lemezajánló [nagylemez]  2004. október 16. szombat   17:21

nincsen hozzászólás

  A Mantra hetedik lemezét hallgatva sokat gondolkodtam,
  milyen bevezetővel érdemes bemutatni a108 című albumot.
  Krisna-metal, valahogy így lehetne legrövidebben elmagyarázni, de inkább metal, mint Krisna. És másképp, mint ahogy azt gondolnánk.
  
  2001-ben Acyuta das (aki Horváth Charlie fia, és zenésztársa) elment a zenekarból, és egy időre Kowalsky is Mantraközelbe került, ám akkoriban eléggé lekötötte a Black-out nevű együttese, és a rajongói visszajelzések között is jócskán akadt, melyben nemtetszésének adott hangot a hallgató. Nos, ez már a negyedik lemez (Életről életre, Om, Tetteim súlya, 108), ahol Kowalsky megszólal, és a 108 különlegessége, hogy szövegét egy-egy az egyben ő is írta. Persze más változás is történt a közelmúltban, a basszusgitáros-énekes Jaya Hari das, azaz Németh Jenő távozott a Mantrából, helyére Nagy Richard került (basszusgitár), aki a többiektől eltérően még nem mutatkozott be ismertebb zenekarokban.
  
  Tehát Kowalsky most mégis vállalta, hogy több pontosan három: a grunge-os Black-out, a poposabb Kowalsy meg a Vega és a krisna-tudatú Mantra) zenekart színesít egyéniségével, így a többé-kevésbé kész zenei alapokra ültethette át saját szakrális vonatkozású gondolatait. Az ő hangját halljuk a lemezen, (kivétel az utolsó dal, amiről még szót fogok ejteni) ismét sokat megmutat vokális képességeiből, de a leghangsúlyosabb mégis a szövegbeli üzenet.
  
  Ismét tökéletes igényességgel kidolgozott, az eddigiekhez képest egyáltalán nem nyomasztó lemezborítóval találkozunk, ami a belső tartalommal párhuzamban áll, mivel a tragikus, végső időkről és pusztulásról szóló témákat most mellőzték, sokkal inkább az istenkeresés, a boldogságra való törekvés kerül előtérbe. Ez azért így nem pontos, a témák valójában éppoly állandóak, mint maga a Világmindenség, csak a perspektíva változott.
  
  Tizenkét pörgős és kemény, mégsem agyonvágó metal dalt hallhatunk a korongon, a zenei kidolgozottságban is a nagy formákra törekvő témákat most nem fogjuk hallani, gyorsabb és rockosabb számokat játszanak.

  A Hozzá tartozol rögtön állást foglal: nem érdemes Isten nélkül élni. Nélküle az élet csak rabság a földi létben. Egy kis szanszkrit nyelvleckével indít a Minden, ami van. Lassú gitártémák, sok és változatos dob teszi színessé az előadást, és természetesen mi más volna a végső következtetés, mint az, hogy minden egyedül Ő? A helyes és a téves úton is Benne jársz. Az Igazi otthon című dalban erős ellentétben áll a szólóének és a refrén, utóbbi ugyanis különösen dallamos kis betét, valószínűleg emiatt is készült ebből remix, mely természetesen felkerült a lemezre. Erős szakrális mantrával zár a dal, ami a keletcsodáló európai ember fülének igazi kis különlegesség.
  
  A Porból lettünk ismét csak az emberi magatehetetlenségről próbál elmondani valamit, de már teljesen a mai emberhez szól: bármennyire azt hittük, legyőztünk mindent, ami rajtunk kívül áll, tudnunk kell, hogy nem csak magunkról szól az életünk, mert akkor egyedül maradunk, mindezt zongora alappal bővítve, ami egyedülálló hangzást kölcsönöz a dalnak. Akad néhány rövidebb, ám annál velősebb szám is a lemezen, ilyen a Hidd el, ami nem mondd semmit, csak tanácsot ad: érdemes felállni és továbbmenni, mert az utunk végsősoron úgyis egy helyre vezet, és talán az eddigiek viszonylatában nem nehéz kitalálnunk, hová. A Nem állhat közénk ugyan továbbra is szakrális témára épül, ám valahogy sokkal személyesebb, valószínűleg azért érezhetjük így, mert ebben a dalban nem a hallgatót, hanem sokkal inkább magát az Istent szólítja meg, és kéri a zenekar arra, hogy hadd adjon át mindent, amit őriz. Ugyanezt a megszólítást halljuk a következő számban is, ami a Mi bajom lenne?!címet viseli, és sokkal gondtalanabb hangzás jellemzi, csakugyan minden, jó, jó így, ahogy van. Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy voltaképpen szerelmes daloknak is értelmezhetjük ezeket, és nyugatiként is jól ismerjük azt, hogy az Istent is szerelemmel kell szeretni. Kissé ismerős gitárral indít a Ha nem hagy nyugodni?, ami valószínűleg csak az én fülemben áthallás, és hamar elfelejteti velem Gopikrisna das változatos dobjátéka, meg Kowalsky parancsoló hangja, hogy kérdezzek, ha valami nem hagy lenyugodni. Nehéz meghatározni, milyen zajt is hallok a háttérben? A lélegeztető gép nem elég, és a szív leáll. A Figyelj jól! csak annyit mondana el (számomra nem túl kedves torzított énekhanggal), hogy sok minden lehet, amit nem értünk meg, és leginkább azért, mert nem látjuk, és gyakran félünk emiatt. A Várom méltó zárása a lemeznek, erős gitárhúzással indít, és ha jól értelmezem, az emberi lét bizonytalanságáról szól, arról, hogy nem tudhatjuk, ki fölé, és ki alá kerülünk a létrán. Szolgálnunk kell vagy elpusztulni, ez a lényeg.
  
  Valószínűleg poposabb beállítottságom miatt érzem nagyon jól sikerültnek a remixet, melyben egy különleges ízű gitárdallamra építik fel az Igazi otthont, remek munka, és kellemesen lágyan hat a lemez meghallgatása után illetve hatna, ha nem kezdődne el a Visnu, a Szigetről is ismert kegyetlenül pusztító Hare Krisna mantrázás? Külön dicséret ezért a kis ajándékért a zenekarnak (és a Replikás énekes Csató Péternek)! A Mantra 108 című lemeze szerencsére ismét csak hozzáadott a banda nevéhez, és ha nem is ez lesz az év legnépszerűbb korongja, biztos, hogy csalódni senki sem fog benne, ugyanis minden elvárásnak megfelel, és jóval túl is tesz azokon.
  
  1. Hozzá tartozol
  2. Minden, ami van
  3. Igazi otthon
  4. Porból lettünk
  5. Hidd el
  6. 108
  7. Nem állhat közénk
  8. Mi bajom lenne?!
  9. Ha nem hagy nyugodni
  10. Figyelj jól!
  11. Várom
  12. Igazi otthon remix + Visnu
  
  Kowalsky : ének
  Gopikrisna das : dob
  Nagy Richárd : basszusgitár
  Vijaya Gouranga das : gitár
  
  Közreműködött:
  Csató Péter: ének,
  Dinesvari devi dasi: vokál,
  Gadabrit das: billentyűk meg más egyéb

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: