beszámoló [koncert] 2018. november 16. péntek 09:09
nincsen hozzászólás
szerző: MonyóDan Patlansky 2018. november 9., péntek 20h, Analog Music Hall (1116 Budapest, Kondorfa u. 8.)
Dan Patlansky, dél-afrikai blues-rock gitáros, énekes, dalszerző november 9-én immár negyedszerre játszott Budapesten. Az Analog Music Hall adott otthont ennek a magával ragadó, fiatal, jóképű srácnak, hogy februárban megjelent, Perfection kills című, kilencedik albumát népszerűsítse.
A helyszín viszonylag friss színfoltja Budának. Hangulatos, nagy belmagasságú termének lényeges része a kompakt méretű, és jól belátható színpad. A büfé és a ruhatár mellett több próbateremnek is otthont adó létesítmény udvarán gyülekező dohányosok számából már lehetett sejteni, hogy sokan lesznek kíváncsiak a 37 éves zenészre, aki ütött-kopott Fenderével és jellegzetes hangjával most sem okozott csalódást.
Patlansky elmondása szerint nem volt könnyű dolga, mikor a kilencvenes években elkezdett bluest játszani a pop/techno korszak közepén Afrikában, ahol egyébként sem népszerű túlságosan ez a stílus. Idén jelölést kapott a legjobb gitáros cím elérésére, ezért virtuóz játékot vártam tőle. Saját dalokat játszik, amiknek először a zenéjét, majd a szövegét szerzi. Jól ötvözi a hagyományos blues elemeket a modernebb, rockos hangzásvilággal. Vannak dalai, amik kifejezetten táncolhatók. Szerzői fázisában nem ad koncerteket, azokban a hónapokban csak az alkotásra koncentrál. A turné albumának ő volt a producere is, emiatt külön figyelnie kellett magát, hogy ne menjen a művészet rovására az eladhatóság hajszolása.
A stílus maga az ember. A kettősség megjelenésében is látszott. Fekete csőnadrág, fehér póló, de hozzá mellény és pecsétgyűrű. Tavalyhoz képest szakállt növesztett, ami kifejezetten férfiasabbá tette. Az estére Jay Bone (dob), Tom Swann (basszusgitár) és Tom Gatza (billentyű, vokál) kísérte el. Az összhang megvolt, a hangulat vitte magával Patlanskyt is, akinek arca folyamatosan játékban volt a zenével, és csak addig voltak nyitva a szemei, amíg beszélt. A dob különösen jól egészítette ki a gitár játékot, tarolt a ritmus, nem nagyon tudtam egyhelyben maradni én sem, igazi örömzene ringatott. Nyilatkozatában már többször kiemelte a zenész, hogy átélését nagyban segíti az európai közönség, ahol a bluest jobban értik és érzik.
A közel két órás koncertbe 13+1 dal fért bele. A provokatív borítójú, 2016-ban megjelent Introvertigo albumról hallhattuk a Heartbeat és a Sonova faith számokat. A legújabb, először nálunk kapható Live című albumot a koncert alatt is meg lehetett vásárolni, és ezeket a dalokat élőben hallva, sokan kedvet is kaptak hozzá. Akinek volt türelme kivárni, dedikálást is kérhetett az este végén az időnként gitáron, időnként énekben szólózó Patlanskytól. Mivel az este mégiscsak a Perfection kills lemezről szólt, ennek tíz dalából ötöt szintén felvettek a repertoárba. Köztük volt a Johnny, a Never long enough, a Too far gone, a Judge a man és ráadásként a Dog day.
Patlansky tipikusan olyan előadó, aki életet visz a színpadra. Energiája adódott tovább, és kiszakította közönségét a hétköznapokból. Dalait csupán hallgatva, meg sem közelítjük ezt az élményt. Jó volt látni, ahogy érzéssel tölti meg a teret. Ha feleségével csak fele olyan szenvedélyes kapcsolatban él, mint a gitárjával, valószínűleg egy boldog ember…