Jobb ezt a nevet már az elején tisztázni: nem annak a számnak megfelelő, és nem az a zseniális, barokk zeneszerző… A walesi nyelv szerint ez a szójáték inkább azt jelenti, hogy „gyöngéd nagymama”. És amennyi finomság rejlik az együttes muzsikájában, annak kétségtelenül megfelel a legszeret(het)őbb nagyi.
A 9Bachot az énekes Lisa Jên és a gitáros Martin Hoyland alakította meg 2005-ben az észak-walesi Gerlanban. Kezdetben csupa walesi népdalfeldolgozást játszottak, ám amikor turnézni kezdtek Nyugat-Európában és Ausztráliában, rákaptak a dalszerzés ízére, így 2014-es, Tincian című albumukat már saját szerzeményeik uralták. Egyszerre folkos, atmoszférikus, popos, dubos és elektronikus darabok - olyanok, mintha álmodnánk, és közben megtörténhetne bármi. Az is, hogy az egyik pillanatban Görögországban, a másikban pedig az ausztráliai bennszülötteknél járjunk, elvégre a Tincian utazást jelent, annak minden értelmében. Hasonló varázslat jellemzi 2016-os, Anian című albumukat is, melynek címe a természetre utal - arra, amely belülről mozgat, és arra a környezőre is, melynek pusztulása fájdalommal jár.
Ami biztos: a 9Bach olyan kelta gyökerű muzsikát játszik, amelyhez hasonló nincs a világzenében. És amellyel úgy tudott új hangot teremteni, hogy közben gyökereit sem veszítette el. A lehető legjobb pillanatban, pályafutásának csúcsán érkezik Magyarországra.