szerző: PjotrMegjelent a görög-magyar Meybahar - Afousis online kislemeze
Online kiadványként napvilágot látott a görög-magyar gyökerű Meybahar újabb single-je Afousis címmel. A zenekar első, Abyss (2019) című albuma rögtön a nemzetközi toplistákra került, az új kislemez klipje pedig azonnal nagy elérést produkált az online felületeken.
Afousis története a Kréta mellett fekvő Kasos szigetéről származik. Ahogy az alkotók fogalmaznak: „Egy gyönyörű ballada, egy nehéz sorsról, de mellette az élni vágyásról is, a talajtvesztettségről és kilábalásról, a szeretetről és a közösség erejéről.” (Kopcsik Márton)
A lemez megtalálható a digitális szolgáltatók felületein, elérhető a fono.hu oldalon.
A Meybahar Marilia Pilti görög szantúr játékos (‘santouri’ a magyar cimbalom rokona) és Kopcsik Márton hegedűs, hangmérnök-producer találkozásakor született Budapesten. Az alkotópáros az elmúlt időszakban új anyagon kezdett el dolgozni, aminek megszólalásához Gerzson János ud (arab lant), valamint Radisz Afrodité énekhangja társult. A zenekart közvetlenül inspirálja a régmúltba visszanyúló, keleti modális zenei örökség, napjaink különböző zenei hatásai, és a szabadon átélt pillanat varázsa.
A Meybahar az új felállásban és hangszerelésben itthon a Magyar Zene Házában mutatkozott be először, Lukács Miklós cimbalomművésszel és Sokratis Sinopoulos lyra játékossal közösen tartott koncertje alkalmával. Mindeközben Grazban és Belgrádban is sikeres koncerteket adtak.
“Görögországban egyre népszerűbb ez a dal, nem véletlenül! Úgy érzem a mondanivalója ma is aktuális, ma különösen könnyen átérezhetjük Afousis történetét!” (Marilia Pilti)
Meybahar - Afousis
Marilia Pilti - görög szantúr, ének
Kopcsik Márton- hegedű, zengőhúros brácsa
Radisz Afrodité - ének, ütőhangszer
Gerzson János - ud
LBR3rKGh3UU
Afousis története:
Afousist életében bekövetkezett tragédiák sorozata kíséri. A történet szerint miután szemtanúja volt, ahogyan édesapját meggyilkolják, végül a Kréta mellett fekvő kicsi Kasos szigetére költözött. Azonban a történtek miatt nem tudott a megszokott módon tanítóként tovább élni és dolgozni. Folyton csak a történtek jártak a fejében, míg végül magányosan bolyongva, mintegy a falu megbolondult farkasává vált. Mindezek ellenére mindenki nagyon szerette, hatalmas szíve és jó humora miatt mindig fizettek neki a faluban egy italt, hogy elmesélhessen egy-egy újabb történetet, hogy könnyíthessen a lelkén. Halála után az egész falu összegyűlt, hogy méltó módon elbúcsúztassák.
Élete nagy szerelmével, egy tengerész özvegyével is csak titokban találkozgathatott, mivel a helyi régi szokásoknak megfelelően az asszony komoly megvetetés tárgyává vált volna. A történet szerint egy éjjel Afousis már nem bírta tovább, és a kedvese ablaka alá lopózva énekelte el neki ezt a dalt.