szerző: PjotrMartha Argerich és Mischa Maisky kamaraestje 2022. január 28. (péntek), 19.30 óra – Zeneakadémia, Nagyterem
„Tüzes, energikus, mindig egyéni és kompromisszumok nélküli játék”
A két világhírű művészt aligha kell bemutatni, rajongóik egyetlen hangról, egyetlen futamról is megismerik játékukat. A Cziffra György-emlékév egyik csúcseseményének legendái évtizedek óta zenélnek együtt, ihletői és kiegészítői egymásnak. Martha Argerich és Mischa Maisky esetében a szakmai és az emberi viszony elválaszthatatlan egymástól. Markáns, egyéni látásmódjuk, a virtuozitás és a romantikus gondolkodásmód minden egyes megszólaltatott hangjukban benne rejlik. Feltörekvőként a zongoraművészt Vladimir Horowitz-hoz hasonlították, a csellóművészt pedig Gregor Piatigorsky-hoz, azóta ők váltak viszonyítási ponttá a következő generációk számára. Az, ami a lényegük, nem utánozható: a tüzes, energikus, mindig egyéni és kompromisszumok nélküli játék. Borzongató őket hallgatni, ritka ünnepnap, hogy ketten állnak a Zeneakadémia színpadán. Talán olyan zenekedvelő is lesz, aki kénytelen megcsípni magát őket hallva: vajon nem álmodik?
Koncertjükre olyan ikonikus darabokat hoznak, melyek a zongora és cselló közös repertoárjának ékkövei és amelyek ennek ellenére viszonylag ritkán hangzanak el koncerttermekben. A felütés egy Mozart-ihlette kompozíció, Beethoven tisztelgése a korszakos zseni operai életműve előtt. Beethovent, ahogy ezt utolsó szimfóniájának zárótétele is megerősíti, egész életében a zene és a szöveg kapcsolata, azok csodálatos összhangja foglalkoztatta, így nem véltlen, hogy két olyan csellóra és zongorára írt kompozíciója is született, mely variációsorozat A varázsfuvola egy-egy részletére.
A koncerten elhangzó hét variáció Pamina és Papageno híres duettjére (Bei Männern, welche Liebe fühlen…), amit egy 1801-es bécsi eladás ihletett, valójában tehát nem más, mint a Mozart iránti rajongás és a szenvedélyes szerelemmel való folytonos viaskodás lenyomata, melyben a cselló a zenetörténetben talán először jut a zongorával egyenértékű szerephez. Adogatják a dallamot, ellenpontozzák, majd kiegészítik egymást, ugyanúgy, ahogy a két előadó is teszi, miközben briliáns technikáról és varázslatos virtuozitásról adnak tanúbizonyságot.
Nincs ez másképp Max Bruch Kol Nidrei című alkotása kapcsán sem, melynek ezúttal nem a jól ismert zenekari változata, hanem az annál jóval meghittebb és különlegesebb atmoszférájú kamarai felállása hangzik el. Bruch-ot protestánsként lenyűgözte a zsidó vallási zene komplex dallamait átszövő egyszerűség, saját, a zsidó imák hangvételéből táplálkozó, nem vallási célokra szánt anyagát pedig végül egy csellista felkérésére készítette el 1881-ben. A mű a német szerző egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott alkotása lett, mígnem a 20. század történéseinek viharában kishíján a feledés homályába veszett.
Argerich és Maisky a koncert második felében is marad a 19. századnál, hiszen Schumann Három fantáziadarabját vezetik elő (op.73), melyből 2001-ben egy már-már ikonikus felvételt is készítettek a Deutsche Grammophon gondozásában. A két nap alatt, eredetileg klarinétra írt művek komoly hatást gyakoroltak a későbbi, többek között Brahms által jegyzett klarinétszonátákra, mégis a szerző már a darab keletkezésekor jelezte, hogy a cselló és a brácsa is könnyedén átveheti a klarinét szerepét. Mischa Maisky előadásában ennek lehetünk most tanúi, miközben a szöveg nélküli daloknak is értelmezhető karakterdarabok E. T. A. Hoffman különleges világát is felelevenítik, hiszen a művek végül Schumann kedvenc írója nyomán nyerték el a ma ismert Fantáziadarabok elnevezést.
A fináléban Franck méltán híres és annál misztikusabb A-dúr, eredetileg hegedűre írt szonátája szólal meg a cselló és a zongora kettősén. A Franck életének utolsó alkotói korszakában keletkezett szonáta gyakorlatilag előzmény nélküli a zeneszerző életművében, igaz, a tételek összeállítása is igen sajátságosra sikerült. A művet Eugéne Ysaye mutatta be 1887-ben, mely már akkor hatalmas sikert aratott, máig tartó népszerűségéhez pedig nem kevésbé járult hozzá, hogy a kutatások jelenlegi állása szerint ez az a mű, amely megszólal, sőt kulcsszerepet játszik Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című hétkötetes regényfolyamában.
Cziffra György zongoraművész születésének 100. évfordulóját Magyarország hivatalos Emlékév keretei között ünnepli, valamint az UNESCO nemzetközi szervezete is felvette a közösen ünnepelt évfordulók sorába. A Cziffra György-emlékév programjai Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész művészeti vezetésével egyedülálló szakmai összefogás keretei között valósulnak meg itthon és külföldön, számos hazai és külföldi partner áll társszervezőként az események mellett. Az emlékév a Miniszterelnökség és a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásának köszönhetően valósul meg a Bethlen Gábor Alapkezelő segítségével.
06:34
