lemezajánló [nagylemez]  2000. október 10. kedd   13:23

nincsen hozzászólás

   Tavaly ősszel láttam utoljára Bla-Bla zenekart a ma már szintén üzemen kívül helyezett csillaghegyi Banán klubban. Mindig is bírtam a szövegeit, zenéjét, bár sohasem tudott kitörni az úgynevezett felszín alól. Már szinte teljesen lemondtam róla, hogy egy ilyen szövegíró és dalszerző tehetség, mint Bérczesi Róbert valaha előtérbe kerül. Erre meg a mostani Szigeten hallottam, hogy új formációval próbálkozik. Egyből kíváncsi is lettem.
  
   Két hónapot kellett még várnom arra, hogy lejátszómba helyezhessem a várva várt anyagot. Első szám, azaz a „Lidocain” taktusainak megszólalásakor egyből éreztem, hogy valami nemmindennapi árad a hangszórókból. A gitárhangzás engemet akaratlanul is az RHCP végtelenül egyszerű, de mégis nagyon húzós riffjeire emlékeztet, de a mellé épülő hangszerek valami egészen mást formáltak belőle. Dobos helyett egy gép alkotja a ritmusszekció ütős részét, mely teljesen beleépül a zenébe és nem veszi át a főszerepet. Ennek az egynek a szövege az egyetlen a lemezről, mely nekem kevésbé jön be, bár tudom, hogy ízlések és pofonok... amolyan Ganxsta-gengszter-rap-es... A második szám nálam az első számú kedvenc, elég az első pár szót idéznem: „sosem voltunk senkik, mindenhonnan jöttünk, virággal vártak és mondták, hogy győztünk...”. A hihetetlen jó szövegnek kellemes hangszerelés adja meg azt a pluszt, amitől szinte forr a zene a levegőben. Az ezt követő „Összevisszaélet” tatam-tatam-os lüktetését mindegyik hangszer végigköveti az egész számon keresztül. A „?” című szám rajzfilmes hangulata mindig jókedvet csal ki belőlem. Az akusztikus gitáros „Hiperkarma” című dal szövege az előző szám vége előtt elkezdődik... érdekes megoldás...
  
   A „Csak az kiabál, aki fél” sokat sejtető címe is egy elképesztő szövegű dalt takar, szintén akusztikus gitáros hangzásvilággal. Utána visszatér a „Hiperkarma” című szám instrumentális változata egy röpke perc erejéig. A „R´N´R 2000” „mindenütt jó, de messze a legjobb”...:-)
   A „Felejtő” hol nyugodt, hol feszült hangulatot áraszt magából. Az első számhoz hasonlatosan a „Dob + Basszus” gitárja szintén az RHCP-t juttatja eszembe (látszik, hogy sokat hallgattam azt az amerikai bandát), szintén teljesen más környezetbe ágyazva (”a dob meg a basszus zakatol a füleimben”...). „Királyok, síelők” elnevezésű dal nem más, mint egy „behúzott szárnyú felfelé zuhanás”. A „Mindenki Függ” egy régi Bla-Bla szám átdolgozása teljesen más hangzásvilágba. Az „Üres” című szám háttérben szóló halk orgonája számomra kicsit „Futrinka utcás”.:-) A „Zöld Pardon” szerintem tutira a Zöld Pardonban íródott. A lemez még tartalmaz két érdekes plusz számot. Az „Erdő (milk)”-t, azaz Szekeres Andrásnak (Junkies) első szólódalát illetve a „Mindenki Függ” kuba beat micro-preset mixét.
   Egy megjegyzés még a végére: ez a lemez szerintem stílusában az idei év legjobb magyar bemutatkozó anyaga.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: