lemezajánló [nagylemez]  2004. július 21. szerda   14:58

nincsen hozzászólás

  Pompás borító takarja az Ash Meltdown albumát: különleges nyomtatású a frontkép, a booklet egyszerre fűzött és kihajtogatható is, s a korong sötétszürke alapon fekete mintája is szemet gyönyörködtető. Ez alapján igazán nagy bizalommal tettem a lejátszóba a korongot, s ennek megfelelően nagyot is koppantam. Talán érdemes lett volna a Play gomb elhamarkodott nyomkodása előtt ránéznem például a csapatról készített fotókra, s akkor a figyelmeztető jelek intésének köszönhetően máris óvatosabban közelítettem volna a kiadványhoz. „Lenőttre” nyírt frizurák, „ápolatlanul” viselt borosták, rongyos-kinőtt bőrdzseki - csupa ómen...
  
  Az Ash tíz éves zenekar, s a zenéjükben ott is van az alakulásuk óta eltelt időszak minden hangszerekkel előadott mainstream zenéjének hatása, a grunge-tól kezdve a britpopon át a manapság dívó „rock and roll”-ig. Napjainkban sokan igyekeznek a szénné varrt, lestrapált, lelazult rocker színében tetszelegni, s ennek megfelelően az Ash is „nagyon spontán”: gerjedő gitár búgó zajával kezdődik a lemez, és a dalok is nagyon dögösek próbálnak lenni, kár, hogy nagy többségükben az alternatív ízek, a fülbecsúszóan könnyedre polírozott hangzás és a számomra irritáló orrhang elveszi az egésznek az élét, kiszippantja a „feelinget” belőlük. Szerintem valahogy rosszul egyensúlyozik az Ash a slágeresség és a rockosság között. Mellesleg pedig a témák többsége sem túl izgalmas, habár vannak azért kivételek. Kapásból ott a második Orpheus nyitása, kár, hogy egy az egyben a Monster Magnet Powertrip című dalának megfelelő része köszön belőle vissza, ami akkor válik végképp kínossá, amikor néhány középszerű alter-futammal és egy refrénnel még ennek a plagizált remek témának a tökösségét is kiherélik. A záró Vampire Love is egy kellemes darab, de itt meg a Red Hot Chili Peppers-nek lehetne utalni egy keveset a szerzői jogdíjból. A kislemezre került Clones mondjuk tényleg jó dal, és még eredetinek is tűnik, de ezen kívül a lemez szűk háromnegyed órájában jó, ha három-négypercenként felbukkan olyasmi, amire felfigyelek..
  
  Tudom szeretni egymással homlokegyenest ellenkezőnek látszó zenei stílusok társítását is, de a Meltdown albumon hallható fúzió nálam nem talált be (pedig ezt is lehet jól csinálni, lásd Foo Fighters). El kellene dönteni, hogy az Ash alternatív banda, rockzenekar, vagy valami egészen más, és annak megfelelő muzsikát játszani, mert ez így igen félresikerült hibrid. Sietek hozzátenni: szerintem, nem pedig a lemezvásárló, kívánságműsor-hallgató tömegek szerint, akik a listák éllovasává és számos fesztivál headlinerévé avatták a bandát. Jönnek a Szigetre is, augusztus 9-én, hétfőn 18 órától a Nagyszínpadon játszanak.
  
  1. Meltdown
  2. Orpheus
  3. Evil Eye
  4. Clones
  5. Starcrossed
  6. Out of the Blue
  7. Renegade Cavalcade
  8. Detonator
  9. On a Wave
  10. Won´t Be Saved
  11. Vampire Love

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: