magazin [kiállítás] 2021. december 15. szerda 06:37
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrA héten még látogatható a Godot Galériában feLugossy László Lejárt Lemez című kiállítása Keddtől péntekig 10-14 óra között, szombaton 10-13 óra között a Bartók Béla úton
A kiállításról eddig az alábbi kritikák jelentek meg:
“...Mindez nem jelenti azt, hogy ő ne tudná, mi történik a világban, ne dönthette volna el éleselméjűen, tehát pontosan, hogy festményei címe és maguk a művek között nincs-e számos ironikus, ha tetszik, intellektuálisan igen figyelemreméltó összefüggés: ennyiben azok igazi montázsok. Nem mesterséges trendeket követ, hanem a szabadság reménye és a szomorúság végtelensége tűnik fel képein: mind a valóság nyomai...” - György Péter, Élet és Irodalom 2021. december 3.
“...A Lejárt lemez című tárlata az ezredforduló után készült képekre fókuszál. Olyan vegyes technikával kartonra „applikált” titokzatos női (esetenként férfi) alakokat látunk, amelyek természetellenes pózokban merednek ránk. A szabálytalan, sokszor felcserélt végtagokkal megformált figurák a kompozíciónak alárendelten töltik ki a képmezőt, testhelyzetük olykor groteszk látványt nyújt. Mandulavágású szemeik túlontúl széthúzottak, álarcok szemréséhez hasonló, tojásdad formájú fejük testükhöz viszonyítva roppant nagy. A gyermeki világszemlélettel (neoprimitív) módon megfestett nőalakok egyszerűségük ellenére is különös látványt nyújtanak. feLugossy László mindenféle illúziótól és szemérmességtől mentesen mutatja meg figuráinak szabadon hagyott melleit, szeméremdombjaikat, amelyek karikatúraszerű voltukból kifolyólag nem annyira erotikusak, inkább komikusan hatnak...” - Takáts Fábián, Népszava 2021. november 24.
“…Állok a Godot Galéria terének közepében, és miközben ezek a megnyomorodott alakok rám tekintenek, próbálom megfejteni, mi lehet a fájdalmuk forrása. Azon töprengek, hogyan tudnám őket megmenteni, de ehelyett az történik, hogy rám ragad a kiábrándultságuk. Empátiát, szánalmat ébresztenek, mert megérezzük a védtelenségüket. Ugyanakkor félelmet is keltenek, hiszen magunkra ismerünk, saját fájdalmaink kivetülését látjuk meg bennük. Félelmetes a pillanat, amikor ráébredünk, hogy ezek az elsőre kiismerhetetlennek és értelmezhetetlennek tűnő karakterek tulajdonképpen mi magunk vagyunk…” - Kocsis Katica, Kultura.hu 2021. december 13.