hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2018. május 3. csütörtök   04:20
2 hozzászólás

szerző: Ákos
A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies


  Figyelembe véve az előző napi égszakadást, egy fantasztikus nyárnyitó bulinak ígérkezett a Barba Negra Trackben megtartott The Dead Daisies koncert, aminek az előzenekara a The New Roses volt. Nos nem kellett csalatkoznia annak a közel száz embernek, aki idejekorán kiérkezett a helyszínre, mert a hét órakor kezdő, már három lemezes német banda igazán berobbant a színpadra.
  
  A német együttes egy igazi whisky áztatta torkú frontemberrel büszkélkedhet, aki nyakában lógó gitárral kezdett bele egy fergeteges rock and roll partyba. A jól azonosítható rockys stílusjegyekkel megálmodott számok azonnal magukkal ragadták a nézőket. Többen táncra is perdültek, hiszen a nyitó számmal, az Every Wildhearttal mindenki egy szempillantás alatt azonosulni tudott.
  A kitűnő amerikai akcentussal éneklő Timmy Rough a második dalban kidomborította énektudását. A Forever Never Comes egy igen jól megkomponált kis nóta, ami azt az örök érvényű igazságot fogalmazta meg, hogy bizony az örökké soha nem fog eljönni. A nagy egymásra találás a közönség és banda között talán a harmadik szám során következett be, mert az együttes nem csak elkérte, hanem bizony meg is kapta a hallgatóság szeretetét a Gimme Your Love során. Ezt csak tetézte, hogy Timmy magyarul köszöntötte a nagyérdeműt.
  A már egyre bővülő nézősereg egy igen őszinte rock and roll bandával ismerkedhetett meg, akiknek a vérében van a szabadság szeretete. Fiatal koruk ellenére remekül ötvözték a klasszikus és a modern hangzást. Volt, hogy a Thin Lizzy vagy a W.A.S.P. Helldorado lemeze ötlött fel bennem, de bizony néhol-néhol az Airborn hangzása is visszaköszönt. Így azok is megtalálták a számításukat, akik nosztalgiázni szerettek volna és azok is, akik valami frisset szerettek volna kapni. A folytatásban szerepet kapott egy jól énekelhető és közönségszórakoztató dal, az It´s a Long Way.
  Ezt követte egy az énekes emlékeiből táplálkozó szerzemény a Life ain’t easy, aminek az volt az apropója, hogy milyen nehéz az élet egy kamasz rocker fiúnak a suliban, főleg ha hosszú a haja. Az idősebb generációban ez is nosztalgikusan hathatott, mivel volt idő hazánkban is, amikor nem néztek az emberre jó szemmel, ha hosszú volt a haja, vagy ha tetovált volt.
  Rám nagy hatást gyakoroltak a srácok és ha így folytatják minden bizonnyal legközelebb headliner bandagént látogatnak majd el hozzánk és kijelenthetem, hogy én biztosan ott leszek.
  
  A rövidke átszerelés alkalmával volt időm rá, hogy sétálgassak az egyre gyarapodó nézők között és felfedezzem, hogy a The Dead Daisies igen is társadalmi esemény, főleg a nemrég teltházas bulijukat követően. A jól ismert arcok mellett több ismert emberrel is találkozhattunk, IHM tagok mellett a Hooligans, vagy az EDDA egy-egy zenészével is. Látszott rajtuk is, hogy már izgalommal várják a nyolc órás kezdetű supergroupot. Az évek során már több egylemezes sztárcsapat alakult és tűnt el, de ezen a legénységen jól látszott, hogy tudatosan összerakottak, még annak ellenére is, hogy 2013 óta számtalan fantasztikus zenész fordult meg közöttük.
  És akkor elkezdődött a zenei csoda. Az erős nyitányt Marco Mendoza és Doug Aldrich kétnyakú gitárjátéka alapozta meg a Rise Up és a Make Some Noise számokkal. Itt még a kissé visszafogott volt a publikum, talán a hűvös este és a kezdeti ámulat miatt, ami egy pillanat alatt megváltozott a második albumukról eljátszott Dead and Gone után.
  A hideget rögvest feledtették a Mexico szerzeményükkel, amivel a tengerpartok és a tequila hangulatát hozták el nekünk, és amit megkoronázott a Mötley Crüe egykori torka, John Corabi.
  Rövid időn belül lassan klasszikussá érő számok után Doug, Marco és David Lowy fantasztikus gitárjátékát csodálhattuk meg. A szólókat követően felcsendült a Last Time I Saw the Sun, amiben John mind külsőben, mint énektudásban leginkább Steven Tylerre hasonlított és még rumbatök játéka is kiegészítette a hangzást.
  A Can´t Take It With You és a All the Same követően kellett egy kicsit pihenniük, ezért meghallgathattuk Deen Castronovo szédületes játékát, aki sajnos most nem énekelt, pedig a Revolution Saintsből már tudhatjuk, hogy az is jól megy neki.
  
  És ezt követte az igazi fiesta. Az örömzenélés során megnyitották a rock and roll mennyország kapuit. A banda tagjai sorra elkezdték játszani a kedvenc dalaikat, mindenkire jutott egy. A sort David Lowy kezdte, aki a Highway to Hell néhány emblematikus akkordját tolta el. Őt követte Marco Mendoza, aki nem is választhatott mást kötődési okokból, mint a Thin Lizzy klasszikust, a The Boys Are Back in Townt. Aztán jött a gitárfenomén, a Whitesnake új ereje Doug Aldrich, aki talán minden idők legjellegzetesebb gitártémáját játszotta, a Smoke on the Watert. Nemrégiben csatlakozott a margarétákhoz Deen Castronovo is, aki egy KISS klasszikussal örvendeztetett meg minket, a Rock and Roll All Night-tal. Végül John Corabi kedvence hangzott el, a Heaven and Hell.
  
  Az est folyamán jött még három saját szerzemény, a Mainline, a Long Way to Go és a Judgement Day. De a bulit nem lehetett másként lezárni, mint a rock történelem egyik legnagyobb együttesének, a Deep Purple-nek egy örökzöld dalával, a Highway Starral, amivel feltették a koronát az estére.
  A két órás koncert egy tiszteletadás volt a leghatalmasabb legendák előtt és szerintem már nekik sem kell sokat várniuk arra, hogy belépjenek a halhatatlanok csarnokába.


Kulcsszavak:
  the dead daisies     new roses 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 g----- 2018. július 24. 16:13  #2
Barátom, köszönjük a véleményed. De ha ennyire kritikus vagy másokkal, szívesen lehetőséget biztosítunk neked is

 virike 2018. május 03. 11:07  #1
ez egy ku**agyenge beszámoló, mint egy ált.isk. fogalmazás hatodikban... Méltatlan!

 kapcsolódó cikkek: 

Accept, Red´s Cool, The New Roses

 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sons Of Apollo, Kip Winger acoustic
FEZEN ´18
Rockmaraton 2018 - 2. rész
Rockmaraton 2018 - 1. rész
EFOTT ´18
FEZEN 2018 – 1. nap (Helloween, Epica, Delain)
Judas Priest, Ordog
Joe Satriani - What Happens Next World Tour 2018
Exodus, Savage Messiah
Bullet for My Valentine, Asking Alexandria, Caliban és a többiek
Kigombolt blues - Joe Bonamassa
 kapcsolódó fotók: 

THE DEAD DAISIES - 2018. április 27. BARBA NEGRA TRACK

NEW ROSES - 2018. április 27. BARBA NEGRA TRACK
 kiemelt 
Dead Can Dance a Budapest Arénában
  
A Dead Can Dance az A Celebration – Life & Works 1980 -2019 című turnéjának keretén belül 2019

Budapesten koncertezik David Duchovny
Killfest 2019 - Overkill, Destruction, Flotsam And Jetsam
Within Temptation: decemberben Budapesten
Spectral Voice, Discomfort, Purulent Rites
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 meet and greet    gazember lászló    gondozoo    matt bellamy    kaltenbach    toportyán férgek    volband    artisjus    paul anka    psycroptic    belmondo    trigger the bloodshed     sam worthington    unstoppable    rohanás    újságíró    jake gyllenhaal    eluveittie    fear factory    ruszty lászló    paramore    cryptopsy    szarka tamás    szakonyi balázs    moonsorrow  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!