szerző: MonyóJosé Carreras 2018. december 19. Budapest Aréna
2018. december 19-én ismét Budapesten járt José Carreras, hogy az Aréna színpadán közel teltházas koncertet adjon. A 72 éves híres tenor már nem vállal hosszabb turnékat, csak különleges alkalmakkor lép fel, így az opera kedvelői hamar megtöltötték a sorokat, hogy hallhassák a teret betöltő, szenvedélyes hangot.
A Barcelonában született énekes 1970 óta aktív. Pályafutása egy olaszországi Verdi énekverseny megnyerésével indult, ahol Carlos Caballé felfigyelt rá, és elvállalta Carreras menedzselését. Az operaházak ajtói sorban nyíltak meg előtte. Fellépett többek között a londoni Corent Gardenben, a new yorki Metropolitanban, a milánói Scalaban és természetesen a budapesti Operaházban is. Híres szerepe a Carmen Don Joséja, de sokan emlékezhetnek rá a Bohéméletből és a Don Carlosból is. Zenei érdeklődése széles. Számtalan zenei elismerése mellett például Grammy díja is van, és a West Side Story dalait is lemezre énekelte. Közel 30 album jelent meg a neve alatt.
1987-ben akut leukémiát diagnosztizáltak nála, ezért a gyógykezelése időtartamára visszavonult. Az erre szánt éve a személyiségét is átformálta. Elmondása szerint higgadtabbá vált, értékrendje megváltozott. Azóta igyekszik több figyelmet és szeretetet adni a családjának és barátainak. Saját élményei inspirálták a Nemzetközi Leukémia Alapítvány létrehozására, ami a nevét viseli. Visszavonulását követően még nagyobb támogatást igyekszik adni a szervezetnek, amelynek több európai országban vannak intézetei.
Legnagyobb sikereit mindezek ellenére a ’Három Tenor’ egyik tagjaként érte el. Az 1990-es futball világbajnokságon lépett fel először közösen az olasz Luciano Pavarottival és a spanyol Plácido Domingoval. Eredetileg csak egy koncertre hívta barátait, hogy mint mondta, három focirajongó tenor nyissa meg a világbajnokságot, de akkora sikerük volt, hogy harminc koncertből álló turnéra indultak még abban az évben. Carreras célja az volt, hogy az operát széles körben megszeretessék az emberekkel. Ez sikerült is nekik, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy 96 millió eladott lemezükkel minden idők legsikeresebb komolyzenei előadói lettek. A következő években már senki nem csodálkozott azon, hogy fér meg egymással a sörözgető szurkoló tábor a frakkban operát éneklő klasszisokkal. Munkássága elismeréseként, 2006-ban megnyílt Fuenlabradaban a róla elnevezett színház, aminek megnyitóján személyesen is részt vett.
A sztár sajtótájékoztatót tartott a koncertje előtt, ahol elmondta, hogy az énekléshez nem elegendő önmagában a tehetség. Ugyanolyan fontosnak tartja a megfelelő fizikai kondíciót. Talán ebből érezhető, hogy elrepültek az évek, amik múlásával ő is megőszült. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a repertoárból mindössze 8 szerzeményt énekelt, illetve alkotott duettet Pasztircsák Polinával és Roberto de Candia baritonnal. Mind a ketten megtiszteltetésnek érezték a felkérést. A hat nyelven beszélő, budapesti születésű, 36 éves, szoprán énekesnő jelenleg ugyan Németországban él, de az Operaház egyik kamara énekese. A szimfonikus zenekart Ács János vezényelte, akit csak a ’három tenor karnagyaként’ emlegetnek. Az Andor Ilona Ének-Zenei Általános és Alapfokú Művészeti Baptista Iskola Gyermekkarának többször kiemelt szerep jutott, hiszen Ács József Béke angyal himnuszát egyedül adták elő. Az este másik magyar vonatkozása volt Kodály Zoltán Háry János intermezzója. Az adventi időszakra tekintettel az operaáriák mellett egyházi művek is elhangzottak, csak úgy, mint Schubert és Gounod szerzeményeként is az Ave Maria. Ez utóbbi új hangszerelést kapott, és a három szólista adta elő, a kórus kíséretében. Gastaldon Musica Proibita című szerzeményét Carreras egymaga énekelte el, csak úgy, mint a Panis Angelicus átiratát. Verdi, Bellini és Rossini műveiből is hallhattunk ízelítőt, de a komolyságot megtörve a ráadásban Carreras a Holly Jolly Christmas-t a kórussal, az I dreaming of a white Christmas-t pedig egyedül énekelte, ezzel is bizonyítva, hogy továbbra sem csak az opera érdekli. A zenekar mögötti háttér folyamatosan változott, és utalt a művekre vagy azok hangulatára. Többször gyönyörű épület belsőket, illetve akár csillagos éjszakát láthattunk.
A koncertre látszólag széles kör volt kíváncsi. Nem csupán a lelkes operarajongók érkeztek meg elegáns ruhákban, hanem a műfajban kevésbé járatos érdeklődők is. A kettősség a helyszín miatt is domborodott. Mögöttem konkrét veszekedés is kialakult az illemszabályok kapcsán. Az Aréna természetesen nem Operaház, és azt gondolom, Carreras sem bánta, hogy a műfaj így szélesebb körökbe eljutott, hiszen ezért pattant ki a fejéből a három tenor ötlete is, amivel korszakalkotót hozott létre. Innen is sok aktív évet kívánunk még a továbbiakra.