lemezajánló [nagylemez] 2004. október 20. szerda 10:30
nincsen hozzászólás
szerző: TompiHollywoodoo: Karmolok, harapok Warner Music
Sokáig hittem azt, hogy ilyen zenét játszva a Hollywoodoo-ból csak azért nem lett világhírű sztárzenekar, mert tagjai nem születtek Magyarországnál egy óceánnal nyugatabbra. Különösen az Örvényes című dal alapján gondoltam ezt, de most itt az új album, és rá kellett jönnöm, hogy ez a zene nem a slágerekről, meg az ilyen-olyan listás sikerekről szól, hiszen ez egy modern, ereje teljében feszítő, dallamos rock-lemez, ahonnan jóformán nem tudnék egy dalt se kiemelni, mert mind kiváló.
A nyitónótaként funkcionáló címadó hellyel-közzel jellemzi is a teljes korongot, egy lendületes, húzós darabról lévén szó, a vége felé egy ízes, slide-os szólóval. Nem egy Steve Vai hangorgia, de egyszerűségében nagyszerű, és tökéletesen illik is ide. Trócsányi Gergő jól megírt, kicsit ironikus szövege pedig a hab a tortán. ( A legjobb talán a refrént felvezető Én vagyok belül, de nem te vagy kívül! sor.) Az első másodpercekben feltűnik rögtön az is, hogy a Parkplatz Stúdióban sikerült megfelelően vastag, természetes hangzást kreálni, amelynek ráadásul még karaktere is van, ami külön jó pont. Ez a sound talán a következő nótában, a stoneresen induló Pengében érvényesül a legjobban. Mellesleg tökéletesen kihasználják a két gitár adta lehetőségeket, hiszen míg a verze alatt az egyik hathúros fűrészel, addig a másik akusztikus akkordokkal kényezteti a hallgatót, az pedig egyenesen mesteri, ahogy derült égből villámcsapásként reaggebe váltanak, de csak azért, hogy felépítsenek belőle egy megtekert, füstölős szólót. Ha ez nem rock, akkor nem tudom mi az
Régebben a Hollywoodoot elintézték annyival, hogy ez egy funkys zenét játszó csapat, de mára a helyzet megváltozott némiképp, hiszen a lüktetés ugyan megmaradt és némi Infectious Grooves hatást is találni időnként, de az együttes muzsikája eléggé bekeményedett. Ezt igazolja a hármas sorszámmal szereplő Erdő is, ami szintén a szaggatott groove-okra lett kihegyezve, de némiképp sötétebb tónusokkal operál, mint az első két dal, és ezt a kicsit meditálós hangulatot és szövegvilágot folytatja a Mi ketten is. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a Hollywoodoo átment volna Muse-ba, de ha mégis van aki ezt képzelné, annak a ott a 200000.- kissé szocreál ízű, drámai monológja a hülyegyerekről, meg a kocsma előtt hagyott bicikliről. Klassz kis poén ez, csakúgy mint az utolsó előtti H.O.R.K., ami nem más, mint egy szolid, jazzes kísérettel ellátott horkolás.
Mivel nem ezektől a daloktól lett a lemez karmolós, meg harapós, vissza is térnék a komolyabb témákat boncolgató számokhoz. Ilyen például az Üzenj a véreddel is, ami egy lassan építkező, szép fokozatosan beinduló darab, amelyben a legjobbját nyújtja Hohl Árpád dobos. A többi darabhoz hasonlóan itt is odacsap keményen, de laza játékát még megspékeli egy kis csavart pörgetéssel, valamint némi törzsi ritmizálással. Hasonló szerkezettel, és slide gitárokkal rendelkezik a Te sem az, ami a heveny country-zást szerencsére elkerüli az időben bedurranó riffekkel, és Gergő jól eltalált szigorításával. Jól is esik utána a pihenőként is felfogható instrumentális Mélyrepülés, ami könnyedén elandalít a visszhangosított dobjainak és szolidan effektezett gitártémáinak köszönhetően. Kalapálós ütemeivel viszont mindenkit felébreszt a Nem érted, ami a korong egyetlen balladájával, az Idegen földön-el együtt könnyen koncertfavorittá válhat. Tulajdonképpen minden dalt eltudnék képzelni élőben, hiszen mindegyikben van annyi spiritusz, hogy ne ültessék le a hangulatot, és lehessen rájuk táncolni, pörögni, vagy temperamentumtól függően karmolni, harapni.
Egy nagyon színvonalas, igényes lemezt készített a Hollywoodoo, amelynek tizennégy dalát egész egyszerűen jól esik hallgatni. You don´t always have to play metal to be good...
1. Karmolok, harapok 2. Penge 3. Erdő 4. Mi ketten 5. 200.000.- 6. Mire vársz 7. Idegen földön 8. Üzenj a Véreddel 9. Te sem az 10. Mélyrepülés 11. Nem Érted 12. Hol vagy 13. H.O.R.K. 14. Forog a kerék