beszámoló [fesztivál] 2004. augusztus 4. szerda 13:26
11 hozzászólás
szerző: kishellFesztergom 2004 június 16-19, Esztergom
Esztergom városában hat éve folyamatosan megrendezésre kerül a Fesztergom névvel ellátott könnyűzenei Fesztivál, mely igazi nyárindító buli, hiszen négy napot tölthetünk el a hazai zenekarokkal, és négy napot tölthetünk el a barátainkkal, állandó vagy alkalmi ismerőseinkkel. A Fegom talán egyik legnagyobb lehetőségét én a találkozásokban leltem meg. Kis lelki tréning, hogy elfogadjunk és befogadjunk, és mi is hozzáadjunk valamit a nagy egészhez.
A vasútállomástól nagyjából húsz-harminc perces sétát a Prímás-szigetig számomra nem kis feladat volt megtenni. Egyelőre még az úgynevezett Duna-színpad nem állt, mely a Fesztergom nagyszínpada. Nem sokkal mellette azonban láttam a Gran-kanyon Színpadot, afféle tipikus koncertsátor, látszólag nem túl nagy befogadóképességgel. Megkaptam a karszalagomat, és elindultam a hatalmas rögbipályára, hogy felverjem a sátram. Rajtam kívül nem voltak még sokan, volt időm alaposan körbejárni a helyszínt. Ezen a bizonyos Nulladik napon, mely viszonylag újabb jelenség a Fegom történetében, még voltak hiányosságok, például a nagyszínpad nemléte, de a szponzorok és árusok is csak másnap lepték el a helyszínt, sőt, a toi-toi fülkéket is csak akkor szállították be.
Sokan jöttek dolgozni, akik leginkább szociális munkát végeztek és végeznek. A Fény központ által épített drogprevenciós és foglalkoztató” sátor lehetőséget adott, hogy üres óráimat vagy csak perceimet értelmesen tudjam eltölteni. A rövidebb-hosszabb beszélgetések, nagy nevetések, új ismeretségek szerzése mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan remekül érezzem magam, és ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy egy ilyen rendezvény esetében ne suhanjunk el csak úgy a nem közvetlenül zenei töltetű programok mellett sem. Römiztem a Máltai Szeretszolgálat igazán kedves tagjaival, ön- és emberismereti társasjátékra invitáltak, megkóstoltam az esztergomi környezetvédők gyógyteáit, és bármiről hajlandóak voltak véleményt alkotni, és ők is kíváncsiak voltak az én gondolataimra. Mindig mindenki kapható volt a találkozásra, a szó legmélyebb értelmében.
A Dinamix nevű hip-hop formáció az utolsó pillanatban tudta meg, hogy a fesztivál nyitófellépői lesznek, és számukra sem volt teljesen érthető, hogyan kerültek ők ilyen programba. Andrew zenéjére szórakoztatták a jelenlevő keveseket, és szívesen vettek minden kritikát, a céljuk pedig egy agresszívebb hip-hop megteremtése. Az előre kiadott programban még az Angelus nevű, tisztán női tagokat magába foglaló zenekar volt helyettük feltüntetve. A hip-hop után nagyot dobbanhatott a metalosok szíve, mert színpadra lépett az Empyema, hogy ütős zenéjével megmozgassa a növekvő számú közönséget. Hozzájuk képest visszafogott és határozottabb játékot hallottunk és láttunk az Empathytól, akik után már a Sun Workshop igazán behangolt hallgatók előtt bizonyíthatta tudását. Mire a Tűzkerék XT következett, már fáradt és álmos szemek nézelődtek, de a 60-as és 70-es évek rock and roll muzsikájával sikerült mindenkire komoly hatást gyakorolniuk, a szájharmonika szólók után nagyon vártuk a ráadást, együtt táncolt öreg és fiatal, és persze csillogott a sok csodálkozó szem.
Amilyen hideg volt az éjszaka, olyan meleg volt a reggel, és amilyen sokan voltak este, olyannyira megfogyatkozott a jelenlevők száma nap közben. A nagyszínpad egész délután épült, csak néhány másnapos fiatal üldögélt a hatalmas nyárfák árnyékában, vagy a megszámlálhatatlan sörpad valamelyikén. Ahogy az sejthető volt, az egyik legerősebben látogatott nap volt a csütörtök, a Stainless Steelnek ugyan lehet, hogy biztosabb helye lett volna még valahol előző éjjel, ám így is jó páran voltak kíváncsiak a régies metalra hajazó zenekarra. Fantasztikus gitárszólóik és a szintetizátoros introk tették különlegessé zenéjüket, illetve a dallamos és a stílusban ismert magas énekhang. A Heaven Street Seven nem érezhette éppen a Depresszió elé illőnek magát, egy kevés könyörgésre szükség volt, hogy a közönség a színpad közelébe merészkedjen. Új lemezük minden dala elhangzott, és persze jónéhány klasszikus darab is, annak ellenére, hogy szemmel láthatóan maguk az előadók is kissé unalmasnak találták a koncertet. Hangulatilag nem volt tökéletes az előadásuk, de minőségileg kifogástalan anyagot kaptunk. A Depresszió természetesen adta a szokásos formáját, sikerült annyira felpörgetnie a közönséget, hogy koncert közben a mozgást és éneklést időnként már-már lehetetlenné tette a portól való fulladozás. Az egész éves fellépések jól összehangolt csapattá teszik a Depressziót, az első, Tiszta erőből című albumuk dalai végre legalább olyan kiforrottak, mint a második lemez számai, és persze elhangzott néhány új is, melyek talán az állandó hallgatóik számára nem jelentettek újdonságot.
Kiemelkedőt alkotott a Tankcsapda, az egyik legjobb hangulatú koncertet ők adták, nagyjából a megszokott programmal készültek, sok-sok Élni vagy égni dallal, de mivel van miből válogatniuk, hallottunk bőven a régiek közül is. Az egyes fellépők között közel fél órás ki- és bepakolós szünetek ideje elég volt, hogy felkeressem a sátram, és ledőljek egy kicsit, vagy félrevonuljak beszélgetni, így messziről hallottam, ahogy a mostanában különösen felkapott Hooligans belekezdett előadásába. Lépni sem lehetett a tömegtől, annyian táncolták és énekelték végig a műsort. Az élő előadásból nagyon érthető volt, hogy a Hooligans igenis beleillik egy ilyen kevésbé popos színezetű fesztivál programjába. Talán kissé olcsó megoldás rögtön a We will rock you-val megnyerni a közönséget, de hát végül is bejött, és aki ott volt, az élvezte a műsort. A Junkies számára különleges alkalom volt ez a csütörtök, hiszen az énekes-frontember Szekeres András két nappal később, június 19-én, szombaton ünnepelte harmincadik születésnapját. Kissé agresszív koncertjük alaphangulatát adta a bevezető szitkozódás, ami a szervezőkre áradt, hogy miért is kell nekik éjjel kettőkor fellépni, hiszen akkor már ők is álmosak, és a közönség is inkább haza kívánkozik. A Junkiesnak túl jó közönsége van ahhoz, hogy elszalasszanak egy ilyen fellépést, és látszólag nem bánták meg. A Cool Head Clan érdekes performansza egészen egyedi pont volt a nap lezárásaként, az a kevés ember, aki fennmaradt addig, hogy világosban nézze meg, ki is énekli, hogy szeresd a testem bébi!”, egészen jót derülhetett.
Másnap végre megérkezett az általam oly nagyon óhajtott eső, aminek valószínűleg a remek pörgős és megkapóan igényes, jazzes funkyt kottából fúvosokon játszó Tequila & Chicken Brass nem örült annyira. Angol nyelvű dalaik ritmusa és dallamvilága, zenéjük karakteressége kiemelte őket a többi fellépő közül, sajnos kevés ember volt hajlandó az esőben állni vagy ülni, hogy megismerje Csirkééket, ám az előadás és az eső végére nagyon sokan kerültek egész közel a színpadhoz, ebből is érezhették úgy a színpadon, hogy meggyőző, amit csinálnak. A Szépülő Városközpont túlságosan is egyedire belőtt szövegei sokhelyütt inkább visszataszítóan hatottak, a hangszerkezelés azonban mindenképp említésre méltó, a Zanzibár előtt mindenképp jól jött egy szokatlan és technikás csapat. A Zanzibár játszotta a valószínűleg mindenki által jól ismert, rádiók és televíziók által oly gyakran közölt dalait, így nem is keltettek nagyobb érdeklődést a szokásosnál. Az Anima Sound System, mint az este egyik fő fellépője a tőle megszokott remek hangulatot szolgáltatta, amiért leginkább a színpadi show mesterhölgye, Németh Juci a felelős. A stúdiólemezeknél sokkalta progresszívebb élő előadás bárki számára meggyőző lehet a folkos illetve a tánczenei dub mix-szel kapcsolatban. Élő és effektelt dobok, egyazon személyű dj és basszusgitáros, a gitár alap mellé pedig két szinti egy embernek, mindez még külön férfi énekes és fúvóssal kiegészítve nagyon mozgalmas színpadi képet rajzol, valójában sosem tud megpihenni a szem, mindig van egy kis történés előttünk, ami magában elragadó, ha más nem, hát a mosolygó Jucus mozgása kelti fel figyelmünket. Különösen örült a közönség a maga idejében áttörést hozó sikerdarabnak, a 68-nak, melyet az addig az Animától megismertekhez képest a váratlanul ható, az egész számon át végig szóló, versszerű ének különböztet meg. A világ-, pop- és népzenei jellegű elemeket magába foglaló elektronikus tánczenéjük tömegeket vonz, és a zenekart jellemző profizmus alighanem biztosítja a sikert. Hatalmas taps és visszahívás után jó adag ráadást adtak, felemelő érzés volt előttük állni, és élőben hallani a muzsikájukat.
Elmúlt a tizenegy óra, átvonultunk a sátorba, ahol egy nevettető, táncoltató és énekeltető színpadi show keretében találkozhattunk az Amorf ördögökkel. Megmagyarázhatatlanul konkrét szövegeik, ami ezzel a színpadi fellépéssel és sajátos zenei eklekticizmussal ötvöződik, egyértelműen tetszést váltott ki mindenkiből. Sajnos az énekes hölgy, Péterffy Bori nem tudott eljönni, de remekül helyettesítették, ahol szükség lett volna rá. Megszólaltak csak a mesekönyvekben létező hangszerek, és a showba való őrült beleélés a közönség részéről tartotta magát a Bëlga előadása alatt is. Téli sapkában és napszemüvegben járt a szájuk Titusz mixére, ez az élő előadás sokat javított bennem a megítélésükön, azt mondhatom, a közönség szereti, amit művelnek. Ez a köznyelvi formulákból álló, unalmas dünnyögés megmozgatott mindenkit, aki a tömegbe vetődött. A Hiperkarma magához képest nem tudott újat mutatni, a jól ismert dalok hangzottak el. Nagy örömömre több szám szólt az első, Hiperkarma című korongról, melyet zenészberkekben is a tíz legjobb magyar kiadott lemez között tartanak számon, mint az újabb, darálós szövegű, zaklatottan őszinte Amondóról. Igazán jót tenne nekik egy visszatérés az alapokhoz, az egyetlen újdonság, hogy a dobos Frenki magánszámában végre nem a Purple rain szólt. Nagyon kellett volna nekik a nagyszínpad, csodákat tehettek volna a közönséggel, és az is velük. Életemben először találkozhattam élőben a Graveyard at Maximummal, melodycore stílusú zenéjük a punkot idézi, az ének és a dob szintjén minden esetre, szövegeiben azonban annyira eltalált, egyedi és pozitív, hogy megérdemli a bemutatást. Az Európa közepén című bíztató és bátorító album igazi örömzene, és ezt a koncert nagyon hűen tükrözte vissza. Mint sok más fegomi fellépőről, róluk is meg kellett tudnom, hogy helyi banda.
A Red Bull sátorból állandóan szólt a zene, napközben véletlenszerűen jöttek a zenék, éjjel viszont tömegeket megmozgató őrült karaoke show zajlott, már a koncertekkel egy időben, de így legalább azokat le tudták kötni, akik egy-egy előadóra nem voltak kíváncsiak. A Red Bull saját magán kívül a Bëlgának csinálta a legnagyobb reklámot a Gyaloglás vége és a Magyar nemzeti hip-hop egyértelmű győztes az előadások számát tekintve, de rengeteg Eddát és Bikinit is megszólaltattak az amatőr zene és bulirajongók, és az utolsó napon a fesztivál legtöbb fellépőjétől hallhatunk ezt-azt.
A szombat kellemesen hűvös levegője vibrálni kezdett, ahogy a két gitárvirtuóz csapat, a Nulladik változat és a Másfél felvonult, előbbi a rockhoz közeli stílusban alkot nagyot, míg utóbbi az alternatív érzésű emberek gondolatait tartja állandó mozgásban. Egy hónapon belül másodszor volt lehetőségem hallani a Ghymes koncertjét, a közép-európai és magyar népzenei elemekkel tarkított könnyed komolyzenéjük meghatározó színfoltja napjainknak. Az idén húsz éves zenekar tagjai számos hangszeren játszanak valódi profizmussal, a nagyon domináns hangú énekesek fellépése éneklésre és táncra kényszerített öreget és fiatalt. Minden lemezükről hallottunk dalokat, például a pörgős és gyors Fut a bábát, vagy a Smaragdváros egyik legszebb lassú darabját, a Szárnyaskezű szeretőket is. Kispáléktól már megszokhattuk, hogy néhány órával a koncertjük előtt tartják meg a próbát, így a program kis része szinte egy az egyben elhangzott a délután folyamán, megtűzdelve kis improvizációkkal, vagy hirtelen jött ötletekkel. Lovasi Andrásnak összejött minden, és borzongatóan jó hangulatú darabot kanyarítottak ki az estéből, és talán azok a rajongók, akik nem voltak ott, nem fogják elhinni, de Kispál András egészen a koncert végéig nem gyújtott rá gitározás közben, csak a ráadásnál került elő a cigarettája, mindez természetesen nem rontotta a teljesítményét. A Pál Utcai Fiúkból állandó vendégként érkezett Lecsóval közösen Lovasi eljátszotta egy színdarabhoz írt közös művüket is, amúgy az utóbbi időkben tőlük megszokott határozottság és a számaikhoz való hozzányúlás kapcsán megemlíthető bátorság jellemzi őket mostanság. Kiváló közönséggel táncolhattam együtt, a Fesztergomhoz képest nagy tömeg gyűlt össze, és nem kellett csalódniuk. Mike Zwecker, az idegenből hazánkba szakadt dobos, aki az ezredforduló óta üt a Kispál és a Borzban, friss lendülete most is érzékelhető volt a zenekar többi tagján.
A Neot valószínűleg mindenki a Kontroll című film zenéje miatt ismeri, az énekes-mix zene érdekes világot épített fel a sátor körül. A bejárat előtt a zuhogó esőben és a sárban is tömegek táncolták végig a dallamos, hol lassuló, hol gyorsuló elektronikus csodát. Nem csak a Neo mutatta meg, hogy az elektronikus zenével is lehet nagyot alkotni, a Colorstar is hasonlóan nagyot alkotott. Akusztikus atmoszférájuk, az erős és nagyon visszafogott élő dobok, a ritkán beúszó ének szenvedélyessége elkápráztatta a megfogyatkozott számú közönséget, és csak azt nem mozgatta meg, aki ellenkezett ez ellen. A Neo és a Colorstar szünetében barátkoztam össze a helyi Le Panic szórakoztató és bulizenekarral, akik a metaltól elindulva a grunge-ig sokmindent játszanak, különösen hatott a zúzás és ugrálás az utazós” elektronikus hangulat után. Saját, nagyon jól sikerült, kellően dallamos, és okos témákat felvonultató saját dalaik mellett például a Nirvana Smells like teen spiritjével szórakoztatták a nagyérdeműt. Megérte Gomba (énekes) folyamatos biztatása egymás lágy részeinek rugdosására” való biztatása, sikerült azt a kevés embert megmozgatni, aki hajlandó volt a hajnali fényeket megvárni egy jó rock koncert kedvéért. A dobok és gitárok tökéletesen összhangban álltak, feltűnően minőségi játékot hallhattunk, néha a System of a Downt idéző beütésekkel, így rögtön közel kerültek a szívemhez hiszen nagyon jól csinálták. Érdemes lenne képezni azt az énekhangot, mert nagy lehetőségek rejlenek bennük, amiből nagy adag ízelítőt kaptunk.
A sátram felé tartva nehéz szívvel figyeltem a mű-rodeóbikát, a csocsó asztalokat, a vízi foci pályát, és mindazt, ami jelezte: még tart a fesztivál. A Red Bullnál még ordított a Gépé-gépé-gép-gép-kocsi a Bëlgától. A fűben csurom vizessé vált tornacipőm nem akart tovább vinni, álltam a rögbipálya közepén, és arra a sok élményre gondoltam, ami az elmúlt négy nap alatt belém ivódott. Több mint harminc koncert Megszámlálhatatlan beszélgetés és ennyi kapcsolat születése. Hiába a homogén közönség annyiféle ember, és annyi egyéniség köszönt vissza a személyemre, amit öröm volt feldolgozni. Amikor látványosan felborult a lelki egyensúlyom, rögtön csoportosan rohantak meg a segíteni akarok, a támogatók, mintha ők is mindig a magánéletem része lettek volna, és épp így vették ki részüket az örömből is. A Fesztergom nem csak a zenéről szólt. Ez a fesztivál azokról az emberekről szólt, akik ott voltak, és ott lesznek. A Fegom nem egy felkapott és túlságosan ismert rendezvény, és azt kell mondanom, ennyi élménnyel és örömmel magamban, hogy a fellépőkben a hazai zene krémjére leltem rá, hihetetlenül barátságos közönséggel találkoztam aki érez magában vágyat a befogadásra és az elfogadásra, az jövőre látogasson ki Esztergomba (Budapestről könnyen és kényelmesen megközelíthető), a Prímás-szigetre, ebbe a csodálatos természeti környezetbe barátaival. De ha egyedül érkezik, elhagyni biztosan nem magányosan fogja ezt a fesztivált. Tudom, hogy a lehetőségeim felét sem használtam ki. Nem írtam próba-érettségit, nem adtam vért, de mindent megtettem, hogy mások is örüljenek nekem. Az első hajnali világosságban csomagoltam össze sátramat, aztán órákig ültem agyontömött batyumon, és pipám füstjébe meredve búcsúztattam el nyaram egyik legszebb napjait.
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
kishell
2004. május 03. 20:44 #11
Szeva Mogyi!
Már fent van végre, és talán már el is intéződött a jelentkezésem!
Majd szépen le lesznek boszva, hogy mindig ilyen későn teszik ki..:-D
Úgy néz ki, soha nem lehet tudni, mikor lesz a Fesztergom. MIKOR LESZ ?
Antsa
2003. április 11. 15:24 #8
Sziasztok!Ha egyáltalán olvassa valaki a hozzászólásomat:Mikor lesz az idei Fesztergom?Már megőrülök hogy mindenf esztivál időpontja adott csak ez nem?Aki tud segíteni megköszönném!!
12qper
2002. június 06. 11:45 #7
gyon az idei fesztergom is
majd meglassuk milyen lesz
engem azert jelen pillanatban az vonz jobban, hogy kora de. felmenni Esztergomba, atruccanni Parkanyba es fillerekert becherovkazni...
ki tart velem? ))))
wowbagger
2001. augusztus 14. 14:01 #6
Majd ha legközelebb taláxok Lovival McKérdezem, és írok. Becsszó.
GAbci
2001. június 28. 19:31 #5
Azagáz, hogy nemtom mi történt pontosan, a kispál honlapján azt irjak, hogy kamu volt a dolog, majd meglátjuk, hogy télleg nyomorékok e, a koncerten hehe.
12qper
2001. június 27. 09:45 #4
Jaja, nekem is mesélték ott az ismerősök, de konkrétumot senki nem tudott mondani
mi is történt valójában? kiváncsi vagyok rá
GAbci
2001. június 26. 23:28 #3
Meverték a kispált, felkellet varnia szemét vazz hehe )
12qper
2001. június 25. 10:37 #2
Na, volt valaki Fesztergomon?
nekem sikerült szombaton lejutni, de nincs túl pozitív véleményem az egészről. Valószinüleg, nekem csak azért teszett, mert egy kellemes társasággal voltam.
Azért az Anima koncert bejött és az ingyen bor sem volt rossz ;-)
GAbci
2001. június 18. 21:30 #1
mindenki jöjjön, mert ez hatalmas fesztivál lesz, érdekel kijön.
13:26
x[/mailto][/b]
))))
