szerző: MonyóDeftones 2022. június 24. Budapest Park
2022. június 24-én lépett színpadra harmadszor kis hazánkban a Deftones, 1988-as fennállása óta. A banda szintén Kalifornia szülöttje, mint oly sok rock és metál csapat. 2006-ban a PeCsában, 2011-ben a Szigeten léptek fel korábban.
A Budapest Park előtt viszonylag korán volt rajongói gyülekező, és mire 20 perc csúszással belecsaptak a programba 20.20.kor, már bent is alig lehetett mozdulni. Az idő kegyes volt, igazi jó hangulatú nyári este.
A Parkot nem kell külön bemutatnom. Színes kendőkbe bújtatott fatörzsek, és zászlók, szelfi ajtó, amin átlépve, tudathatod a világgal, hogy kint hagytad a valóságot. Placc az üldögélőseknek a büféknél, oldalsó „páholyok”, amiken pont akkora ugrálást rendeztek, mint a küzdőtéren, a hátsó soroknál, mert a keverőpult előtti részen nem elégedtek meg ennyivel. Forgott a pogó, mintha egy láthatatlan turmix keverte volna az embereket. Oda csak az elszánt félmeztelen férfiak, és rohamléptekkel közlekedő, mindenkin átgázoló, de bocsánatot nem kérő csajok merészkedtek be.
A közönség vegyes volt, de zömében a 20-30 éves korosztályból kerültek ki, tehát a zenekar népszerű azok körében, akik még meg sem születtek a megalakulásuk idején. Összességében elmondható, hogy sosincs túl meleg a bakancshoz, túl hideg a fekete csipkéhez, és mindig van hely egy újabb tetoválásnak.
A zenekar alapító tagjai – Stephen Carpenter (gitár), Chino Moreno (ének) és Abe Cumingham (dob) gyerekkori barátok. Serdülőként kezdtek bohóckodni Cumingham apa garázsában. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Chi Cheng basszusgitáros, akivel már sokkal jobb hangzást tudtak elérni.
Az első albumukra 7 évet kellett várni, de végül 1995-ben kijött az Adrenaline, amiről a 7 Words című dal a koncert fináléjában szerepelt. Két évvel később debütált az Around The Fur, ami meghozta a várt népszerűséget a csapatnak. Ezekben az években már rengeteg koncert került a naptárjukba. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy 5 nótát is hoztak erről a lemezről. A címadó, Around The Fur mellett szólt a Be Quiet And Drive, a Headup, a Lotion és a My Own Summer is. A White Pony albumukról a Change és a Digital Bath dübörgött.
A koncert elején Moreno még nyakig begombolt fekete ingben lépett színpadra, de ez elég hamar lekerült, kicsit később pedig akár már vizes póló versenyen is indulhatott volna. Sokat mozgott, folyamatosan magára tekerte a mikrofon zsinórját vagy épp lóbálta, és előre koncentrált a dalok nehezebb részei előtt, akár egy sportoló. A hangja nekem bizonytalannak tűnt az első számoknál, de utána beénekelte magát. Több nótában is gitározott - Stephen Carpenter és Sergio Vega - mellett. Nem emlékezett, mit is mondanak a magyarok cheers helyett, ezért segítséget kért. A szó, amit keresett: egi.
Az Elit című lemezről nem hoztak nótát, pedig ezen már hivatalosan is a csapat tagja volt Frank Delgado, DJ, aki azóta is bandában játszik. Az Elitnek köszönhetik egyébként az első Grammy-díjukat, amit 2001-ben hoztak el. Hiába volt az akkori siker, kiégtek ebben a formációban, és minden tag alapított külön zenekart, amiknek egy része a mai napig működik. A rajongók többször is aggódhattak a csapat felbomlása miatt. Hiába érkezett a Deftones című lemez, 2006-ban ismét a feloszláson gondolkodtak, és inkább az új projekteknek szenteltek energiát. A fenti lemezről a Bloody Cape szólt a programban.
2008-ban a banda akkori basszusgitárosa, Chi Cheng, tragikus autóbalesetet szenvedett, és egészségi állapota sajnos nem engedte neki a visszatérést. Itt lépett a helyébe Sergio Vega, aki a mai napig ezen a poszton van a csapatban. Cheng gyógykezelésére sorozatos tribute koncerteket tartottak, köztük 2009-ben a Dürerben, ahol magyar zenészek játszottak Deftones számokat, a bevételt pedig átutalták a gitárosnak. A zenész társadalom másik összefogása volt, hogy a Song For Chi című dalban közreműködtek többek között a Korn, a Slipknot és a Metallica zenészei is. Minden erőfeszítés ellenére, 5 évvel később, Cheng életét vesztette.
A zenekar túlélte ezeket a megpróbáltatásokat, és főnix madárként megújulva, 2010-ben új koronggal jelentkeztek, Diamond Eyes címmel. Erről a címadó mellett hallhattuk a Rocket Skates, Sextape és a You’ve Seen The Butcher dalokat. A következő lemezről (Koi No Yokan) a Rosemary, a Swerve City és a Tempest szólt.
Összességében ez azt jelenti, hogy a 16+2 dalból 16 volt tíz évnél idősebb. A fennmaradó korszakból a legújabb, 2020-as albumukról szólt két nóta, a Genesis és a címadó Ohms. Ezeket nyilván nem lehetett volna kihagyni, hiszen a turné ennek népszerűsítésére indult.
Innen már sejthető, hogy mivel nem hagytak hibalehetőséget a programban, fergeteges hangulat teremtődött. A rajongók énekeltek, szükség szerint ordibáltak, ugráltak, visítoztak. Az este ült, és látszott, hogy ez visszahatott a srácokra is. Moreno kétszer is lejött a közönséghez, a technikus pedig úgy vitte utána a mikrofon zsinórját, mint egy mennyasszonyi fátylat. Jó volt az energetika, az biztos. Köszi, Park, köszi, New Beat.