hosting: Hunet
r35
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2004. július 12. hétfő   15:17
nincsen hozzászólás

szerző: Dino
The Cure: The Cure
Universal Music

  Robert Smith és csapata nem mondhatni, hogy túlzottan elkényeztette rajongóit az elmúlt időben: míg az 1992-es Wish lemezig 1-2 évente követték egymást a nagylemezek, az ezt követő tizenkét év alatt mindössze két új stúdióalbummal álltak elő. A többi megjelent kiadvány a kislemez-gyűjtemény (Galore), a válogatás (Greatest Hits, valamint a kislemezes számok és ritkaságok gyűjteményeként megjelent négylemezes Join the Dots) vagy a koncertfelvétel (Paris és Show CD-k, és a nagyszerű Trilogy DVD) kategóriába volt sorolható. Így aztán nem meglepő, hogy igen nagy várakozás követte az újabb album megjelenését.
  
  Miután jól megmosolyogtam a borító szó szerint gyerekes mivoltát, és megállapítottam magamban, hogy az album elnevezése is igen fantáziadúsra sikerült, beraktam a CD-t a lejátszóba, és onnantól kezdve nem volt megállás, napokon keresztül nem sok más lemez szólt mellette, és azóta is többször kikerül tokjából, egyenesen a CD játszó tálcájába.
  
  Egy kicsit nyersen indul a lemez a fokozatosan erőteljesebbé váló Lost című számmal, melyet kis túlzással akár Trent Reznor is magára vállalhatna. A kissé monoton számot a Labirynth követi, mely hangulatában a Snakepit-et idézte fel bennem. A torzított gitár és énekhang, valamint a visszhang effekt nagyszerűen megadja hozzá a megfelelő atmoszférát. Könnyedebb stílus és szövegében is vidámabb dal következik ezután: a Before Three dallama elsőre a Bloodflowers album Maybe Someday számát juttatja az ember eszébe. Egyetlen zavaró momentumot egyes szavak végének üvöltésbe nyújtása jelenti, ezt leszámítva ez se egy rossz szám.
  
  Az első kislemez a The End of the World-ből készült, mely valóban az egyik legkönnyebben megkedvelhető szám az albumról. Első hallgatásra furcsa a mondatok széttöredezettsége és különösen idétlennek tűnik az ooo-eee-ooo szövegrész, de mindez megbocsátható, az összhatás remek :-). Egyik kedvencem követi ezt, az Anniversary. Egy újabb nagyszerű hangulatú szám, melyben végre több szerepet kap a szintetizátor is. A háttéreffektek kicsit űrbéli atmoszférát adnak az egésznek, mely különösen élvezetessé tette számomra a dalt. (Eddig a The Smashing Pumpkins egyik száma, a Behold! The Night Mare jelentette számomra a teret legjobban kitöltő dalt, erről az albumról kettő is került mellé a listára.)
  
  Eleinte nem túlzottan tetszett az Us or Them. Robert Smith kiabálása és a f*ck szó feleslegesnek tűnő beiktatása valahogy túl negatívan hatott. Többszöri hallgatásra aztán indokolttá vált mindkettő, és bár nem került a legjobb számok közé, véletlenül se ugrom át az album hallgatása során. Egy kellemesen könnyed szám ad kontrasztot az üvöltözésnek: az alt.end jópofa gitárdallammal indul, melyet jól követ az egész dal stílusa is. Az album legjobbjai között szerepel képzeletbeli listámon.
  
  A következő három szám (I Dont Know Whats Going) On, Taking Off és Never igazából nem emelkedik ki semmivel se az albumon. Átlagos, hallgatható számok a The Cure megszokott stílusában, és ezekben is visszaköszön de legalábbis felsejlik egy-egy korábbi szám dallamrészlete, hangzása (például a Friday Im In Love vagy a Just Like Heaven). Az utánuk következő The Promise viszont ismét egy erőteljesen atmoszférikus szám, különösen talán a háttérben visszhangzó csattanások miatt, de minden hangszer jól összhangban van: erőteljes basszus, jó vezérdallam, melyeket remekül kiegészít a dob és a csilingelő ütősök. Egyetlen baja, hogy kissé elnyújtották: a több mint tíz perces hosszúság feleslegesnek tűnik, ennek ellenére ez is egyik kedvenc számom lett a lemezről. Az album utolsó száma egy lassú, melankolikus dal, a Going Nowhere, mely remek zárása a lemeznek.
  
  Nem mondhatnám, hogy új lemezükkel a The Cure igazán újat alkotott volna, mégis egy újabb nagyszerű lemez jelent meg tőlük, melyen vegyesen találunk borongós és vidám, bánatos és szerelmes dalokat, felidézve egy-egy korábbi szám vagy album hangulatát, mintegy összefoglalva az együttes 25 éves múltját.



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

The Cure

Universal Music

 programajánló: 
2024. április 20.
Dan Patlansky Budapesten
2024. április 25.
Amit még sohasem láthattál a Parkból - a kulisszák mögé enged betekintést a Blahalouisiana vadonatúj live session videója
2024. április 26.
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Vented: Cruelty And Corruption
Drawing: Vol. 6
KabinLáz: Kihajolni Veszélyes EP
Born Again: Mesevilág
Agregator: Semmiből – A Semmin Át
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
 kiemelt 
Megint Budapesten, most a Barba Negra-ban koncertezik a Nanowar of Steel
  
„Kezdünk megöregedni, úgyhogy ne hagyd ki ezt a turnét” – ezzel az őszinte figyelmeztetéssel hirdette meg tavaszi koncertjeit a Nanowar of Steel

Dan Patlansky Budapesten
Mike Portnoy-jal koncertezik Budapesten a Dream Theater
Először látogat Magyarországra a City Morgue
Megint Budapesten koncertezik Sting
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 antonio banderas    Ágens    stereomilk    nicolas cage    kerekes band    maylene and the sons of disaster    babits mihály    john mayall    adrien brody    sworn enemy    slytract    pater sparrow    szin    hollenthon    social free face    isis    erőszakik    silenos    sturle dagsland    white stripes    ana de la reguera    waxy    a38 hajó    peter katis    esti  

r46
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!