beszámoló [koncert]  2004. december 1. szerda   11:55

nincsen hozzászólás

  A szimfonikus metalt játszó svéd Therion idén egy dupla albummal jelentkezett, és az őszi lemezbemutató turnéjukon útba ejtették Budapestet is. November 8-án a Petőfi Csarnokban lehetett megtekinteni a bandát, melyet az európai koncertkörúton a norvég Trail Of Tears és a Tristania kísértek el. A Therion legutóbbi turnéjával is eljutott hozzánk, ahol egy nagyon jól sikerült koncertet adtak. A várakozásoknak megfelelően a mostani előadás is kitűnő szórakozást biztosított.
  
  A novemberi hideg, nyirkos időjárástól kissé átfagyva érkeztem meg a helyszínre, majd alighogy átmelegedtem, este hét órakor bele is kezdett a programjába a Trail Of Tears. A gótikus metal stílust a szimfonikus black metallal keverő banda kellemes hangulatot teremtett a kissé kiszámítható, de ugyanakkor élvezhető számaival. A rendelkezésükre álló fél órában a régebbi lemezeikről is játszottak, valamint egy új dalt is előadtak a készülő albumukról. A rikácsoló énekhang és néhány hangszeres megoldás a Dimmu Borgirt juttatta eszembe, a dallamos énekhang pedig a darkos, gótikus metal jellemzőit hordozta magában. A közönségnek is láthatóan tetszett a koncert. Nem volt túl egyéni az, amit előadtak, de egy korrekt, szórakoztató koncertet adtak.
  
  Rövid szünet után a norvég Tristania műsora következett. Stílusukban hasonló vonalon mozognak, mint a Trail Of Tears együttese, azonban itt sokkal markánsabbak a darkos, gótikus metal hatások és megtalálhatóak a death/doom stílus jellemzői is. Nem játszanak gyors zenét, végig középtempósan hömpölygő daláradat adta a koncertprogramjukat. A három énekes szerepeltetése érdekessé tette előadásukat: hallhattunk egy károgó, black metal stílusra jellemző férfi orgánumot, egy gótikus, érzelmes férfi énekhangot és egy operaénekesnőre jellemző női énekhangot. Az első számuk alatt egy kisebb hiba is becsúszott a hangzásba: egyáltalán nem lehetett hallani a Nightwish-ből ismert Tarja hangjára emlékeztető énekesnőt. Szerencsére rövid úton sikerült orvosolni a problémát, és utána már megfelelő hangzáskép uralkodott az előadásuk alatt. A három albummal rendelkező banda mindegyik lemezéről játszott dalokat, a hangsúlyt pedig a legutóbbi kiadványukra, a World Of Glass-re helyezték. Jól felépített, kellemes számokat hallhattunk a programjuk háromnegyed órája alatt. Számomra azonban a néhol felbukkanó fogós refréneket kivéve kissé egysíkú volt a produkció. A gitárok a háttérben voltak, és nem is igazán hallottam fogós riffeket, megkapó megoldásokat. Karakteresebb számokra lenne szükség, valamint változatosabb tempókra és merészebb megoldásokra. Kifogásaim ellenére hangulatos, élvezhető előadást nyújtottak, és a közönség is rajongott értük.

  Ezután következett az est fénypontja, a Therion. A szimfonikus metal svéd mesterei az eltelt évek alatt komoly ismertségre tettek szert. 1990-ben adták ki első kislemezüket, és az eltelt évek alatt már 12 nagylemezt adtak ki, nem beszélve a koncertalbumról és a többi kislemezről. A zenekar dalszerzője, gitárosa Christofer Johnsson, aki a Therion teljhatalmú főnöke. A zenekar állandó tagjai jelenleg még Petter Karlsson dobos, Kristian Niemann gitáros és Johan Niemann basszusgitáros. A mostani turnén egy vendégénekes töltötte be az énekesi posztot, aki karcos, heavy metalos, magas hangjával kissé más megvilágításba helyezte a jól ismert számokat. Az operaénekesnő és a négytagú kórus pedig kihagyhatatlan része egy Therion koncertnek, velük válik igazán teljessé és megrendítővé az előadás. A molett énekesnő olyan erős és tiszta hanggal kápráztatta el a közönséget, hogy valósággal beleborzongott az ember. A koncertet az új dupla lemez Sirius B albumáról a Blood Of The Kingu című szerzeménnyel kezdték. Ezzel egy csodálatos, két órás előadás vette kezdetét, ami az első hangjától az utolsóig tökéletes volt. Olyan régi lemezről is felcsendültek számok, mint a Lepaca Kliffoth. A számukra kitörést hozó, és egyben egyik legjobb albumukról, a Theli-ről is sok szám elhangzott a közönség legnagyobb örömére: Cults Of The Shadow, The Siren Of The Woods. A Vovin albumot a The Rise Of Sodom And Gomorrah, a The Wild Hunt és a Wine Of Aluqah képviselte. A Crowning Of Atlantisról felcsendült a címadó, a 2001-es Secret Of The Runes-ról pedig az Asgard, Ginnungagap, Schwarzalbenheim című dalokat hallhattuk. A Deggial nagylemezről is előadtak két számot: a Seven Secrets Of The Sphinx és a The Invincible című nótákat. Az új dupla album tekintetében eljátszották még a Typhon és az Uthark Runa című számokat a Lemuria-ról és a The Khlysti Evangelist-et a Sirius B-ről.
  
  A monumentális, elképesztő koncert végén a ráadásban először az örök klasszikus To Mega Therion csendült fel a Theli albumról, majd két igazán érdekes feldolgozást hallhattunk: a Mercyful Fate-től a Black Funeral-t, és a Motörhead-től az Iron Fist-et. A két feldolgozásnál a vendégénekes próbálta utánozni az eredeti énekesek stílusát, amely hangulatilag jól sült el, de kivitelezésében hagyott maga után némi kívánnivalót. A második meghajlás és köszönetmondás után pedig végleg levonult a zenekar a színpadról aznap este, mi pedig egy nagyszerű, csodás élménnyel gazdagodhattunk.
  
  Összességében elmondható, hogy jól sikerült ez a koncert is, a szép számban jelen lévő közönség közül mindenki elégedetten távozhatott. Mindig öröm élőben megtekinteni a Theriont, mert igényes, művészi és érzelmekkel teli zenét játszanak. Van egyéniségük, ami kevés mai bandánál mondható el. A szimfonikus, klasszikus zene kedvelői egy újabb nagyszerű előadást láthattak és hallhattak. Remélem, hogy a következő turnéval is ellátogat majd hozzánk a Therion, a lemezeik hallgatásával pedig majd csak kitöltjük valahogy az addig eltelő időt.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: