szerző: MorelloSteel Panther 2022. július 1, Barba Negra
A Mötley Crüe leghűségesebb követője, a Steel Panther adott már koncertet Magyarországon, kirobbanó sikerrel. A stílushoz elengedhetetlen külsőségek, mint a smink, tupírhajak, csiricsáré ruhák, színkavalkád és a persze a női nemi szervekbe való bejutás olthatatlan vágya persze náluk is megvannak, de ami esetükben szimpatikusabb: a Steel Panther-nél mindez nyakon van öntve egy jó adag öniróniával, humorral, vagyis tulajdonképpen az önfeledt szórakoztatás a cél. Ezért is érkezett most is jelentős számú érdeklődő a Barba Negra színpada elé, akik egy félig-meddig stand up, félig-meddig zenei előadásra érkeztek.
Ez a pénteki nap úgy alakult, hogy csak a főzenekarra sikerült odaérnem, így a párducok már a deszkákon voltak, amikor beértem. Rögtön feltűnő lehetett, hogy különc basszusgitárosuk, Lexxi Foxx már nincs velük. Helyette egy Spyder álnévre hallgató arcot láthattunk a színpadon, aki a csapat eddigi tájékoztatása szerint még nem a végleges megoldás, erről egyelőre még nincs döntés. Azt el kell mondani, akármennyire piperkőc is volt a maga sminktükrével és leharcolt transzvesztita kinézetével Lexxi, azért sokkal nagyobb karakter volt, mint a meglehetősen unalmas Spyder. A tupírhaj neki is megvolt, de nem látszott rajta óriási lelkesedés és a show-ból is csak hellyel-közzel vette ki a részét.
Nem úgy a többiek. Ahogy említettem, a Steel Panther csak részben zene, a másik része egy humoros, egymásnak odamondogatós showműsor, amit tökélyre fejlesztett Michael Starr énekes és Satchel gitáros. Leginkább ők szívták egymás vérét, de a doboknál Stix Zadinia is többször kivette a részét a mókázásból.
Szóval lehet írni arról, hogy olyan dalokat játszottak el, mint a Goin´ In The Backdoor, a Tomorrow Night, a kirobbanthatatlan koncertnótának számító Asian Hooker és a legutolsó 2019-es Heavy Metal Rules albumot meglepő módon egyedüliként képviselő All I Wanna Do Is Fuck (Myself Tonight), ez igazából nem adja vissza az élményt. Mert persze a csapat baromi ízlésesen nyomja ezeket a glam rock, heavy metal nótákat, feszesek a ritmusok, mennek a pózok és Starr is kifejezetten nagyot énekel. De azok a kis geg-ek, odaszólások és az olykor egész hosszú monológok a számok felkonferálásaként, amiktől szakad a röhögéstől a nézőtér, azok adják meg a Steel Panther sava-borsát.
Így lehet például a Fat Girl-t Satchel anyukájának címezni, akinek orális technikájáról Starr kedvezően nyilatkozott, a kopogtatósan felvezetett Let Me Cum In, vagy Ozzy nagy slágere, a Crazy Train, ahol maga Starr öltözött be Ozzy-nak és a rá jellemző szarógalamb totyogással, autista vigyorral és tapsikolással prezentálta a dalt. Ezek a jellemző nüanszok a Steel Panther koncertjén. És persze mindezeket eszében sincs senkinek tiszteletlenségnek venni, hiszen csapat már számtalanszor hitet tett a műfaj olyan nagyjai előtt, mint Ozzy, a Def Leppard, a Van Halen vagy a többi. Mindez csak szórakoztatás, humor, paródia és így is veszi mindenki.
Satchel a gitárhősködésből is kivette a részét, ez így volt a legutóbbi bulin is. És itt megint nem csak feltétlenül az öncélú villogásról van szó, hanem szerintem egyfajta missziót is teljesít a csapat, hogy a huszonéves fiatalabb korosztálynak is felvillantja ezeknek az időtlen klasszikusoknak a zsenialitását. Ma este például a Rock You Like a Hurricane (Scorpions), Seek & Destroy (Metallica), Breaking The Law (Judas Priest), The Trooper (Iron Maiden) témáival váltott ki ovációt a gitáros, miközben a végére már lábdobon is kísérte magát. Kétségkívül látványos előadás volt.
A Feel The Steel és a Balls Out albumokról játszották ma a legtöbb számot, utóbbiról hallottuk az éneklős Weenie Ride-ot, amit szokás szerint egy színpadra hívott lánynak énekelt Starr. Majd pedig ugyanerről jött a 17 Girls In A Row, amely arról híres, hogy a csapat felinvitál rengeteg lányt a színpadra és együtt tombolnak, buliznak. Ma azonban még ennél is több történt, ugyanis az egyik lány rajongó kérte Satchel-t, hadd gitározza ő a számot. A gitáros pedig engedett a kérésnek, így különleges módon, egy rajongólány gitárjával hallhattuk a nótát, miközben Satchel és a többi csaj ott bulizott a színpadon. Nem is akárhogy játszotta a hölgyemény, szólóval, mindennel együtt, Starr-ék is csak néztek. Szóval nagy kalapemelés neki, így kell ezt!
Nem mellesleg itt is, meg az előző lassú számnál is azért a lányok megtartották a méltóságukat, hiába biztatta őket csöcsvillantásra a zenekar meg a küzdőtéren a srácok, ilyesmi végül nem történt meg. Ez biztosan elszomorodást váltott ki sokaknál, de a bulihangulatot semmi nem rontotta el.
A lányok maradtak a Party Like... dalra is, de hallhattuk még a Community Property-t és az első nagy slágert, a Death To All But Metal-t. A buli két igazi partidallal zárult, a Party All Day (Fuck All Night) és a Gloryhole tette fel az i-re a pontot. A csapat még próbálkozott azzal, hogy Starr kalapját elkapja Satchel a gitárral, az ő dobását Spyder a mikrofon rúddal, végül pedig Zadinia dobverője jelenti a végszót. Sokadikra végül sikerült is.
Mint ahogy a számcímekből látszik, szofisztikált megfejtései nincsenek a Steel Panther számoknak, nagyjából mindegyik ugyanazt a témát járja körbe, ami a történelem kezdete óta minden férfiembert foglalkoztat. Zeneileg sem lehet belekötni a produkcióba, a csapat nagyon jól hozza a ´80-as évek feelingjét és azokat táncolásra ingerlő riffeket. Bár a sokadik album után nyilvánvalóan önismétlésbe fordul a produkció, de amíg ilyen szórakoztató színpadi produkciót tudnak előadni, addig egész biztosan lesz igény rájuk.
16:50
