vices, ami egy négy fős holland garázs rockot játszó banda, először tavaly láthattuk a Szigeten, és most április 23-án egy energikus és minőségi estét rittyentett az ikonikus Dürer kertben. A helyszín a nyári szezonban utánozhatatlan feelinggel várja a fiatalokat és a fiatalosokat, a közvetlen Duna parti, babzsákos, hangulat világítós, retró bútoros külső részével, de mivel ennek élvezetét az időjárás még nem engedélyezte, a belső teremben gyülekeztünk.
Előzenekarként a Spelll (ejtsd: Szpellö lö lö, ahogy a koncerten megtudtuk) lépett színpadra egy félórás blokkal. Ők másfél éve léteznek ebben a formációban, gyakorlatilag a skeemers utódjának tekinthető a csapat, és még nincs zenei megjelenésük. Elsőre ezen csodálkozhatnánk, hogy koncerttel kezdenek, de Ferenczi Szoni énekesnő figuráján távolból is jól láthatók az érzelem vezérelt elemek, nem csoda, hogy a zenekar nem fér bele a „dobozba”. Egysíkúnak semmiképp nem mondanám. Juhász András és Fekete Norbert gitározik, Lőrincz Balázs viszi a basszust és Király Levente dobol a bandában. Stílusukat szintén garázs rocknak tartják, ami tervek szerint július környékén szélesebb körben is hallgatható lesz, mert egy dallal fognak várhatóan kijönni. Kíváncsian várjuk.
Fél kilenc környékére megtörtént az átszerelés, és belecsaptak a fiúk a 14 dalból álló programba. A Spit It Out (Köpd ki) turné 8 országot, és azon belül 18 koncertet ölel fel, ennek volt az egyik állomása Budapest, aminek szépségét ők is kiemelték, mint általában minden fellépő külföldi banda. Nem csodálkozunk ezen, tényleg gyönyörű ez a város. A koncert körút a márciusban megjelent Unknown Affairs című, 11 dalt tartalmazó korong bemutatására indult. Ebből 7 el is hangzott az estén. Az albumban elmondásuk alapján a szívük is benne van. Még a covid alatt készítették, ezért volt idejük az apró részletek kidolgozására. Mást szerettek volna csinálni, mint előzőleg, egyszerűbb és kompakt formában előadni, minden jót és rosszat, ami történt velük, és megihlette őket.
A csapat 2019 óta, azonos felállásban létezik. Floris van Luijtelaar az énekes, gitáros, aki már az átszerelés alatt is fehér teniszzokniban mászkált, és ebben maradt a koncerten, és az azt követő dedikáláson is. Művészi láb szabadság, ami nem csupán Budapestnek szólt. A gomba frizurás srác így lép fel, ha teheti. Ehhez még retró, 70-es évekbeli öltönyt viselt, ing nélkül, félmeztelenül. A stílus nem volt hétköznapi, de összeillett a banda többi tagjával. Összességében van egy jó kirobbanó tinédzser hangzásuk, és ehhez passzoló, nagypapás megjelenésük, ami ebben a felállásban inkább különlegesnek hat, mint trendinek. Lujitelaar nyilatkozatában a covid előnyének tartja, hogy az embereknek a koncertek hiánya miatt nagyobb igénye lett a zenére. A kedvenc mondatom tőle: „Megpróbálok annyira normális lenni, amennyire lehetséges.”
Simon Bleeker a basszere a csapatnak, aki szintén karakteres figura. Nagypapa klasszikus barna öltönynadrágjához színes, lazán kigombolt inget viselt, és annak ellenére, hogy látszott, hogy komoly derékfájással küzd, kirobbanón nyomta le a koncertet. Nekem teljesen Biff Tannen figurája ugrott róla, aki gonoszt hozta a Vissza a jövőbe című filmben.
Jonathan Kruizenga gitározik, és kezeli a billentyűket. Ő sima póló, farmer, tornacipő összeállást nyomott, és ő volt az egyedüli a fiúk között, aki nem villantott pucér mellkast. Mathijs Louwsma ült a doboknál. Ő is felül nyitott ingre szavazott, de ő nem hozta a 70-es években ragadtam stílust. Jóval maszkulinabb megjelenéséhez szakáll is dukált.
A dalok közé belecsúszhatott egy laza jam is, amiből látszott, hogy szeretnek öröm zenélni, együtt alkotni ezek a srácok. Az én személyes kedvencem mégis egy lassú nóta lett, a Tomorrow I’ll Be. Az új lemezről már több dal is kapott videóklipet, amiknek a képi világa jól hozza a múlt, a gyerekkor, és a jelen rohanó világának keveredését. A csapat angolul énekel, szövegeik sok utalást, és mély érzéseket tartalmaznak, láthatóan valóban róluk szólnak. Mi sem bizonyítja jobban, hogy elhangzott The Neighbour is a Bitch, ami valószínű, saját élmények feldolgozására szolgál.
Ha még nem hallottatok a csapatról, nézzetek utánuk, mert igazán szerethetőek, és mivel stílusukban van egy csipet Red Hot Chili Peppers is, szerintem nem csak a fiatal generáció fog rájuk kattanni, bár tény, hogy őket szólítják meg leginkább.
Főhősünk nem csak a cipőt utálja, hanem a karszalagja in nagyon szorította koncert közben, ezért letépte magáról. Ez az ereklye dedikálva bizony nálam van, de soroslásra bocsájtom. Aki ír a info@undergroundmagazin.hu email címre, hogy szeretné, eséllyel indul, hogy megkaparintsa. A soroslást követően szívesen elpostázom. Hajrá, hajrá! 😊