előzetes [koncert]  2023. január 30. hétfő   08:58

nincsen hozzászólás

  A modern metal műfaj két rangos bandája teszi tiszteletét február 14-én a Barba Negra Red Stage-en. Együtt lép fel a német metalcore-os alapcsapat, a Heaven Shall Burn és az USA-ból a lenyűgöző dalszerzési képességéről ismert Trivium. Nem akárkikkel jönnek, fellép még velük a death metal elnyűhetetlen veteránja, az Obituary és a brit metalcore-os Malevolence.
  
  A német Heaven Shall Burn az idők folyamán nem csupán Európa, hanem a nemzetközi keményzenei élet egyik legmegbízhatóbb zenekarává nőtte ki magát. A csapat egész pályafutása alatt a metalcore és a (dallamos) death metal metszéspontján állt: zeneiségét tekintve egyre agresszívebbé és sokszínűbbé vált - nem véletlen, hogy az Antigone albumon bedolgozó izlandi zongorista, Ólafur Arnalds ennyire népszerű lett ebben a rajongótáborban, vagy hogy a gitáros Alexander projektje, az Erode az elektronikus közjátékokat is meghonosította az anyazenekarban -, míg üzenetét tekintve egyáltalán nem változott.
  
  A Heaven Shall Burn egyik legnagyobb erőssége ugyanis épp az, hogy a dalszövegek társadalmi érzékenysége minden albumon egy historizáló, történelmi keretet kap: legyen szó az ókori Görögországról, a kora-középkori Angliáról, a világháborúról, vagy épp napjaink felelősséghárító, transzcendens istenkereséséről, Marcus dalszövegei mindig a kisember oldalán állnak, és az igazságért szólalnak fel erélyes hangnemben.
  Erre rímelt az a zenei út is, amit a Caliban testvérzenekara bejárhatott, hiszen így, hogy a dalszövegek a hardcore/punk attitűdjét értelmezik újra egy döntően metalzenei keretben, úgy az egyes megoldások is lemezről lemezre extrémebbé váltak. A határfeszegetés az előző évtizedben döntően határozta meg a Heaven Shall Burn arculatát, így az alkalmi black metalos megoldások tökéletesen megfértek a breakdownok, vagy épp a svédes dallamos death metal témák mellett, hogy a masszív elektronikus, vagy épp komolyzenei aláfestésekről ne is beszéljünk.
  
  
  A Trivium eddigi magyarországi fellépései mindig rendkívül jól sültek el, a csapat bizonyította, hogy az élő fellépések is az erősségeik közé tartoznak. Hosszú utat járt be a csapat, ami zenei fejlődéssel, kalandozásokkal is együtt járt. A Trivium 2000-ben, alakult, amikor a tagok még a 15. életévük is alig-alig töltötték be. Az énekes, Matt Heafy konkrétan 14 éves volt. A 2003-as, Ember To Inferno albumukra már sokan felfigyeltek, ez a korong főleg a metalcore és a thrash metal nyomvonalán haladt, több figyelemre méltó dallal.
  A kiteljesedést a 2005-ös Ascendancy album jelentette, ami a mai napig a leginkább figyelemre méltó alkotása a tengerentúli thrash/metalcore vonalnak. Gyakorlatilag tökéletes album, óriási groove-okkal, dallamokkal, gitárszólókkal, elképesztő dalszerzői teljesítménnyel. Ne felejtsük el, a tagok még ekkor is épp csak a 20-as éveikben jártak!
  
  
  Innentől aztán elkezdte megmutatni a sokoldalúságát a Trivium. Nem terveztek beállni egy adott, berögződött stílusba, hanem folyamatosan megújultak, gyakorlatilag nem hoztak ki két ugyanolyan felfogásban fogant lemezt. A 2006-os The Crusade az elődeinél sokkal dallamosabb lett, bár korábban is gyakran operáltak tiszta énekkel. A metalcore vonal breakdown-jai viszont ekkoriban már eltűnőben voltak, a helyüket egyre inkább a klasszikus heavy metal stílusgyakorlatai vették át, de mégis egyfajta modern köntösben tálalva. Bár a thrash-es vadság megmaradt, talán ez a korong ismertette meg a legtöbb rajongóval a zenekart.
  Két év múlva jelent meg a következő sorlemez Shogun néven, amivel egy újabb arcát ismertette meg a zenekar. A letisztult, heavy metalos hangzás után a technikai tudást is kidomborították, összetettebb, ha úgy tetszik, progresszívebb szerzeményeket írtak ez előzőkhöz képest. A zenekar, különösen Matt Heafy énekes/gitáros és Corey Beaulieu gitáros mindig is nagy dallamérzékről és remek dalszerzési képességről tettek tanúbizonyságot, a Shogun album egy gondosan kimunkált korong lett, ami sokszori hallgatás után is tartogat meglepetéseket.
  
  
  2009-ben távozott a tagságból a kezdetek óta jelen lévő Travis Smith dobos, ami egy pillanatra megakasztotta a szekeret, de aztán haladtak tovább, 2011-ben érkezett az In Waves album. Úgy tűnt, a Trivium mostanra megtalálta saját magát és beálltak egy adott szintre. Az In Waves lemezre is sikerült összeszedni néhány kiemelkedő tételt, de összességében talán kevésbé lett emlékezetes, mint a korábbi alkotásaik. A 2013-as Vengeance Falls-szal viszont újabb erőre kaptak, a maguk kemény hangzású, technikás szólófutamokkal bolondított, modern metalos megközelítésük egy újabb kiváló koronggal lett gazdagabb. A metalcore-os vonal a maga breakdown-jaival és hörgős zúzásaival újra hangsúlyosabban felütötte a fejét, de dallamorientált megközelítés jelenti a dominanciát immár a Trivium zenéjében.
  
  2015-ben jelent meg a Silence In The Snow album, amivel egy újabb alakváltás tanúi lehetünk. A Trivium korábbi, The Crusade albuma egy szó szoros értelemben vett heavy metal kiadványnak tekinthető, mostanra viszont még egyet csavartak a dolgon, a Silence In The Snow már az európai power metal vonallal kacérkodik. Vagyis amire itt számítani lehet: tonnányi dallamhegyek, óóózások, talán még néhány pallos és sárkány is előkerül... Persze túlzásokba sem kell esni, a Trivium mégis Trivium maradt, de megint egy olyan műfajban merítkeztek meg, amiben és amilyen mélységben eddig még soha. Sokaknak biztosan szokatlan lett ez a lemez, de a banda esetében már hozzá lehetett szokni, hogy hajlamosak egészen új utakat is kipróbálni. És ez általában működik is.
  
  A 2017-ben megjelent The Sin And The Sentence-t már Alex Bent dobolta fel, aki azóta kulcsfigurává nőtte ki magát a csapatban, hihetetlenül intenzív dobjátéka alapján. Ez a lemez visszakanyarodik az amerikai heavy metal-hoz, annak hol hörgős, hol dallamos - hol gyors és zúzós, hol lágyabb vonulatához. Az In Waves és a Vengeance Falls korongok világa tér vissza, a dalszerzésben viszont ismét brillírozott a társulat, remek és emlékezetes nótákkal pakolták tele az új lemezt. A két azóta megjelent lemez, a What The Dead Men Say és az In the Court Of The Dragon ezt a vonalat viszik tovább a maguk erőteljes, zúzós, de mégis fülbesimuló, emlékezetes nótáikkal.
  
  
  Az Obituary-t el lehetne nevezni a death metal Motörhead-jének, ugyanis John Tardy-ék szinte semmit nem változtatnak a kezdetekben kitalált stílusukon, az újabb és újabb kiadványuk mindig gőzhengerként vonul végig a hallgatón. A floridai csapat első két albumát, a Slowly We Rot-ot és a Cause Of Death-t szokták megnevezni a death metal műfaj alapvetéseiként, de az azóta megjelent korongokkal se lőttek sosem mellé. Mára már a 11. nagylemezzel pusztítja a hallójáratokat a death metal gépezet, a Dying Of Everything is milyen más lenne, mint jellegzetesen Obituary-s. A zene pusztító energiája élőben is átjön, az Obituary koncertjét semmiképen nem érdemes kihagyni.
  
  
  Fellép még az estén Nagy-Britanniából a metalcore és a groove metal határán egyensúlyozó Malevolence. A csapat tavaly jelentette meg harmadik nagylemezét, a Malicious Intent-et, ezt hozzák el most a magyar közönségnek.
  
  A H-MUSIC, a ROCK1 és a BARBA NEGRA bemutatja:
  HEAVEN SHALL BURN / TRIVIUM
  Obituary / Malevolence
  2023.02.14.
  Barba Negra Red Stage
  Budapest – XXI. kerület
  Szállító u. 3.
  Kapunyitás 17:30
  Facebook esemény
  
  Jegyek:
  9999 Ft - Early Bird elővételben
  12999 - elővételben a koncert napjáig
  14999 - a koncert napján és a helyszínen
  

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: