hosting: Hunet
r33
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2004. október 18. hétfő   15:32
nincsen hozzászólás

szerző: Tompi
Benediction, Nominion, Godhate, Malediction, Teurgia
2004 szeptember 2, Kaposvár, Pogo-Center

  Miután manapság elég sok zenekar Horvátországot, vagy Szerbiát iktatja be turnémenetrendjébe közvetlenül hazánk után, kézenfekvőnek tűnik, hogy a koncertet valahol Magyarország déli részén bonyolítsák le. Így jutott le Pécsre annak idején a Crowbar, vagy a Pro-Pain, és így zúzta meg a kaposvári Pogo-Centert a Benediction. Maga a helyszín egy korábban étteremként funkcionáló szocreál stílusú betontömb, de azt hiszem ennél sokkal fontosabb, hogy itt 270 forint az import, üveges Löwenbrau, Becks, és Staropramen sör. A feltételek tehát adottak, innentől fogva már csak a zenekarokon múlik minden
  
  Elsőnek a nagykanizsai Teurgia lépett színpadra. A fiatal négyesre elsősorban black, death csapatok voltak nagy hatással, de szerencsére mernek a srácok újítani is, nem csak a jól bevált kliséket puffogtatják. Jó példa erre az akusztikus nyitányok sorozata, vagy a visszatérő darkos, atmoszférikus témák beépítése. Persze alapvetően aprítani szeret a Teurgia, de kifejezetten jól tudtak esni az említett elemek a sok grind tempójú tekerés közepette, különösen úgy, hogy az énekesük nem nagyon könnyíti meg a hallgatóság dolgát fékeveszett, embertelenül mély bömböléseivel. Egész ütős csapat lehet még belőlük, ha kicsit jobban odafigyelnek a hangszeres játékra, és a dalírásra.
  
  Mivel a Tesstimony fellépése elmaradt, a Malediction ugrott be helyettük. Nem hiszem azonban, hogy bárki is kérte volna a csere miatt a panaszkönyvet, hiszen a komlói ötös a Summerground fesztiválhoz hasonlóan itt is hengerelt. Emlékeim szerint nagyjából ugyanazt a programot is játszották, mégis most nekem a vadiúj szerzemény, Dreams Against Humanity tetszett a monumentális intróval kezdődő műsorból. Lehet, hogy azért, mert itt jött helyre a hangzás, nem tudom, mindenesetre a közönség tagjai is később kezdtek ráhangolódni az őrlésekkel sűrűn tarkított muzsikára. Még az itt a merchpult mögötti teendőket végző Master főnők Paul Speckmann is előjött kuckójából, hogy bólintson egyet a Malediction dalaira. Azokra pedig lehet bólogatni rendesen, lévén hogy nem csinálnak Forma-1-es futamot belőlük, inkább a gonosz, nyomasztó hangulatú, öklelések hívei, hasonlóan példaképükhöz, a Morbid Angelhez. Műsorra is tűzték Sandovalék Dawn Of The Angry-jét a szokásos Slayer-féle Black Magic-kel, és grindcore all-star Terrorizer egy rövid, ámde annál gyorsabb szösszenetével együtt. Ezek a feldolgozások persze jól esnek és látszik is rajtuk, hogy szeretik őket játszani, meg a közönséget is beindítják, de úgy érzem, hogy a Malediction számai már megállnak a saját lábukon, és nincs szükségük mankókra.

   Nagyon sajnáltam, hogy a Tunderstorm Over Europe két vendégzenekara közül a Godhate kezdte el elsőnek a műsorát, mert lemosták a Nominiont a színpadról. Sőt, szerintem a Benediction-nek is meglehetősen nehéz dolguk lett volna közvetlenül a Tony Freed énekes/gitáros vezette kvartett előtt. A pocsék hangzás ellenére az est legjobbjai voltak, változatos, ügyesen felépített szerzeményeik közül talán az új album Blackwinged-je vitte el a pálmát, lassan, Slayer módra fenyegetően gördülő dallamaival. Persze a Laid To Waste sem volt gyenge, ebben bizarr, Meshuggah-szerű ritmusparádék ütötték fel a fejüket, így el is csodálkoztam később, mikor megtudtam, hogy egyáltalán nem kedvelik annyira Jens Kidmanék munkásságát. Sorolhatnám végig a műsort, akár a Blackended To Be gyors, thrashes darálójától kezdve a dermesztő Bolt Thrower feldolgozáson, a Where Next To Conquer-en át, az előző lemez címadójáig, a Neither Of Gods-ig, mind sütött az energiától, és a dinamizmustól. Szerencsére ez a színpadi mozgásán is meglátszott a tipikusan svéd rock n roll arcokból álló formációnak. Különösen a Harley Davidson pólós basszusgitáros döngette nagy elánnal az elképesztően csúnya, lila színű bőgőjét, de nem maradt szégyenben a gitáros Jens Klovegard sem, bár Ő inkább a szólóira koncentrált. Ha a turné minden estéjén így zenélnek majd, könnyen találkozhatunk velük majd egy nagyobb név előtt is, amit maximálisan meg is érdemelne a Godhate.
  
  Hozzájuk képest a Nominion elég nagy büntetés volt. A szórólapjukon hadat üzennek az összes melodikus death metal bandának, ami ugyan szimpatikus, trendellenes hozzáállást sugall, de sajnos ehhez teljesen jellegtelen produkció párosul. Valahogy úgy tűnt, mintha az Entombed klasszikus Left Hand Path-jának pókhálós, ködös hangulatát akarnák vegyíteni floridai módra száguldozó gitárfutamokkal. Hiányzott azonban még egy hathúros, hogy legalább erő legyen a dalokban, továbbá nincsenek birtokában a szükséges zenei tudásnak sem. Nagyon pontatlanok voltak, csoda, hogy sikerült néha egyszerre befejezni egy nótát. A sok kalapálás között ugyan feltűnt egy-két lassabb rész, de ettől még nem kapta fel a fejét senki, sőt. Gondolom, a Nominion semmi különöset nem akar elérni, mert ezzel a zenével nem jutnak messzire. Svédországból pláne

  Egy hosszas átszerelés, és az Organized Chaos szírénás introját követően neki is lendült az ólomsúlyú riffeknek a Benediction. Zenéjüknek van egy nagyon fontos tényezője, nevezetesen az, hogy oltári hangerő szükséges hozzá, különben semmi nem jön át a muzsika erejéből, lényegéből. Ez a feltétel itt meg is valósult, és szerintem senki sem bánkódott amiatt, hogy mind a gitárok, mind a Discharge pólóban feszítő Frank Healy bőgős fordítva felhúrozott hangszere túl volt vezérelve, úgyhogy nagy komótosan mindenki hozzálátott a vérmérsékletének megfelelő hajlóbáláshoz. Ehhez pedig olyan háttérzenét biztosított a birgminghami társulat, minta punkosan döngető Dont Look In The Mirror, a Crowbar módra megböffenő Stigmata, a vagy a moshpit songként felkonferált Your Suffering Feeds Me, ami tulajdonképpen az Ace Of Spades kisöccse. A Nothing On The Inside után érdekes fordulatot vett a műsor. A Forged In Fire hangsúlyozottan nehéz és súlyos ütemei után a még lassabb, még vánszorgósabban elővezetett Jumping At Shadows került terítékre. Nem maradhatott ki a Grind Master album sem, amit ezúttal az I képviselt, és abban is biztos vagyok, hogy Peter Rew-ék még nem igen vonultak le a Subconcious Terror címadója nélkül. Nos ez most sem volt másként, a klasszikus nóta után azonban eltűntek a zenészek. Legendásan laza hozzáállásukat bizonyítja többek között az a tény is, hogy pár perc könyörgés(és gitárszerelés) után még visszajöttek játszani teljes műsoruk leküldése után is. Ez azonban csak része a csapat punkos attitűdjének, mert valahogy sugárzik belőlük egyfajta lepukkant, nihilista látásmód. Ebben benne vannak Dave Hunt, nyegle, tipikusan brit hörrentései, az egyszerű, pakolós ütemek, és a két gitáros könyökből pumpált riffelése. A legjellemzőbb mozzanat azonban az volt, mikor Peter Dew csakúgy beállt pogózni, mikor hangszere felmondta a szolgálatot. Lehet, hogy soha nem ér el komolyabb sikereket a Benediction, de hogy ezek a figurák lemezeket fognak készíteni, és turnébuszban laknak majd életük végéig, az biztos.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 ana de la reguera    pacino    dave lombardo    dream evil    deti picasso    touché amoré    los vegas    herbaliser    warwick    amd    dürer kert    doherty    kanada káosz    rubicon    vio-lence    scarlet aura    jégkorszak    richie kotzen    how do you know    adele    óriásgonzó    demoshow    katona tamás    ez basic    trollfest  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!