beszámoló [koncert] 2004. november 6. szombat 14:12
nincsen hozzászólás
szerző: BarnabásKataklysm, Graveworm, Mystic Circle, Into Eternity 2004. október 10., Kultiplex
Október 10-én, vasárnap este a Kultiplex egy újabb brutális koncertnek adott otthont. A Kanadából Budapestre látogató, grind/death stílust művelő Kataklysm mellett még három zenekar lépett fel: a black metal zenét játszó Graveworm és Mystic Circle, illetve a progresszív death metal muzsikát előadó Into Eternity tették teljessé az este zenei palettáját.
Röviddel a kapunyitást követően bele is kezdett a programjába a kanadai Into Eternity. Egészen sajátos, egyedi zenét művel a banda, a power metalt elegyítik a death metal stílussal, és progresszív zenei megoldásokat is alkalmaznak. Ha valamihez hasonlítani kéne, talán a Control Denied áll hozzájuk a legközelebb. Nagy lelkesedéssel játszottak ezen az estén, és láthatóan a nézőközönséget is megnyerték maguknak. Jól megírt, kerek számokat tudnak alkotni, amiket a könnyen megjegyezhető refrének tesznek teljessé. Jól kiegészíti egymást a power metalos és a durvább, hörgős énekhang. Főként a 2004-ben kiadott, Buried Into Oblivion című lemezükről hallhattunk számokat. Az a jó fél óra, amit játszottak, nagyon magával ragadott! Profi banda jó számokkal és megnyerő előadásmóddal. Örültem volna, ha többet játszanak!
Kis szünet után a Németországból érkező Mystic Circle programja következett. Régóta működik a zenekar, sok lemezt adtak már ki. Kíméletlen, szikár black metalt játszottak régebben, azonban az utóbbi időben egyre több szintetizátor elem is bekerült a zenébe, ennélfogva lágyabb lett a zenéjük. Slágerességgel persze még így sem vádolhatjuk meg őket, továbbra is egy igazi underground banda a Mystic Circle együttese. A koncerten kimaradtak a szintitémák, mivel hárman adták elő a műsort: egy dobbal és két gitárral. Az előadott 40 perc zene talán emiatt is kissé egyhangúnak tűnt. Hiányoztak a karakteres számok, nem hallottam igazán olyan témát, amire felkaptam volna a fejem. Kivétel a SlayerRaining Blood című számának a jellegzetes riffje, de ez nem a Mystic Circle érdeme. A rövid dalrészlet eljátszása kissé elcsépelt dolog, már rengetegszer hallottam sok más banda előadásában. Akkor már miért nem játsszák végig az egész számot? Ettől eltekintve egy korrekt, megfelelő előadást tekinthettünk meg. Legalább jellegzetes az, amit csinálnak, és kitartóan zenélnek most már több, mint egy évtizede saját elképzeléseiket megvalósítva, és nem a trendeket követve.
Az Olaszországból származó Graveworm együttese következett. A black metalt a befogadhatóbb, emészthetőbb oldaláról közelítik meg, tetten érhető zenéjükben a Dimmu Borgir és a Cradle Of Filth befolyása. Sajnos emiatt nem túl egyéni az, amit művelnek, de legalább igényesen teszik. Itt már jelen volt a szintetizátor is, amit egy hölgy szólaltatott meg. A legutolsó albumukról, az Engraved In Black-ről jó pár szerzemény elhangzott, de a régebbi lemezeket sem hanyagolták. Az előadott háromnegyed óra vége felé már megfáradt a produkció, itt is hiányoztak a jól megírt számok. Ha rátalálnak a saját, egyéni hangjukra, ismertebb zenekar válhat belőlük. Természetesen így is élvezhető volt az, amit előadtak, csak nagyon befolyásolja a zenéjüket a műfaj vezető bandáinak hatása.
Ezután következett az est fénypontja, a grind/death stílusban zenélő Kataklysm. A kanadai csapat még 1991-ben alakult és 7 lemezt adtak ki. A kezdeti idők hipergyors és kíméletlen brutalitása után az 1998-as Victims Of This Fallen World albummal kezdődött egy kis letisztulás, dallamosodás. A 2000-es The Prophecy albumuk kitűnően sikerült, és azóta szinte évenként örvendezetnek meg bennünket színvonalas lemezekkel. Szerintem a 2001-es Epic és a 2002-es Shadows And Dust voltak a legjobb albumaik. A Maurizio Iacono vezette banda zenéjének számomra legvonzóbb tulajdonsága a dallamos és dúdolható gitártémákban rejlik. Hihetetlen fogós témákat képesek írni! A dobtémák a zene másik kulcsfontosságú elemei: végig hihetetlenül gyors témákat hallhatunk, ezekre épülnek a számok. Nem hiába találták ki a zenéjükre a Northern Hyperblast jelzőt. Mindezt Maurizio Iacono jól eltalált, karakteres hörgései teszik teljessé. A mindössze egy órás koncert olyan tömény és lehengerlő volt, hogy közben szinte levegőért kapkodott az ember! Hát még, akik részt vettek a kíméletlen pogózásban! A koncertet az Epic album legjobb számával, a Manipulator Of Souls című nótával kezdték. A 2004-es új albumról, a Serenity In Fire-ről sok nótát hallhattunk. Volt például a címadón kívül az Ambassador Of Pain, az As I Slither, a Blood On The Swans, a The Resurrected. A Shadows And Dust című lemezről elhangzott az Illuminati, a Where The Enemy Sleeps (óriási az a kezdő riff!), a Beyond Salvation, a Face The Face Of War és az In Shadows And Dust. Persze a régi időkből is előkerültek szerzemények, sőt meglepetésként a The Mystical Gate Of Reincarnation című kislemezről is előadtak egy számot, a The Orb Of Uncreation címűt. A hangulat végig nagyszerű volt az energikus, feszes előadás alatt, és a hangzás is megfelelő volt az első 1-2 szám alatti kisebb hiányosságok után. A ráadásként elhangzott két számot követően befejeződött koncert után megelégedve távozhattam a helyszínről egy újabb nagyszerű élménnyel gazdagodva.
Távozásom előtt azonban még egy érdekes beszélgetésben volt részem az Into Eternity egyik gitárosával, aki meg akarta venni a pulóveremet, amin a Death zenekar Leprosy című albumának borítója látható. Természetesen nem váltam meg a kedvenc pulcsimtól, bár megfordult a fejemben...
Zárásként elmondható, hogy színvonalas előadásokat tekinthettek meg a jelenlévők, és a kellemes körülmények is hozzásegítettek, hogy jól érezzük magunkat az este folyamán. Igényes rendezvények szerencsére mostanában szinte minden hétre jutnak, csak győzzön az ember válogatni közülük! Ez most egy jó választásnak bizonyult!