beszámoló [fesztivál] 2022. szeptember 18. vasárnap 20:42
nincsen hozzászólás
szerző: VikFekete Zaj Fesztivál 2022 Négy nap szabadság a Mátra szívében
Augusztus 17-20 között került megrendezésre ez a különleges szubkultúrákat bevonzó fesztivál, a Mátra Sástónál. Ezalatt a röpke fél hét alatt rengeteg új élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, amiket most megosztok veletek. Hol van fixen térerő? Kiállítás az erdő mélyén? Wellness? Interjú? Kacsák?! Olvass tovább, ha felkeltettem az érdeklődésed.
A lejutást mi egyszerűen oldottuk meg; kocsival. Emellett az okosak (és gyorsak) váltottak jegyet a fesztiválbuszok egyikére, melyek Budapestről indultak. Én azon szerencsések közé tartoztam, aki a fesztivál területén található hotelben szállt meg. A további lehetőségeket a kibérelhető faház és a jól bevált sátrazás nyújtották. A fesztiválterület körül található számtalan vendéglő, kisbolt, és egy apró bódé is, ahol olcsóbb a sör (persze ezt csupán a tó körül lehet fogyasztani, mert be bizony nem engedik, kivéve, ha az ember kitölti repohárba, de ezt nem ebben a magazinban olvastátok 😊) A kistó közepén volt az egyik kicsi színpad, a kreatívan elnevezett “Kacsatónia”, ahová egy este neonokkal kivilágított híd vezetett. A lelkesebbek akár kacsát is etethettek. Tovább, az erdő felé található a kilátó, illetve a fákra erősített, sötétben piros fénnyel kísérteties aurába vont dark témájú festmények. A fesztivál belső területén számtalan italpult várta a bulizó tömegeket, a három benti színpad pedig hajnalig ment. A hotelhez wellness rész is tartozott, melyet olcsó áron vehetett igénybe bárki, aki pihenésre vágyott a koncertek között. A fesztivál egyetlen hátránya a térerő hiánya, tehát a sok goth, aki az ég felé emeli a telefont, nem a sátánt próbálja megidézni, csupán a hálózatot vadássza. Egyébiránt, szerintem jelenleg ez kishazánk olyan fesztiválja, ami legszínesebb (átvitt értelemben értve, szinte mindenki talpig feketében masírozik) egyéniségeket vonzza. Ha valaki érdekes, különleges és teljesen egyedi embereket akar megismerni, akkor jó helyen jár. Fantasztikus volt, végre úgy éreztem, hogy nem lógok ki a tömegből, nem kell magyarázkodnom a kék hajam vagy a piercingek végett, és békésen viselhetem a tütüszoknya bakancs kombinációt, mert legfeljebb dicséretet kapok a szokásos megszólások helyett. Befogadó, összetartó és támogató közeg ez, ahol mindenki ismeri a fesztiválozó tömeg legalább felét. Sőt, a fellépők egy részével is össze lehet futni, ahogy lazán kortyolgatnak egy-egy (re)pohár sört. A tájékozódást a fesztiválkatalógus könnyítette meg, melyet a bejárat mellett lehetett szerezni. Szerepelt benne napi és színpadi bontásban a műsor, illetve egy térkép is, és kis mérete miatt könnyen elfért a farzsebben vagy kistáskában. Egyébiránt a fesztivál készpénz- és kártyamentes volt, és a karszalagra erősített chippel lehetett fizetni odabent. Nem szerencsés, ha valaki elhagyja. De most, hogy letettük az alapokat, kezdhetjük a napi bontást.
Szerda Körülbelül délután négykor érkeztünk meg, és a szállás elfoglalása után rögtön nekiálltunk felderíteni a terepet. Beszereztem a repoharat, kértem egy Jameson gyömbért, illetve egy burritót, ami akkorának bizonyult, hogy vacsorára is még azt ettem. Kisvártatva a Nulladik Változat basszusgitárosával, Töller Andrással szemben ültünk le, aki békésen majszolta az ebédjét. Miután megvendégeltük egy Unicumra, kedélyesen elbeszélgetett velünk. Mindössze fél óra alatt, amit eltöltöttünk a fesztiválon már belefutottunk egy bulizók között elvegyülni próbáló fellépőbe. És ez csak a kezdet volt. 17:40-kor az Ǝ.N.D. zenekar indította a Delta színpadot, amely egy felfújható, fehér… hát, maradjunk annyiban, hogy félbevágott jéghegyre hasonlító háttérrel volt felszerelve. A koncert után a színpad körül lófráltunk, bele is futottunk a banda tagjaiba, és kaptam tőlük zenekaros matricát is. Rövid szóváltás után átcsordogáltunk az Osztálykirándulás színpadhoz, hogy meghallgassuk a Nulladik Változatot. Ők annyira nem a dark stílusárnyalatot képviselik, de a sokszínűség a fesztivál egyik erényei közé tartozik. Sötétedés után megnéztünk a képeket az erdőben. Remek ötletnek tartottam, hogy a zenei művészetek mellett a képi alkotást is támogatják. A kivitelezés pedig külön említést érdemel. Mintha egy kísértetjárta horrorfilmforgatási helyszínre csöppentem volna, már csak a csontig hatoló hátborzongató aláfestő zene hiányzott volna. Az esti bóklászás közepette felfedeztük, hogy a sátorhelyeknél lent, ahol elkanyarodik az út szinte mindig van térerő. Úgyhogy ezen információ birtokában gyakran látogattuk az út menti kőperemet, és ott gubbasztottunk, akár a verebek a dróton.
Csütörtök Be kell valljam, csütörtökön eléggé sokáig húztam a lóbőrt, és ez pár kellemetlenül horkoló egyénnek volt köszönhető. 18:30-kor a Diabolus In Musica, azaz az Ördög zenekar Bokodi Bálinttal kiegészülve, akusztikus verzióban szólalt meg a Kacsatónián. A színpad köré települtünk, és hallgattuk a zenét, na meg a “humorista perceket”. A kacsák is bizonyára élvezték a műsort. A közönség pedig nyugodtan figyelt, mint a jól nevelt diákok. Így tessék ránk mondani, hogy elvadult rocker népség (vagy amit szoktak ilyenkor). A koncerten még pár gyermek és kutyus is jelen volt, akik meglepő nyugalommal figyelték az eseményeket. Utána Lili Refrain koncertjén kötöttünk ki a Delta színpadnál. Az ő előadása leginkább valami sámán boszorkányra emlékeztetett, látványra és hangzásra is. De le a kalappal előtte, hogy egyedül kitöltötte az egész színpadot. Később vele is összefutottunk a Kacsatónia mellett. Eddig ezen a fesztiválon futottam bele a legtöbb szabadon kóricáló fellépőbe, nagyon közvetlen a légkör. A Fanyűvő színpadon a Reykjavík-ből származó Kaelan Mikla alternatív/dark együttes, akik egyből belopták magukat a közönség szívébe. Kicsit mintha egy szeánszon vettünk volna részt. A három lány a koncert végén még rózsát is kapott. Ezen a napon egyébként összebarátkoztunk az Auraleak vokalistájával, Gerő András Péter “Hex”-szel és a barátnőjével is. Nagyon groteszk, gumiból készült “halpapucsuk” volt, illetve céklapálinkával kínáltak, de ezt nem mertem elfogadni. Folytattunk egy tartalmasabb beszélgetést a feltűnő tetoválások lehetséges hátrányairól, többek között.
Péntek Ezen a napon sem jutottam le a wellnessbe, de ennek ellenére mégis eseménydúsan telt. Az Osztálykirándulás színpadon meghallgattuk az Auraleak-et. Halpapucs nélkül, mezítláb viszont olyan fényes kabátban, hogy egy asztronauta megirigyelné. Ezután a sátraknál futottunk bele a Nest of Plagues zenekar ¾ részébe. Amíg Ivanics Dani és Breier Máté sátrat állítottak (Dani több- bár inkább kevesebb sikerrel), összeszedtem a bátorságomat, hogy interjút kérjek, amibe legnagyobb szerencsémre bele is egyeztek. Ez az egyik piknikasztalnál meg is történt. Sötétedéskor kiültünk a kacsató partjára megtárgyalni az “élet nagy dolgait”, és azt kell mondjam, hogy ez is meglehetősen hangulatos program. Utána várt minket a Lazarvs koncert, ami remekül szólt, igazán elvitték a bulit, még úgy is, hogy viszonylag későn, 0:40-kor csaptak a húrok közé. A koncert után odatért hozzám ismerkedni egy Hókuszpókszerű forma egy fodrászbalesettel a fején. Aki látta, tudja miről beszélek. Szerencsére sikerült kereket oldanom, és ezt egy Cuba Librével és egy bagellel ünnepeltem meg.
Szombat A szombatot, az utolsó napot a wellnessben kezdtem. Úszómedence, jacuzzi és szauna is volt, ami segített kipihenni a fesztivál fáradalmait és a derékfájást. A Nest of Plagues indította az Osztálykirándulás színpadon számomra a koncerteket. Mivel korán (nak számító) járt még a nap, nem jöttek ki annyian mint amekkora közönség járt volna nekik, de így is volt egy mini pogó. Így a negyedik nap végre ideje volt megnézni a Kilátó színpadot is, ahol a Black Nail Cabaret nevű, tavaly nagy sikert arató duett lépett fel. Ahhoz képest, hogy a kilátó előtt felállított színpad előtt csupán egy szélesebb ösvénnyi hely volt, a koncert vége felé egészen a tóig álltak az emberek. Átható előadás volt, és a vissszataps után a közönség kért számot. A választott nótához az effektek sem voltak kiválasztva, de ennek ellenére mégis eljátszották, úgyhogy le a kalappal előttük. Sajnos ezután a koncert után mindenkire rátört a posztfesztivál depresszió, azaz a kesergés, hogy vége a fesztiválnak, és holnap szétszéled ez a jó közeg. Viccelődtünk azzal is, hogy elkezdünk már most visszaszámolni a következő évi Fekete Zajra. Ha ez nem győzött meg arról, hogy elgyere legközelebb, akkor sürgősen értékeld át a prioritásaid 😊.
Illetve, mint ahogy fentebb utaltam rá, “levadásztam” pár fellépőt, hogy nyilatkozzanak arról, hogyan érezték magukat idén a fesztiválon, illetve röviden beszéljenek a zenekarukról is.
Hex (Auraleak)
Milyen érzés volt számodra fellépni a Fekete Zaj Fesztiválon? Hogy tetszett az ottani hangulat, közeg? „Én a Fekete Zajra pár éve úgy gondolok, mint a kis privát szférámra, egy menedékre, ahol lelkileg érdemben fel tudok töltődni. 2011-ben voltam először, aztán sok év kihagyás után először önkéntesként mentem, dolgoztam is a fesztiválon, idén pedig a koncert miatt nyaraltam is – a nyár legszebb élménye volt. Négy nap fullos pihenés, szórakozás, valamint ugye a saját koncert a harmadik napon, mely hatalmas megtiszteltetés volt, ugyanis ez volt a zenekar harmadik nyilvános fellépése. Innen is köszönjük a szervezők bizalmát, reméljük méltó módon eleget tettünk, mi nagyon jól éreztük magunkat és nagyon örültünk, hogy a korai kezdés ellenére ennyien voltak ránk kíváncsiak.”
A végső meginterjúvolt zenekar az Ǝ.N.D. volt. A dobos és a vokalista válaszolt nekem, mindezt a harmadik tagjukon keresztül, szóval kicsit kaotikus folyamat volt. Mortel és Mizantropix így nyilatkozott:
“Nekem ez volt a második fellépésem a fesztiválon (2019-ben a Mechanical Corpse fedélzetén játszottam az Osztálykirándulás színpadán). Nem lehet hozzászokni szerintem. Minden fellépés előtt izgulok és egészen az intro megkezdéséig nehéz volt elhinni, hogy mi is lehetőséget kaptunk bizonyítani. Rohadt meleg volt a Delta színpadon, mire végeztünk teljesen elkenődött a sminkem, ami belefolyt a szemembe és csípte azt. Hahaha. Jó volt látni, hogy ennyi ember eljött megnézni minket, akik nem a haverjaink. Hahaha. Remélem a szervezőknek is tetszett, nem bánták meg a döntésüket és visszahívnak majd.” – Mortel
“Elképesztő érzés volt. Hibáztunk, persze, volt egy csomó, de azt látni, hogy ennyi ember odajött, többségük szinte végig ott volt, az feloldotta az emiatt keletkezett negatív érzetét bennem. Mindezt ráadásul ekkora térben, Magyarország zeneileg mindenhogyan alternatív fesztíválján, még most is fura & álomszerű. De lehet az idő múlásával csak még inkább az lesz. Nem tudunk eléggé hálásak lenni. Neked meg amiatt, hogy kérdeztél minket!” – Mizantropix
Ezennel szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett abban bármilyen formában, hogy ez a fesztivál megszülessen, így, ilyen formában 2022-ben!
20:42
