lemezajánló [nagylemez] 2004. október 5. kedd 15:10
nincsen hozzászólás
szerző: Mjásznik PálácsTurulvér: Turulvér Szerzői kiadás
A legprofibb, legjobb körülmények között dolgozó bandákra sem minden esetben jellemző igényességről tanúskodik a Turulvér 2003-as debütáló felvétele. Az egyszerűségében roppantmód ízléses, egyúttal hangulatos és mindenféle klisétől mentes borító egyből az ember kezébe csalja a kiadványt, és az információs értékére sem emelhetünk panaszt: a lemezzel kapcsolatos összes lényeges tudnivalót és a dalszövegeket is tartalmazza, kifogástalanul látva el a rá szabott szerepet. Ha pedig a böngészés végeztével a lejátszóba helyezzük a korongot, és a zúgó morajokkal, szélfúvás hangjával és lódobogással kísért, sablonosnak mégsem mondható intro segítségével belehelyezkedünk a nagy népvándorlások, a honfoglalás korának pogány világába (hisz a zenekar ezen időkre tekint vissza dalaiban), az időutazást nem rontja el az eztán megdörrenő dalok hangzása sem. A békéscsabai Elysion Stúdióban végzett munkálatok eredményeképpen egyszerre erőteljes, marcangoló, mégis kimunkált, áttekinthető hangzásképpel tárul elénk szűk huszonöt percben a banda black metal zenéje.
A 892-t követően az Ima az első rendes dal a kiadványon, ezzel a nótával már az EP kézhez kapása előtt is találkoztam egy promo-cd-n. Azt a felvételt hallgatva óvatos bizalommal annyit írtam magamban a Turulvér neve mellé, hogy ígéretes, ötletes zenekar ez, de várjunk valami kiadósabb megmérettetésre, egy dal alapján elhamarkodott volna ítélni. Most, az egész minialbum ismeretében azt kell mondjam, bármelyik tétel szerepelhetett volna az Ima helyén azon az anyagon, a színvonal 25 percen keresztül is mindvégig olyan magasan marad, amilyen magasan meghúzták azon a négyperces bemutatkozáson.
Jó példája ez a lemez annak, hogy feltűnő progresszív kísérletek, eredetileg műfajidegennek tűnő zenei elemek bevezetése nélkül is lehet figyelemreméltót, emlékezeteset alkotni egy bejáratottnak nevezhető műfajban, méghozzá anélkül is, hogy a plágium vagy az unalmasság árnyéka vetülnék a műre akár csak egy percre. A Turulvér black metalja nem elegyedik indusztriális hatásokkal, női énekkel, még csak billentyűs témák sincsenek benne, mégsem utasíthatja el senki egy egyszerű lejárt lemez-legyintéssel, és éppen ez adja meg e banda jellegzetességét.
A felvételt keretbe foglaló és kerek egészbe gyúró intro és outro között öt változatos felépítésű, karakteres, gyakorta himnikusan emelkedett hangulatú tétel bomlik ki az EP-n, melyeknek mindegyike tartogat ízléses meglepetéseket a hallgatónak. Tempójában, intenzitásában kellőképpen, de korántsem túlhajtottan megvariált dal mindegyik, mozgalmasan váltakoznak bennük a szélvész gyorsaságú és a mérsékeltebb tempók. A ritmusszekció munkája üdítően tartalmas, sokkal kalandosabb, merészebb, mint az a stílusban alkotó bandák többségénél tapasztalható. A dobjáték még a gyors csépelések közepette sem tartózkodik a rafináltabb megoldásoktól, de a lassabb témáknál még gazdagabban alapoz Kulcsár Gergely, a Pro Patria elején és a dal közben is hallható harcba hívó dobpergés pedig egyenesen önálló hangulatteremtő erővel bír. Társa, Orosz Richárd basszusgitár-futamai a műfajban ritkán tapasztalható módon igen gyakran vonják magukra a figyelmet és vívják ki a hallgató elismerését annak révén, hogy nem szorítkoznak egyszerű kísérő-, hangzásvastagító szerepre, hanem önálló dallamvezetésekkel épülnek bele a dalokba. Kulcsár Ádám ötletes gitárriffjei sűrűn hálózzák be a nótákat, gyakran még visszafogottabb sebességnél is nagyon tömören fortyognak, ezt azonban jól ellensúlyozza egy-egy szellős, torzítatlanul elpengetett megoldás, mint amilyen például az A hős énekében hallható. Szőllősi Balázs vokalizálása a károgás fröcsögőbb válfajába sorolható, erejét sok helyütt hatásosan növeli, hogy visszhangszerűen megsokszorozódik, egymás alá úszik egy-egy elkiáltott szava vagy rikoltása. Bár artikulátlannak nem nevezném a témáit, néhányszor azért szükség van a bookletre, hogy kivehetők legyenek a szövegek, ez azonban nyilvánvalóan annak is köszönhető, hogy azok ízes archaikus kifejezésekből, szófordulatokból épülnek fel, ami pedig tovább emeli a banda eredetiségét, koncepciózus hozzáállásának egységét. A dalok közül egyébként három íródott csak magyar nyelven, a Pro Patria és a Meótisz angolul szólal meg, ám ez sem bontja meg a felvétel egységét, inkább érdekes színezetet ad neki és érdemessé teszi esetleges külföldi terjesztésre is.
Úgy érzem, ez a lemez főként az avatott, a műfajban járatos black metal-hallgatókat képes megszólítani, azokat, akik magabiztosan eligazodnak a stílus alfajai közt és különbséget tudnak tenni az egyes bandák között, ők ugyanis minden bizonnyal már bőséges viszonyítási alappal rendelkeznek ahhoz, hogy könnyűszerrel megállapítsák a Turulvér zenéjének minőségi fölényét a tucat-blackmetal lemezekkel szemben. Ilyeténképpen nyugodt szívvel ajánlom értő és kritikus figyelmükbe eme kiadványt annak biztos tudatában, hogy megelégedésükre fog szolgálni.
892 Ima Pro patria A hős éneke Vezérek vezére Meótisz 907
15:10
