Szokolay Dongó Balázst, a népi fúvóshangszerek mesterét első sorban a színpadról és lemezekről ismerjük, számos remek formációban játszik szólóban, vagy a zenekar tagjaként, zeneisége igazi unikum. Kevesen tudják róla, hogy szabadidejében kiváló képzőművész is. A rajztanárként végzett muzsikus első sorban szülőföldje és környékének tájait ábrázolja képein. A munkák nagy része diópáccal készült. Alkotásait most a Fonó Budai Zeneházban állították ki, a tárlat a Fonó nyitvatartási idejében ingyenesen megtekinthető március 3-áig.
„Ezek a képek a dél-alföldi tanyavilág és falu hangulatainak hatására Tótkomlóson és Mártélyon készültek több mint 20 évvel ezelőtt. A muzsikus lét kis szünetet diktált a festészetnek, de ezek a tanyák, faluvégek benne laknak azóta is minden hangban. Meditáció a teremtett világot nem kizsákmányoló ember tanyájáról az ecset, spakni, mint egyszeri érintőeszköz segítségével. Az alkotás hátterében ott a vásárhelyi festőiskola Alföld iránti rajongása, a sok-sok népművészeti tárgy esztétikája, és természetesen a gesztusfestészetben való hit.” (Szokolay Dongó Balázs)
Szokolay Dongó Balázs gyermekéveit Békés megyében, Tótkomlóson töltötte. Mezőgazdasági majd rajzpedagógiai tanulmányok után kezdett zenével foglalkozni. Népzenét valamint népzenei ihletésű improvizatív zenét játszik dudán, furulyán és szaxofonon. A kárpát-medencei folklór mélyebb tanulmányozása során kezdett népzene feldolgozással foglalkozni. Így születtek saját kompozíciói és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek magukon hordozzák a régmúlt zenei kultúráját, és ugyanakkor modern, kortárs hangvételűek. Népzenészként 1990 óta rendszeres szereplője a magyar zenei életnek. Fontos megemlíteni azt a műhelymunkát, amelyben a népzene a történeti zenében és az improvizációban teljesedik ki. 1994-ben lett a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa. 2005-ben Artisjus-díjat, 2016-ban Príma díjat kapott. Hangszerei: furulya, duda, szopránszaxofon, tárogató.