hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2004. augusztus 17. kedd   16:50
nincsen hozzászólás

szerző: András
Terror, Sedative Bang, Something Against You
2004 július 12, Kultiplex

  A Kultiplex elsőszámú otthonává vált a hardcore-koncerteknek, valahogy úgy, ahogy korábban a gödöllői Trafóval volt ez. Szinte nem is múlik el úgy hónap, hogy a műfaj kedvelői legalább egy izgalmas fellépőkben bővelkedő estét ne tölthetnének el itt. Idén júliusban a Shai Hulud budapesti búcsúja után nem sokkal még egy lehetőség kínálkozott erre: 12-én a kaliforniai Terror vette kezelésbe a magyar közönséget két hazai banda szakavatott asszisztensi közreműködésével.
  
  A programot kezdő Something Against You frontembere nem kevesebbet ígért a zenekar nevében, mint hogy megmutatják, mi az igazi punkzene, és meg is tartották az adott szavukat. A rövid, de intenzitásban verhetetlen, ezért nagyon is kerek koncert folyamán végig sötétbe burkolózó terem falai csak úgy remegtek a mozgalmas tempóktól, a feszes gitárjátéktól, a szigorúan sivító énektémáktól és a hasonlóan érdes vokáloktól. Ez a banda úgy tökös és szikár, ahogy van, színpadi habitusával, saját dalokkal, Black Flag feldolgozással, egyszóval szőröstül-bőröstül. Ha a jó megszólalás segíti őket, szerintem nem nagyon tudnak tévedni, ezúttal pedig kellőképpen támogatta őket a hangzás is, úgyhogy hathatósan tépázták meg a már ekkor is egész szép számú publikumot. Nekem műfajoktól függetlenül mindig jól esik azt érezni, hogy egy zenekar őszinte, hiteles, szívből teszi, amit tesz, és a Something Against You pontosan ez a fajta csapat, ráadásul” pedig egészen egyszerűen jók is, nem volt méltatlan tehát a meleg fogadtatás, amiben részesültek.
  
  Egy viszonylag friss bandától egy igazi veterán csapat vette át a színpadot, az újra működő Sedative Bang. Saját dalaik mellett (I Spit on Your Lies, Fuckin Strong Man, stb.) jó sok régi hardcore-klasszikus feldolgozása is helyet kapott a műsorukban a múltkori Süss Fel Nap-beli best of New York”-programot idézve. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy kevesen ismerik az olyan csapatok, mint Cause for Alarm, Token Entry, Agnostic Front, stb. munkásságát, de azért szerintem egy-egy régi darab elhangzásakor egész tisztességesen felfortyantak az első sorok, jó páran kieresztették a torkukat. Vidám hangulatban lépett a banda a színpadra, átkötő szöveg szinte nem is múlt el ironizálás, poénkodás nélkül, a közönséget és egymást egyaránt húzták. Volt kis szabadkozás is a pontatlanság miatt, de szerintem semmi komoly probléma nem volt a játékukkal. Úgy gondolom, egyformán nagy örömet szereztek a visszatérésükkel azoknak is, akik sokadszorra, hosszú idő után látták viszont őket, és azoknak is, akik régebben nem találkoztak, nem találkozhattak velük, úgyhogy remélhetőleg az aktivitásuk csak növekszik majd a jövőben.

  A Terror hasonló hatékonysággal bombázta szét a Kultiplexet, mint nagyjából egy évvel azelőtt a Hatebreed, ez pedig finoman szólva is tarolást jelent. Az mondjuk nem biztos, hogy jövőre találkozunk velük a Sportszigeten, az én szememben viszont e koncert révén teljesen egyenrangúvá vált a két együttes. Bődületesen nyers, bárdolatlan erővel szakította elő a Terror hangszeres szekciója az egy-két percnyi dühödt energiabombákat az instrumentumokból, Scott Vogel pedig nem kevésbé morcosan köpködte a mondanivalóját, amit Doug Weber gitáros és Carl Schwartz bőgős még öblös üvöltésekkel és hörrenésekkel is kísért. A Lowest of the Low album összes nótáját elővezették, és az akkor még megjelenés előtt álló One with the Underdogs-ról is bemutattak néhány szerzeményt, amit jó páran gyanús módon így is ismerősként üdvözöltek, és lelkesen üvöltötték együtt Scott-tal (vagy helyette) a szövegeket. Hiába, az a fránya Internet, ugye Mindenesetre, ha valahol, hát itt aztán volt értelme, hogy még a kiadás előtt hozzáférhetővé váltak a dalok, ugyanis az azokat ismerő és elöl tomboló srácoknak köszönhetően még ezekben a percekben sem vált egyszerű figyelgetéssé a buli, szakadatlanul ment tovább az irgalmatlan gyurmázás, mikrofonra vetődés és harcművészet a színpad előtt. Nekem bizony még a szokásosnál is kerekebbre nyílt a szemem az elképesztő karatemozdulatoktól, amelyek láttán nem is csodálkoztam azon, hogy nem sokan merészkedtek a terem elejébe, inkább csak néhány tíz fő uralta a színpad előtti helyet, még annak ellenére is, hogy a felszabaduló energia érezhetően átjárta a jelenlévők nagy többségét. A Lowest of the Low alatt valaki véletlenül kapott is egy akkorát az arcába, hogy eleredt az orra vére azonban mielőtt bárki csámcsogni kezdene, elmondom, hogy a gitáros Frank Novinec (elég érdekes volt egyébként a külseje) amint kiszúrta az esetet, azon nyomban odaadta a törülközőjét a sérültnek, aztán, ha jól láttam, még az ásványvizéből is megkínálta őt. Szerintem ez a gesztus többet mondott el a banda hozzáállásáról, mint Scott összes konferansza együttvéve, pedig ő is meglehetősen karakán” (amolyan terrorosan” lényegre törő) módon foglalta össze a mondanivalóját zenéről, színtérről, straight edge-ről.
  
  Rövid koncertet kaptunk a Terror-tól is, de kurtának szerintem semmiképpen sem volt nevezhető, hiszen a rendelkezésükre álló dalokkal így sem fukarkodtak a programban, az ő zenéjük esszenciáját pedig éppen a tömörsége adja, pont ez a spártaiság teszi vonzóvá. Ők azért zseniálisak, mert egyetlen szakavatott, pontosan eltalált mozdulattal gyalulnak simára mindent és mindenkit, s mivel ebből élőben sem engedtek jottányit sem, egy sokáig elevennek maradó koncertélmény és a mielőbbi újbóli találkozás reményében távozhattunk mindannyian a Kultiplexből.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 maurics andrás    natalie cole    judas priest    lujuria    poison alley    the dictator    i exist    the cure    the last airbender    all that remains    vono box    the inspector cluzo    kovács attila    no doubt    v.iv fesztivál    vektor    dav    gaudi    könnyedén    january jones    ill nino    budapest hardcore    bognár szilvi    shape of despair    kate winslet  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!