szerző: ÁkosKigombolt blues - Joe Bonamassa 2018. április 14. Budapest Park
Mindenkinek volt már olyan randevúja, amikor álmai nője nem kihívóan, hanem igen sejtelmesen jelent meg, egy áttetsző blúzt viselve és az összes többit pedig a partnere képzeletére bízta. Ilyen zenei randevúnak lehettünk részesei egy esős nyári nap végén, melynek a Budapest Park adott otthont. Joe Bonamassa zenéje is egy ilyen nő, aki csak cicázik az emberrel, mintsem hogy gátlástalanul lerohanná partnerét.
A New York államában született Joe Bonamassa már az első dal, a King Bee Shakedown alkalmával kigombolta annak a bizonyos ruhadarabnak a legfelső gombját. Az általa képviselt blues rock irányzat egy csipet dzsesszes és countrys beütéssel szólt. Ehhez a hangzáshoz egy szolidan visszafogott, elegáns színpadkép társult.
A folytatásban tovább erősödött a fülledtség érzete. Az Evil Mama hallgatása közben behunytam a szemem és több ízben is egy New Orleans-i füstös lokálban éreztem magam. Joe tökéletes gitárjátékát remekül egészítette ki a rézfúvós szekció, köztük az én egyik személyes kedvenc hangszerem a szaxofon, melyet Paulie Cerra szólaltatott meg.
A Just Cause You Can csak tovább fokozta a felfűtött hangulatot a közönség köreiben, még a hűvös idő ellenére is. Joe a Self Inflicted Wounds első ütemeivel egy pillanat alatt áttette találkánk helyszínét New Yorkba. Olyan kép tárult elém, mintha a Nagy Alma egy eldugott kis dzsessz bárjában lennék, melynek egyik félhomályos szegletében egy pohár ital mellett Woody Allen üldögél, aki itala fogyasztása közben a magával ragadó dallamokat hallgatva időnként elégedetten biccent egyet.
Még egy randevúba is belefér a játékosság. Ez a pajkosság jól tetten érhető volt az I Get Evil című dalban, amit első ízben Albert King adott elő. Kifejezetten játékos hangulatban volt Reese Wynans zongorista és Lee Thornburg trombitás is. A dalt Bonamassa örömgitározása koronázta meg.
A meghitt találkák arra jók, hogy ne legyünk egyedül, mert valójában társas lények vagyunk, akik igénylik, hogy megosszák egymással legbelsőbb gondolataikat. Ez idézhette fel bennünk a No Good Place for the Lonely és a How Deep This River Runs is.
Úgy látszik, Albert King dallamvilága mindig előhívja Bonamassa gyermeki énjét, ezt most a Breaking Up Somebody´s Home dal idézte meg. A nagyszabású szerzemény végére egy fantasztikusan felépített improvizációs játékot varázsolt elénk a blues gitározás újkori hőse. Ezzel a gitárjátékkal mindenki előtt tisztázta, hogy ebben a kapcsolatban – megadva minden tiszteletet a zene iránt – azért mégis övé a domináns szerep.
Randevúnk következő állomását egy lassú vonat segítségével értük el. A Slow Train érzékiségét a két dekoratív ausztrál vokalista hölgy erőteljes hangja még jobban kidomborította, amihez hozzászegődött Michael Rhodes melankolikus basszus gitár játéka is. A dal során kiderült, hogy Mahalia Barnes vállalta magár a végzett asszonya szerepét. És ha már kontraszt a férfi és a nő hang között, akkor egy jó dalválogatást követően az ellentét ismét szerepet kapott, hisz az iménti lassú dalt felváltotta egy gyors rock and roll. A Boogie With Stu egy Led Zeppelin feldolgozás, ami szerény véleményem szerint sokkal dögösebben szólt, mint az eredeti. A Boogie With Stu során a nashville-i legenda Reese Wynans olyan virtuóz játékkal örvendeztette meg a nagyérdeműt, ami után még Jerry Lee Lewis is megnyalta volna mind a tíz ujját.
Az idő múlásával a zene szép fokozatosan vetkőzte le a gátlásait, melyben közre játszott a Last Kiss című szerzemény, hiszen az utolsó csók bár keserédes, de talán egyben a legforróbb is.
Az randevú végére a Sloe Gint követően kioldódott az utolsó gomb is, miután ott állt előttünk kendőzetlenül a tiszta és csodálatos zene.
Egy fantasztikus, érzéki és fülledt estének lehetett szem és fültanúja, aki kilátogatott erre a csodálatos nyári találkára. A tökéletes szervezés és környezet biztosította Joe Bonamassának, hogy megmutassa mit is jelent számára a dallamok ereje. Visszanyúlt a dzsessz és a blues gyökereihez és sallangmentesen elénk tárta azt a meztelen valójában. Remélem nemsokára újra átélhetjük ezt a zenei randevút.