szerző: Live SoundNazareth a Petőfi Csarnokban 2004 október 19, 20 óra, Petőfi Csarnok
János evangéliumából való a következő epizód: bizonyos Filep találkozik bizonyos Nátánaellel, és Isten Fiáról beszél neki, aki Názáretből érkezik. Nátánael erre fölöttébb racionálisan megjegyzi: „Érkezhet-e bármi jó Názáretből?”, Filep pedig így felel neki - menj és nézd meg... Megszívlelendő tanács! Aki elmegy és megnézi a legendás Nazareth kiváló zenészeinek előadását, maga is meggyőződhet, hogy jöhet jó! Ez maga a jó öreg rock n´roll. A jó zene nem avul el, a rossz zenéért pedig nem kár. A 70-es években rajongóik száma már-már meghaladta a koncepciózus Led Zeppelin vagy a klasszikus Deep Purple fanatikusainak számát. Világra szóló sikerük egyik fő összetevője bizonyára Dan McCafferty egyéni hangja. Ha pedig hozzáadjuk ehhez a csapat nagy slágereinek makulátlan dallamosságát, és a pazar, technikás hangszerkezelést - egy ilyen elegynek nem lehet ellenállni.
Az igazi rock n´ roll aligha képzelhető el a Nazareth nélkül. A banda története a távoli 60-as években kezdődött. A tagok különböző formációkban játszottak, míg végül a Nazareth zászlaja alatt egyesültek. A nevet 1969-ben vették fel, nagyjából egy évvel azután, hogy összerázódott a felállás. Ezzel párhuzamosan a csapat a rock n´ roll Mekkájába, Londonba költözik szülőföldjéről, a vidéki Skóciából - és hamarosan a bemutatkozó lemezét rögzíti.
A korong 1971-ben jelent meg, és még ugyanebben az évben a Nazareth a Deep Purple-lel turnézik, bemelegítő csapatként. A Deep Purple zenészeivel kötött barátság (amely a mai napig is tart) nagy hatást gyakorolt a Nazareth zenei stílusának alakulására. Különösen sokat köszönhetnek Roger Glover basszusgitárosnak, aki 1973-tól a Nazareth-lemezek producere lett. De ha már a producert említettük, essék szó a zenekar klasszikus felállásáról, amely húsz éven át maradt tartósan együtt:
- Dan McCafferty - énekes (született 1946. október 14-én) Gyerekkora óta vonzódik a zenéhez - kiscserkész korában már szerepelt dudásként szülővárosa, Dunfermline utcabáljain. 1965-ben szállt be a „Shadettes”-be (amelyből kialakult a Nazareth). Kivételes szövegírói és zeneszerzői tehetsége a csapat legjobb albumain teljesedett ki. Ezen kívül néhány szólólemezt is készített, bár ezekkel kisebb sikert aratott. A közvetlen társalgásban Dan igen laza, szünet nélkül képes beszélni, mondókáját a legkülönbözőbb viccekkel és poénokkal fűszerezve. Dan annyira szereti a saját dalait, hogy gyakran énekli őket az asztalnál összegyűlt barátaival kórusban.
- Pete Agnew - basszusgitáros (született 1946. szeptember 14-én) alig tizenhárom éves volt, amikor már saját zenekarával játszott. Ilyen próbaidő nem is eredményezhetett mást, mint briliáns hangszeres tudást. Az utóbbi években Pete kissé megkopaszodott, és a koncerteken fekete sapkában lép színre. A legjobb Nazareth-albumnak a „SNAZ” koncertlemezt tartja, mivel a tudás az „élő” felvételeken jön át jobban. A 70-es években valaki bedobta, hogy Pete Agnew orosz származású, és a valódi neve Petya Ognyov. Maga Pete a moszkvai sajtótájékoztatón megcáfolta ezt, mondván, ő skót és punktum.
- Lee Agnew (Pete Agnew bőgős fia) - dobos. A pótolhatatlan Darrell Sweet, aki 1963 óta volt a csapat dobosa és menedzsere, 1999. április 30-án hunyt el Ohio-ban, az utolsó amerikai turné közben. A banda legintelligensebb, legkiegyensúlyozottabb és legagilisabb tagját egy váratlan szívroham vitte el. Darrell halála után a feloszlásról röppentek fel hírek, de egy rövid zenekari tanácskozás után a tagok úgy döntöttek, folytatják a koncertezést, és nem vesztegetik az időt új dobos keresésével, hanem a bőgős fiát, Lee Agnew-t veszik be, aki Darrell Sweet jobbkezeként tevékenykedett.
- És nem feledkezhetünk meg Manny Charlton zeneszerző, szólógitárosról (született 1941. július 25-én) sem, aki 1990-ben kilépett az együttesből, ám a koncerteken elhangzó sikerdalok java tőle származik. Nagyszerű szólóinak és riffjeinek pedig biztos helye van a műfaj klasszikusai közé.
Vissza a zenekar történetéhez.
1968 Dan McCafferty, Darrell Sweet, Pete Agnew és Manny Charlton, a, The Shadettes tagjai 1968-ban alakítják meg a Nazareth formációt, amelynek nevét a The Weight sorai ihlették: „I pulled into Nazareth, feelin´ ´bout half past dead”.
1971 A Nazareth egyik turnét bonyolítja le a másik után az Egyesült Királyságban, hogy kidolgozza és csiszolja a színpadi munkát, majd felveszi a zenekar nevét viselő bemutatkozó albumot, és első ízben koncertezik Nagy-Britannián kívül - Németországban.
1972 A Nazareth felveszi és megjelenteti második lemez-óriását, az Exercises-t, amelynek producere Roy Thomas Baker volt (a továbbiakban a Queen-nek dolgozott), és a Deep Purple-lel turnézik.
1973-74 Zsinórban három album lát napvilágot: Razamanaz, Loud ´n´ Proud és Rampant, amelyeknek producere a Deep Purple bőgőse, Roger Glover volt. A lemezfelvételeket néhány maxi megjelenése kíséri, nevezetesen Broken Down Angel, Bad Bad Boy és This Flight Tonight (a világhírű Joni Mitchell-sláger feldolgozása).
Ezután évente jönnek a lemezek: „Hair of the Dog” (1975), „Close Enough For Rock´n´Roll” (1976), „Expect No Mercy” (1978). Ez volt a csapat legsikeresebb időszaka.
1975 Az A & M lemezcég megjelenteti a Hair Of The Dog lemezóriást amelynek producere Manny, hangmérnöke pedig Tony Tevener volt -, rajta a Love Hurts (az amerikai verzión Guilty címmel) slágerrel. A Nazareth világszerte folytatja az intenzív koncertezést, a Love Hurts pedig az A & M stúdióban valaha rögzített legismertebb szám lesz, és hasonló sikereket és el a Polydornál, illetve a Polygramnél is, az egész világon; a korong 40 héten át vezette a norvég sikerlistát, és hihetetlenül hosszú időn át foglalta el az első helyet a Greatest Hits válogatáson.
1976-77 Három album - Close Enough For Rock ´n´ roll, Playin´ The Game és Expect No Mercy - kitűnő eladásokat produkál az Egyesült Államokban és Európában, ahol a csapat mind nagyobb és nagyobb népszerűségre tesz szert.
1978 A Sensational Alex Harvey Band volt gitárosa, Zal Cleminson csatlakozik a bandához az aktuális album felvételei közben, ami új hangzást ad a lemeznek.
1980 körül a Nazareth eltávolodik a hagyományos hard rocktól, lemezről lemezre fokozatosan tűnnek el a korábban oly gyakori gitárriffek, és egyre több ballada csendül fel. De még ebben az időszakban is produkált a zenekar sikerszámokat, és több jó lemezt is. A ”Snakes´n´Ladders” (1989) albummal kap új erőre a Nazareth. Minden ugyanolyan remekül sikerült, mint az előző alkalommal, annyi különbséggel, hogy éppen akkoriban vált ki a bandából az őskövület Manny Charlton, és lépett a helyére az új szólógitáros, Billy Rankin.
1979-80 Megjelenik a No Mean City és Malice In Wonderland, amelyeket hosszas turnézás követ. Zal Cleminson a Malice In Wonderland amerikai turnéjának befejeztével kilép a csapatból. A négyes alapfelállás folytatja a Fool Circle lemez munkálatait.
1981 A lemezfelvételek közben belép Billy Rankin gitáros és a Spirit volt billentyűse, John Locke. A hatosfogat hat hónapot tölt Amerikában turnézással. Nem lévén Európa-turné, a rajongók kitörő lelkesedéssel fogadják az új, élőben felvett dupla albumot, a Snaz-t.
1982 A csapat tizenharmadik stúdióanyaga, a 2 XS Monserratban kerül felvételre, majd kilép John, hogy újjáalakítsa a Spirit formációt. A kvintett az év fennmaradó részét megszakítás nélküli turnézással tölti. A banda lelkiállapota jelentősen javul a Deram On fergeteges sikere után, amelynek európai eladási mutatói a Love Hurts eredményeit is felülmúlják. A dal számos ország, elsősorban Németország és Svédország slágerlistáján veszi be az első helyet.
1983 Vancouverben (Kanada) folynak a Sound Elixir lemez felvételei. A korong szintén igen jól fogy. Az európai, egyesült államokbeli és kanadai turnét követően Billy kiválik, és szólópályára lép.
1984 A négyes alapfelállás Skóciában rögzíti a The Catch albumot, az év hátralévő részét pedig világ körüli turnén tölti.
1985-86 Megjelenik a Ballad Album válogatás, a zenekar pedig egészen addig járja a világot, amíg összeállnak a Cinema album zenei alapjai. A lemez felvételeire Detroitban (Egyesült Államok, Michigan állam) kerül sor 1986-ban.
1986-88 A Nazareth folytatja az aktív koncertezést, Kelet-Európa országait is útba ejti, és Bombay-ben (India) is ad egy szabadtéri koncertet az Europe-pal, 150 ezres közönség előtt.
1988 júliusától a tizenhetedik stúdióalbum, a Snakes ´ n´ Ladders munkálataira összpontosít.
1989 Megjelenik a Joey Balin (Doro Pesch & Warlock, Al Corley) produceri segédletével készült új lemez, a Snakes ´n´ Ladders.
1990 Távozik Manny, miután úgy döntött, minden idejét a zenei rendezői munkának kívánja szentelni. Ismét a bandához csatlakozik Billy, és néhány próba után a Nazareth Európában és Brazíliában turnézik az év hátralévő részében. A turné részét képezte a Szovjetunióban tett látogatás, amelynek során a zenekar 12 koncertet adott Moszkvában, 10-et pedig Leningrádban, minden bulin 22 illetve 16 ezer nézővel.
1991 Még átfogóbb, és még sikeresebb szovjet turné következik. Az új dalok kidolgozása és a próbák befejezése után, a nyár végére a zenekar stúdióba vonul, ahol felveszik a No Jive albumot.
1992 februárban megjelenő No Jive albumra a lehető legkedvezőbb reakciók érkeznek a kritikusok részéről, ezután Európa-turné következik, melynek során 1985 óta először angliai körutat tesz a zenekar.
1993 A No Jive megjelenik az Egyesült Államokban, nagyszerű visszhangot kelt, és jól is fogy. A Nazareth új, sikeres egyesült államokbeli és kanadai klubturnéba fog, három év után először. Három turnéval később a csapat az újságok címlapjaira kerül, amikor hatalmas arénákban lép fel a Wishbone Ash-sel, a Uriah Heep-pel és a Blue Oyster Cult-tal. A Guns ´N´Roses feldolgozza a Spaghetti Incident albumára a Hair Of The Dog nótát, ami ismét ráirányítja a figyelmet a Nazarethre. Billy minden szabad napot kihasznál, hogy az új dalokon dolgozhasson, és az eredmény nem is marad el (pl.: Nazified), Dan éneke az új lemez előkészületeinek idejére csúcsformában van.
1994-ben a Los Angelesi Guns´n´Roses a „Spagetti Incendent” lemezére a Nazareth felejthetetlen „Hair of the dog” (”Kutyaszőr”) slágerét is rögzíti. Ezt a feldolgozást állandóan műsoron tartja az MTV és az Észak-Amerikai rádióállomások többsége. A régi nóta az új feldolgozásban hihetetlen sikert aratott.
1994 A Nazareth visszatér ugyanabba a stúdióba, ahol a No Jive lemez készült, és a régi baráttal, Tony Leverner producer, hangmérnökkel felveszi a Move Me-t. Levernerrel vették fel a Hair Of The Dog albumot, és más lemezeket. Újjáélednek a kapcsolatok Fin Castelloval, akit a banda hosszú évek óta ismert már. A Nazareth a világ körüli turné megszervezésére csapatot alkot egy másik régi baráttal, a Deep Purple menedzser Bruce Payne-nel, aki már a Thames Talent Ltd.-nél dolgozott. A csapat összeállítása a dalok Polydor és Phonogram stúdiós (Hamburg) újbóli felvétele alatt véglegesedik, baráti és üzleti kapcsolatok élednek fel.
A Move Me hangzása, amely a hagyományos, keménységében is dallamos Nazareth sound és az erőteljes modern hatások ötvözeteként jellemezhető, etalonnak számított az akkori zenei színtéren. Az olyan nóták, mint a Let Me Be Your Dog igen erőteljesek, ugyanakkor az akusztikus Move Me (szintén slágerré vált) is bizonyítja Billy dalírási képességeit, és Dan énekesi tehetségét. A Bring It On Home To Mama és a Crack Me Up jellemzői az erőtől duzzadó dobjáték és a pompás gitárszólók. Egészében véve az album ismérvei a hatalmas ének és a hangok harmóniája - mindez pedig egyszer s mindenkorra a Nazareth védjegyévé vált. Tegyük hozzá: a lemezen olyan klasszikus számok akusztikus verziója is hallható, mint a Razamanaz, a My White Bicycle és a This Flight Tonight, valamint a Love Hurts új változata, amelyet a „Scarlett” televíziós sorozathoz vett fel a zenekar a Müncheni Filharmonikusokkal.
1995 Karácsony előtt Billy kilép, a hármas alapfelállás pedig véglegesíti gitárosként Jimmy Murrisont, illetve billentyűsként Ronnie Leahy-t. A banda sok éve ismerte Jimmyt (aki a Trouble In Doggieland tagja volt). 1988-ban elnyerte a Perth-i Rockiskola Legjobb Tanulója címet, ezután számos formációban játszott, és elsajátította a gitározás tudományát. A Nazareth már az első közös turnén megérezte, hogy jelenléte teljesen magától értetődő. Ronnie a Pathfinders tagjaként találkozott először Dannel, Pete-tel és Darrelle 1965-ban. Később a White Trash és a Stone The Crowes soraiban tevékenykedett Maggie Bell énekesnővel. A 70-es és 80-as években olyan sztárokkal turnézott és készített felvételeket mint Alvin Lee, Jack Bruce (Mick Taylorral és Carla Bley-jel), Donovan, Jon Anderson és Van Morrison. Ronnie ezen kívül televíziós produkciókhoz és filmekhez is ír, illetve rendez zenét. Filmzeneszerzői munkásságáért 1981-ben elnyerte a Berlini Filmfesztivál díját az Ascendance-ért. Néhány heti próba után az új felállás európai turnéra indult, amely áprilisban kezdődött Svédországban, majd Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban folytatódott. Ezután a csapat visszatért Németországba néhány fesztiválfellépés erejéig. Ezt három hónapos USA-és Kanada-turné követte, végül pedig az Egyesült Királyság is sorra került.
Az 1997-es év az új lemez stúdiómunkálataival telt. Az album az új oroszországi turné kezdetével egy időben jelent meg. Ez a koncertsorozat elsősorban azokat a városokat érintette, amelyek még nem találkoztak az élő legendával.
1998 Végre megjelenik a rég várt Boogaloo album. A zenekritikusok részéről „a fogadtatás a lehető legszívélyesebb, a zenekarnak az igazi rock n´roll iránti elkötelezettségének elismeréseképp”. A hangzást és a produkciót gyakran hasonlítják az Aerosmith-hez, a lemez erőteljes és minőségi munka.
1999 az együttes történetének egyik legnehezebb időszaka ez. Az egyesült államokbeli turné közben szívroham következtében eltávozik az élők sorából a zenekar dobosa és menedzsere, Darrell Sweet.
14:20
