beszámoló [koncert]  2022. december 12. hétfő   09:56

nincsen hozzászólás

  2022. november 15-én, három év kihagyás után, igaz, nem tavasszal, de végre megrendezték azt a hagyományos Gery Moore emlékestet, amit a gitár legenda halála óta minden évben igyekeztek megtartani. A helyszín ezúttal az Analog Music Hall volt, ami családias légkörében szeretettel várta a blues rajongókat.
  
  Gery Moore 10 évesen kapta meg élete első gitárját, majd egy bő évtizeddel később már a Skid Row nevű bandában tépte a húrokat. 1979-ben kezdett szólókarrierbe, amit az is segített, hogy a hangszer mellett a hangjával is tudott játszani. Arcára mindig kiültek az érzések, amiket zenélés közben átélt, számtalani kifejező koncert fotó maradt fent róla. Az áttörést mindenképpen az 1990-ben megjelent Still Got The Blues nevű albuma hozta meg számára, ami máig a legnépszerűbb korongja maradt. A hangos siker után aktívan dolgozott tovább, utolsó lemeze 2008-ban jelent meg, Bad For You Baby címmel. A rajongókat és zenésztársait is megrázta váratlanul bekövetkező halála. 58 évesen, álmában kapott szívrohamot egy spanyol nyaraláson.
  
  70. születésnapja alkalmából, idén szeptemberben jelent meg róla egy életrajzi könyv, amit Harry Shapiro jegyez. A kerek évforduló pedig miatt pedig mindenképpen szerették volna az emlékestet még idén megtartani, ami 2012 óta hagyományosan jelen volt minden évben, de a pandémia miatt az utóbbi kettő elmaradt, amibe a halálának tizedik évfordulója is beleesett.
  
  Az este különlegessége, hogy két zenekar, összesen öt énekessel lépett színpadra, illetve, hogy Moore egyik zenész társa, Pete Rees basszusgitáros is fellépett, de nézzük csak szépen sorban: a Remig&Friends csapott a lecsóba az este elején, amikor a zenekar vezetője, Somogyi Remig gitáros elmondta, hogy nemrégen alakultak, és izgulnak, mert nem rutinos fellépők. Ez teremtette meg a csodát, azt hiszem. Az őszinte szavak után látszott a kezdeti bizonytalanság, a lámpaláz, ami szépen oldódott néhány perc után, és átvette a helyét a sok gyakorlás okozta rutin. Jó volt látni, ahogy töltekeznek a közönségből, hogy nem az van a színpadon, hogy valaki kisujjból kiráz egy koncertet, ami századszor is ugyanolyan, hanem keresik még magukat így közösen, és élvezik, hogy megy. Juhász Előd ült a billentyűknél, Angyal Máté basszusgitározott és Bucsik Zoltán dobolt.
  
  Az első énekesük, Gera Domonkos után következett Galambos Péter, majd az aktuálisan futó tehetségkutató egyik sztárja, Jósa Tamás (akinek a fenti műsorban előadott Aerosmith dalát hallgassátok meg, ha tehetitek), és a sort a szintén tehetségkutatós Kontor Tamás zárta, aki Balázs Fecóról is megemlékezett, és ígéretéhez híven, ivott egyet a tiszteletére. Minden énekes két dalt választhatott, és adhatott elő, ettől pedig igazán változatos, és pörgős lett az egész produkció, nekem kifejezetten tetszett.
  
  Az átszerelés után a Henrik&Friends következett, többek között a fent említett basszerrel, de hazalátogatott Amerikából Tommy Katona is, hogy hazai színpadon pengesse a húrokat, és Henrik Freischhader mellett énekeljen. A multikulti teljességéhez Vámos Zsolt gitározott, és Travis Montaga ült a dobokhoz.
  
  A két banda közösében elhangzott számtalan ismert, és kevésbé ismert Moore nóta, amiken a közönség látszólag szívesen nosztalgiázott. Ismét megállapítottam, hogy a fiatalabb korosztály alul reprezentált, pedig biztos vagyok benne, hogy az ott lévők akkor is bömböltették a bluest, amikor a gyerekeik kicsik voltak. Ettől eltekintve egy igazán hangulatos, változatos este volt, sok jó zenésszel és énekessel. A cél megvalósult: sikerült ide idézni a blues szerelmesét, és jó szívvel, illetve jó zenékkel emlékezni rá.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: