szerző: PjotrKártyajáték Vecsei H. Miklóssal és Beck Zoltánnal a Zsámbéki Nyári Színházban „a legfőbb feladatunk nem az, hogy a közönséget meglepjük, hanem hogy egymást!”
Július 24-én érkezik Vecsei H. Miklós és Beck Zoltán közös estje, a Kártyajáték a Zsámbéki Nyári Színház színpadára. Az produkció különlegessége, hogy a 32 kártyát tartalmazó pakliból minden este a nézők húznak, a színpadon pedig ennek megfelelően alakul a játék szövegben és dalban, néha vidáman, néha szomorúbban, mikor-hogy sikerül. A különleges játékról Beck Zoltán mesélt ebben a videóban.
„Az érdekelt bennünket, hogyan tudunk egy olyan szabad előadást csinálni, amelyben két barát, azaz mi meg tudjuk osztani egymással az aktuális intellektuális, érzelmi állapotunkat el tudjuk mesélni a velünk történt dolgokat és ezt lehetőség szerint olyan formában tesszük, hogy az itt jelen levő emberek életébe is belegabalyodjon. Tulajdonképpen ez nem színház, hanem játék. Ebből aztán azt lett, hogy időről-időre kártyákat írunk, amin hívószavak vannak. Egy előadáson 9 kártyát játszunk ki és 9 percünk van megnyilatkozni. A pakliból mindig a közönség húz, tulajdonképpen ők szerkesztik az előadást. A kihúzott kártyák szerint haladunk, mesélünk már-már privát vagy az intim szférába hajlóan történteket magunkról, mondunk verset, vagy prózát, idézünk fel színházi- vagy rock and roll anekdotákat és játszunk dalokat.”
Zsámbékon hagyománya van a spontán pillanatoknak, improvizatív alkotói együttműködéseknek, ami a közönségnek kaland és meglepetés, szórakozás és katarzis is lehet egyben, az előadónak viszont szokatlan vállalás, feladat, persze feltöltő élmény és érzelmi töltekezés is.
„A közönségnek ez a szó jó értelmében egy könnyű nyári este, nekünk pedig izzasztó kihívás, mert a matéria, ami felkerül a színpadra, éppen abban a pillanatban alakul ki, amikor valaki felolvassa a kártyát, amit kihúzott. A kártyákat is gyakorta átírjuk, mert bele-bele tudunk unni. Igazából Hasival kötöttünk egy titkos alkotói szerződést, ami arról szól, hogy a legfőbb feladatunk nem az, hogy a közönséget meglepjük, hanem hogy egymást! Nem mondhatjuk kétszer ugyanazt a verset, dalt, prózát stb ugyanahhoz a kártyához. Egyfajta játék a játékban, hogy hogyan tudjuk egymást meglepni, különös helyzetbe hozni, amire a másiknak reagálnia kell.”
És hogy mire számíthatunk? Zsákbamacskára!
„Egyszer szomorúbb, egyszer vidámabb előadásokat eredményez a Kártyajáték - és van, hogy fel-fel sülünk egy kártyával, amikor rosszul fogunk meg valamit, vagy nem találjuk a közös hullámhosszt, úgyhogy nagyon izgalmas és változatos ez mindkettőnk számára.”