beszámoló [koncert] 2019. szeptember 16. hétfő 20:03
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóJulian Sas Band 2019. szeptember 11. Analog Music Hall
2019. szeptember 11-én ismét hazánkba látogatott Julian Sas, holland blues-rock gitáros és énekes. Ezúttal az Analog Music Hallban lépett fel zenekarával, ezért egy kellemes hangulatú, valódi klubkoncertre készültem, és nem is csalódtam.
Szeretem a hely akusztikáját, és a fényeit. Szeretem, hogy könnyen lehet parkolni előtte, hogy kedves a személyzet, és hogy hamisítatlan, régebb óta fiatal stílusos rajongókkal lehet találkozni. Sas több mint 2 órát játszott, látszólag semmi kedve nem volt nyugovóra térni, pedig Stand Your Ground című turnéján közel két hónap alatt 17 koncertet ad, hat európai országban. Azonos című albuma ez év tavaszán jelent meg.
Julian Sas autodidakta módon, 6 éves kora óta tanul zenélni. Ekkor látta a Toronto rock’n roll festival című filmet, amiben nagy hatást gyakorolt rá Chuck Berry és Jerry Lee Lewis. Szülei komolyan vették a szenvedélyt, és vettek neki egy játék gitárt. Tinédzserként a menő rock bandák inspirálták. Iron Maident, AC/DC-t, Motorhead-et, Judas Priest-et hallgatott. 13 éves korában ismerkedett meg Muddy Waters zenéjével, és onnantól kezdve kötelezte el magát a blues mellett.
Egy csendes srácnak tartja magát, aki a hangszerével tudja kifejezni az érzéseit. Ha nem volt iskolában, a szobájába zárkózva gyakorolt. Mindent meghallgatott, amit le tudott játszani. 17 éves korában találkozott a feleségével, ami szerintem igen romantikus, ha figyelembe vesszük Sas életfilozófiáját, miszerint a zenésznek lenni maga a szabadság, mert így azt csinálhatja, amit igazán szeret, és a nyughatatlan lelkének komfortos. Szerintem a felesége egy empatikus nő.
19 évesen hagyta ott az iskolát, hogy a zenélésnek éljen, és hogy megszabaduljon a történelem tanárától. A következő 7 évben sok bandája volt, majd 1996-ban megalapította a Julian Sas Band-et. Mindig igyekezett magát olyan zenészekkel körbe venni, akiknek a zene szintén hasonlóan fontos, akik szeretik, amit csinálnak, és akikkel jó barátságban tudott lenni magánemberként is. Nézzük részletesen!
Roland Bakker a billentyűs, aki szintén gyerekkora óta zenél. Mivel anyukája hegedűművész, neki könnyebb dolga volt, hogy kisírjon magának egy zongorát. 12 éves korában látta a Blues Brothers című filmet, és tudta, hogy ez az ő műfaja. Később véletlenül keveredett egy Hammond orgona közelébe, de fél óra játék után ott is kialakult a kötődés. Magánemberként pedagógus egy speciális iskolában, zongorát tanít és jelenlegi feleségével közösen összesen hat gyereket nevel, ami már így egyben extrém sport kategória.
Fotis Anagnostou basszusgitáros Athénben nőtt fel, és 2002 óta él Hollandiában. Most már a felesége és a banda is ide köti, de korábban több görög bandában megfordult. Lars-Erik von Elzakker zeneiskolába járt, ahol kezdetben zongorázni tanult, aztán kipróbálta a dobot egy bandában. Egyrészt a zene miatt, másrészt a haverok miatt járt le gyakorolni, míg a szüleitől kapott egy dob felszerelést szülinapjára. Ezek után minden évben valamilyen kiegészítőt kért ajándékba, így lassan összeállt egy teljes szett. Azóta is a dobok mögött ül.
Sas szerint a koncerteken érzik igazán, hogy élnek, és hiába vannak 25 éve úton, ez még mindig inspirálja őket. Ez a jelenlegi felállásban mind stimmel, az messziről látszik. Nagy tisztelettel és elismeréssel beszélt a csapattagokról, mindenkivel szólózgatott, miközben nem a hangszereket figyelték, hanem egymás szemébe néztek hosszú percekig. Úgy festett, mintha a külvilág nem is létezne számukra, csak vinné őket az örömzene egy másik bolygóra. Valószínűleg negyed évszázad terméséből jutott volna elég nóta egy koncertre, de Jimi Hendrix: Hey Joe című dalának mindenképp el kellett hangoznia, így tisztelegve a gitáros előtt. Nagyszerű este volt, tele életenergiával.