lemezajánló [nagylemez] 2004. július 31. szombat 10:51
nincsen hozzászólás
szerző: RossikaThe Goodtimes: Long Kept Secrets Beniihana Records
A Beniihana Records jóvoltából végre napvilágot láthatott a The Goodtimes hosszú hányattatásokon átesett Long Kept Secrets című albuma. Lássuk röviden milyen fordulatokon kellett túljutnia a korongnak, hogy végre mi is a lemezjátszónkban tudhassuk.
A csapat a 90-es évek végén alakult a norvég fővárosban, s nem kellett sokáig várniuk, hogy első albumuk elkészülhessen a Here&Now. Már a stúdiózás sem szokványos hisz mindössze három napot töltöttek a számok feljátszásával a srácok. Aztán egy szerencsétlen koncertnek köszönhetően feloszlott a csapat, s csak 2001-ben alakultak újra, s igaz, hogy néhány tagváltás történt de a régi” anyag aktualitását és frissességét nem veszítette el, így a kiadása mellett döntöttek. A sors azonban megint közbeszólt a Bushido Records bemondta az unalmast és úgy tűnt a dalok megint csak a fiókban fognak kikötni. A csapat ismét feloszlott. S ekkor lépett a képbe a német kiadó, s szánta rá magát, hogy az egyébiránt remek kis anyagot végre az emo-, punk- és rockszerető közönség elé tárja.
A tíz számos anyag meglepően változatos és többszöri meghallgatás után szinte beissza magát az agyadba. Azon veszed észre magad, hogy vágod a dallamokat, énekeled a szöveget. Nekem egyáltalán nem fekszik a stílus amit a norvégok játszanak, de az albumot nagyon megszerettem, a maga lázadós dallamvilágával. A borító szerintem elég vicces, egy csaj locsolja a földből kinövő gitárt meg cint meg miegymást, s sejtelmes igéző szemei hívogatnak, hogy mielőbb tedd be a lejátszóba a korongot s mintegy vele együtt légy részese a The Goodtimes zenéjének kifejlődésében. Maga a booklet a kis montázsaival, semmi extra, szerencsére a dalszövegek olvashatóak, ha már a számcímeket írott dőltbetűkkel is írták fel.
A The Same Old Song egyből belevág a közepébe. Rögtön érezni, hogy itt a közös éneklések és a táncolhatóság kerül a középpontba. Kis hardcore hatás érezhető, de én inkább a punk-rock irányba helyezném a dalokat. Arild hangja szerintem nagyon jó, bár nem ebben a dalban mutatja meg mit is tudnak hangszalagjai. A következő nótából nekem a something odd”-os refrén nagyon tetszik, s az a tendencia, hogy egy pillanatra sem hagyják a hallgatót nyugton. Nincsenek üresjáratok, nincsenek olyan betétek amikre azt mondanám, hogy feleslegesek. Röviden, tömören leküldik a mondanivalójukat, s aztán otthagynak, hogy legyen időd végiggondolni miről is van szó. A hármas nóta igazi csajozós dal, itt már előbukik Arild hangjának tökéletessége. Nagyon szép dallammal, de a punkos lendületet sem hiányolva adják tudtunkra a norvégok, hogy a fű a szex és a romantika felvillanyoz ugyan, de hamar elillan a felfokozott állapot és csak az üresség marad. A Were Coming eleje picit kaotikusnak tűnt, gyors tempó és ráhadart szöveg, de a were coming, too powerful to control”belassulása és Havard és Andreas gitárjátéka feledtet mindent. Nagyon fasza! A Limited Time is egy igazi punk remekmű. Lassabb indulás majd egy kegyetlen tempóváltás és csak úgy áradnak felénk az „igék”. S azt hiszem mindenkinek megfontolandó a záró gondolat: Stand up for myself!” (Állj ki önmagadért!). Szerencsére nagyon nehéz gyenge pontokat találni a The Goodtimes anyagában, talán az eredetiség az ami felróható lenne, de annyira életvidám az összes dal, hogy azt hiszem ezt könnyen megbocsáthatjuk nekik. A My Way Home-ból a két gitáros hatalmas riffjeit emelném ki, nagyon gyilkos a gyors ének alatt a lassabb téma futtatása. Kicsit harcosabbá is válnak a témák az anyag vége felé, itt a harc a fő domináló tényező és a következő számban egy egyperces agyszaggatás - is a közös fellépésen, a tömeg összefogásában rejlő erőn van a hangsúly. S gondolom az sem véletlen, hogy az utolsó Move On számban is a fejlődésre, a folyamatos haladásra buzdítanak minket, s nem mellékesen megint csak remekül eltalált stílusban.
Azt kell, hogy mondjam, hogy rendkívüli az anyag, nagy kár lett volna érte ha elkallódik a nagy forgatagban valahol. Vidámság, életkedv ugyanakkor erőteljes harcosság és karcosság sugárzik a számokból, remek tempóváltásokkal, témákkal és dallamokkal. Mindenkinek ajánlom aki kicsit is szereti a hardcore-t a punk-ot vagy csak egyszerűen egy igényes hallgatható albumra vágyik.
1. The same old song 2. Written in snow 3. Miles 4. We´re coming 5. Carousel Beat 6. Limited Time 7. The shiver 8. My way home 9. Together 10. Move on