Legéndy Jácint sokak számára az utolsó avantgárd költőként lehet ismerős Jász Attila 2008-ban megjelent ajánlószövege alapján. Az utolsóként, aki az avantgárdot, a szó progresszív értelmében, még komolyan veszi, s újszerű, egyedi stílusban műveli. Nem poszt és nem neo. A lehető legnagyobb ellenállás mentén feszül szembe a megcsontosodó hagyománnyal, az unásig ismert struktúrákkal és mindenféle elvárási trenddel. Kétségtelenül teljesen egyedi világot épít. Szövegeire ránézve az Átlag Olvasóban azonnal görcsbe rándul a kérdés, ez vers? Központozás nélküli, oszlopba és sorkizártan tördelt, sajátos ritmusú versei szinte egyetlen, hosszú lélegzetként igyekszenek kiáramlani. De közben ott találhatóak négysoros, zaklatott belégzései is. Mialatt mázsás lepkék pihennek a vállain. Bármennyire radikális, underground vagy alternatív, tehát forradalmi legyen is a megközelítés, jellegzetes költészet születik e poétikus lepkeszárny-verdesésből: „a töltényeim lepkék ezért elbűvölően biztos hogy továbbra is gyöngéd érzékeny forradalmár leszek”. Írja Központi Zóna című, első verseskötetében. De forradalmisága azóta sem változott, s ezzel kapcsolatban Földalatti Oltár című verseskötete mindenki számára bizonyosságot adhat, ugyanakkor az említettnél tömörebb és pontosabb önjellemzést aligha lehetne írni költészetéről. Sokan legfőképp az izzadtságmentes egyediséget szeretik benne. Nem kell folyton elődökre és lehetséges hatásokra asszociálni. Magával hív, s ha az Olvasó úgy gondolja, akkor vele tart, ha nem, nem kötelező. Beléphet a világába, szobájába, ő hellyel kínálja, és mesélni kezd. A fiúkról a téren, a nagyszüleiről, a szerelmeiről, a gyerekkoráról. A perifériára szorult kamaszok, illetve a korszak problémáiról. Verseit olvasva egy filmtekercs szétvagdosott képkockái idéződnek meg. Vagy inkább egy videóklip részleteit merevíti ki pillanatról pillanatra. Lényegében mindig ugyanarról ír, s ugyanúgy: egy lírai forradalmár beszél a szabadságról, saját szabadságvágyáról, s arról, hogy ez mennyire fontos neki.
„Hogy konkrétan mire gondolnak például az avantgárd emlegetése kapcsán, egészen pontosan ők tudnák megmondani, de saját véleményem szerint a versek nyelvezete, a videoklipszerűen összekapcsolódó képek sorozata és a hozzájuk tartozó hasábforma együtt igencsak újszerűen hat. Ez a fajta költészetfelfogás leginkább az avantgárd szemléletével rokonítható, jóllehet nem az avantgárd iskola hagyományainak továbbvitelét, vagy érzékletesebben kifejezve: továbbírását jelenti, hanem a szó progresszív értelmében avantgárd, vagyis újító jellegű. Napjaink viszonyaihoz képest haladó, kísérletező szellemiségű, nem csupán a művészettörténeti értelemben vett avantgárd már iskolákban oktatott nyelvi, illetve stilisztikai megoldásait követi, hanem újakat hoz létre. Voltaképp ebben rejlik az avantgárd átütő ereje. S mivel hosszú ideje több szállal kötődöm az underground mozgalomhoz, nyilván az onnan eredeztethető élmények is megjelennek a verseimben, és az underground világszemlélete ugyancsak hatást gyakorol rájuk.”
Legéndy Jácint, Gothic.hu, 2017
Csehy Zoltán a verseskötethez írt fülszövegben ugyancsak hasonlóan nyilatkozik. Szerinte Legéndy Jácint új verseskötetében megmutatja, hogy az underground létezés eredendő vadságán milyen könnyedén iramlik át a spontán szolidaritás és a váratlan szépség. Egyéni módon tömbökbe rendezett, központozás nélküli szövegei néha rejtjeles sztélék, vagy titokban rituális célokat szolgáló oltárok, esetleg alternatív zenét üvöltő pengehangfalak, szinte már saját költői jelenlétének preparátumlemezkéi a nyelv mikroszkópja alatt. De olykor a líra igényes képi eszközeinek segítségével megalkotott avantgárd videóklipek gyanánt ugyancsak felfoghatók. Legéndy Jácint minden érzékszervünkre akar és tud hatni. A rejtett hatodikra is.
„Szinte bármilyen apró történés, életesemény inspirálóan, másképp fogalmazva: ihletően hathat. Előfordul, hogy sétálok a parkban, vagy éppen valamelyik pesti aluljáróban a hajléktalanok közt, s motoszkálni kezd néhány szó a fejemben, aztán észreveszem: összeáll egy verssor, majd egy következő, és lassacskán a vers teljes szövege. Legtöbbször fejben írok, utólag jegyzem le a sorokat, amikor a szöveg már elkészült, vagy nagy része készen van. Rendkívül fontos tényező számomra ez a fajta spontaneitás. Ha pedig olyan értelemben gondolsz az inspirációra, hogy miért írok verseket, nehéz volna egyetlen célt, illetve késztetést megneveznem. Talán csak azért, olykor feltárulkozzon valami nekem a világ rejtett szépségeiből, amit a költészet segítségével mások számára is érzékelhetővé tehetek. Noha a versírás a személyes vívódások, a magánéleti és társadalmi konfliktusok megjelenítésének vagy feloldásának szintén kitűnő eszköze.”
Legéndy Jácint, Gothic.hu, 2017
Legéndy Jácint (1976, Gödöllő): költő, performer, képzőművész. Verseit az elmúlt évek folyamán számos irodalmi lap (Árgus, Jelenkor, Liget, Parnasszus, Kulter, Új Forrás, Műhely, Litera, Prae, Műút, Kalligram, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Spanyolnátha, Hévíz, Palócföld, Kortárs, Alföld, Vasárnapi Hírek) publikálta. Központi Zóna című kötete a 2006-os könyvhétre jelent meg a Balassi Kiadónál, RAF: Búcsúszimfónia című könyve pedig 2009-ben a Kalligramnál (kísérőesszé: Tamás Gáspár Miklós). Utóbbi felhasználásával készült A Baader-Meinhof csoport című film (Oscar-jelölés, BAFTA-jelölés) magyar szinkronja. Több írása bekerült Az év versei gyűjteménybe, a Légyott antológiába és olasz antológiákba. Könyvei a Library of Congress, a Harvard Library és a British Library kortárs magyar irodalommal foglalkozó gyűjteményében is megtalálhatók. 2014 óta szerkeszti a Vágtázó Halottkémek zenekar, 2017-től pedig a nemzetközileg ugyancsak elismert Black Nail Cabaret sajtóanyagait. Külföldi viszonylatban is újszerű nyomólemez installációi és kollázsai legutóbb az ARTE Galériában (megnyitotta: Paksi Endre Lehel), a Magyar Műhely Galériában (megnyitotta: Gulyás Gábor), valamint a Kassák Múzeumban kerültek bemutatásra. Olykor underground klubokban, például a ZegZugban ad elő avantgárd, táncos performanszokat. Földalatti Oltár című verseskötete nemrég jelent meg a Kalligram Kiadónál.
Legéndy Jácint új verseskötetét már kéziratban is több jónevű irodalomkritikus (Keresztury Tibor, Beke Zsolt) olvasta, de számos nemzetközileg ismert magyar underground zenészhez (például Árvai-Illés Emese – Black Nail Cabaret), s angol, valamint olasz fordításoknak köszönhetően immár külföldi bandákhoz (Ash Code, Dystopian Society, Sara B.) is eljutottak a költő versei. Közülük sokan a Földalatti Oltár-t örömmel ajánlják a hazai és a határon túli olvasók figyelmébe.
I.
„Nagyon szép, kiadásra érett, egységes anyag: ha könyvkiadó volnék, egy percet sem haboznék, hogy megjelentessem-e. Megköszönve a bizalmat, szívből gratulálok!”
Keresztury Tibor (kritikus, író, a Litera főszerkesztője, a Stuttgarti Kulturális intézet igazgatója)
II.
„Nagyon tetszik! Elegáns és üt! Jó a nyelvezete is , szép a formája is. Teljesen kompakt az egész, készen van. Ez egy baromi jó könyv! Nagyon jó könyv! És teljesen egyedi!”
Tóth Kinga (költő, performer, vizuális művész)
III.
„Sajátosan keveredik benne az előző kötetedre is jellemző avantgárd költői világ, a zenei szubkultúra, az elesettek iránti szimpátia és olykor a klasszicizált nyelv. Bizarr keverék, de nálad jól összhangba kerül. Egyszóval: tetszik.”
Beke Zsolt (kritikus, irodalomtörténész, a Dunszt.sk művészeti portál főszerkesztője)
IV.
„Különleges és eredeti könyv lesz. Úgy intim, hogy képes azonnal az ellenperspektívát is működtetni. Ez ritka manapság. Megköszönve a bizalmat, őszintén gratulálok!”
Csehy Zoltán (költő, kritikus, a Kalligram folyóirat szerkesztője)
V.
„Szeretek olyan sorokat olvasni, amik kimerevítik a pillanatot, és megcsodálják az éppen történő eseményeket a maguk gyönyörű, kiábrándító, banális vagy olykor visszataszító módján. Jácint verseiben a modern és a klasszikus keveredik, s amikor már csaknem elszállnál, visszaránt a földre.”
Árvai-Illés Emese (A Black Nail Cabaret zenekar énekese)
VI.
„Szeretem a sajátos melankóliát, amely lassan, de rendkívül megkapóan áramlik Legéndy Jácint verseinek mélyén. Valószínűleg a tradícionális darkwave zenék hatásának is köszönhető. A borító pedig varázslatos! A ’80-as évek underground világának legszebb időszakát idézi meg számomra.”
Alessandro Belluccio (Az Ash Code zenekar énekese)
Néhány vers Legéndy Jácint Földalatti Oltár című kötetéből:
CSUPÁN A KIFÁRADÁS partivers
csupán a kifáradás esztétikájáról beszél hogy ébredéskor álmomban szakközépiskolás diákok mász-nak be járdámra a drótkerítésen át s precízen körbeaknázzák háza-mat mint elitkommandósok a lá-zadók fészkét egy gerillaháborús filmben ugyan töménytelenül fe-csegnek a művelet során akár-csak e goaparti éjjelén így később rasztás tincseik mellé zsinórozott fluoreszkáló rudakkal játszadozva az előkertben várják a szerencsésen összeomló épület majd kezükre adjon s hozzáfoghassanak vallatá-somhoz mert úgy érzik hazugság mikor a szomszéd fürdőkádjában úszó keszegről vagy csupán az elmaradt forradalmakról beszélek pedig szavaim őszinték és egyen-letesek miként a padlás gerendá-zatába ácsolt kétszázas szögek
TÜNTETÉS instead of meeting
köldöködbe piercinget rakass és a vágóhíd kapujából meztelen tinédzserként figyeld a halálra ítélt juhokat
SZÁMŰZÖTT JÉZUS rablóvers
a templomból egy éjjelen száműzték jézust s a szentség-ház üres mint no-vemberig az elgyö-tört suhanc lelke penészes arccal vil-lanyoszlopok közt botorkál a megvál-tó gerillaügynök új-pesten ám a vágó-híd előtt szomorú kisfiúként figyelné a bárányokat ahogy tilóra várnak lekö-pött koldus a deák téren és hiába ke-resik nyomát a lep-kefejű tanárok szá- mítógépek virtuá-lis dzsumbujában az ücsörgő eszté-ták olasz rimbaud utánzatok versei-ben elvegyül teto- vált zsenik narancs-csal dobálózó árvák közt mint zongo-ralelkű szipus tén- fereg buda utcáin míg a gyóntatószék-ből az ördög viho-rászna s pajszerral betört ablak szilánk-jai hevernek a tér-dek csiszolta padlón
ÖSSZENYIRBÁLT HAJÚ zsilettvers
a föld alatt összenyirbált hajú kölykök pogóznak blaszfémiá-tól vörös teremben s élvezik hogy néhány szögnyomon ke-resztül az álmennyezet fölé rúg-hatják a port én ugyan csillagfe- jű szivarral vagy olykor alma-borral kínálom őket de elhiszem némelyik talán még keresztény halálra vágyik nem csupán kö-télre a vécé oldalfalánál eszter új sérója céklabordó annáé szőke s közöttük mösziő libeg szépsé-ges véletlenek tengelyén egyen-súlyozva bőrkabátban míg az underground tükörfolyosókon át látja isten szemükben az ösz-szetartozás jelét látja isten csuk-lójukon a zsilettpengék nyomát
PIROS TORNACIPŐT spanyolvers
piros tornacipőt viseltél az első randevún akár egy ti-zenhat éves gimnazista s be-lakkozott körmeid mint esz-ményi zárójelek révedeztek a csajklub előterében habár némileg megzuhant a fénye-zésük ahogy hátizsákodé is szemgolyód eseményhorizont-ján pedig novemberek under-ground találkozóinak remény-telensége áramlott körbe míg boroztunk a vézna asztalnál s elmondtad korántsem vagy ro-mantikus csupán annyira mi-képp ribancok az éjszakai lo-kálban ahol táncosnőként dol-goztál ám ujjaid a poháron izgalomtól remegtek sávrend-szerük csillagjegyed bolygójá-nak gyűrűit idézte fel szá-momra s többször is olyan hü-lyeségekig rugaszkodtál mint például szívinfarktusban el-hunyt barátod műholdalkat- részekkel kereskedett persze gondoltam a legtávolabbi ga-laxis mélyén ötezerhuszon-nyolc körül s hogy enyhít- sek szorongásodon közbevág-tam szép az orrpiercinged akár egy anarchista tündérnek
A könyv adatai:
Legéndy Jácint: Földalatti Oltár, Kalligram Kiadó, Budapest, 2019. Szerkesztő: Mészáros Sándor. Fülszöveg: Csehy Zoltán. Borítóterv, könyvterv és illusztrációk: Legéndy Jácint. Méretek: 134 mm x 207 mm. Kartonált, füles, könyvjelzővel. Promóciós változat: limitált szériában keményborítással és védőborítóval.