Árvai-Illés Emese, becenevén Emke a Black Nail Cabaret nevű synth noir zenekar énekes/dalszerzőjeként lehet ismerős a sötét elektronikus zenékben járatosaknak. A BNC-vel 2008 óta aktívak, de Emke több produkcióban is részt vett kollaborátorként: 2013-ban közreműködött az Architect nevű német ambient/drum’n’bass hybrid Mine című albumán mint énekes-szövegíró, amely az elektronikus zenei körökben jól ismert Daniel Myer (Haujobb, Rendered, Liebknecht) egyik mellékprojektje. Tavaly a hazai Planetdamage nevű cyberpunk-industrial projekt Angst című dalában énekelt, illetve közreműködött egy közös szám erejéig a szintén magyar tribal-elektronic First Aid 4 Souls-sal.
Emke egyszer már jelentkezett egy szóló kislemezzel: a Breakaway című 4 számos EP 2012-ben jelent meg, saját kiadásban. Ekkor még partnere, Árvai Krisztián is segítette a dalszerzésben. Új szólóanyaga, a Two viszont már a brit Two Gods Records égisze alatt jelent meg december 13-án a Bandcampen, de január 26-tól a Spotifyon, az iTuneson és a Google Play-en, illetve a többi online platformon is elérhető. A Mambo című dalhoz videoklip is készült, amely a Port.hu-n január 26-án este 8 órától került megjelenésre.
A videoklipről:
„Természetesen van egy saját interpretációm a szöveg és képi világ kapcsolatáról, amit most nem szeretnék kivesézni, hanem meghagynám mindenkinek, hogy létrehozza a saját verzióját. Annyit talán elmondanék a magam részéről, hogy az erdő szülte vad, illetve mágikus szimbolika mögött van egy nagy adag szomorú valóság, legalábbis nekem. Azért is nagyon személyes ez, mert abszolút DIY, végre ismét a mi kezünkben volt a gyeplő, ami a felvételeket és a szerkesztést illeti. Ez a BNC kezdeti sufnituningos időszakára emlékeztet. Pont a nyersessége, tökéletlensége miatt tetszik: saját ötlet, saját kivitelezés. Illetve jó kis lecke volt, ami a technikai részét illeti. Több napon át és több helyszínen forgattunk, többek közt a Baj feletti Szőlőhegyen, illetve a Gerecse Tatabánya feletti részén.”
Az EP-ről és annak munkálatairól:
„Múltkor azt mondtam, nem csinálok több szólót, de öt év az öt év. Amikor a BNC-vel lemezt készítünk, 1-2 év távlatából már halljuk, hogyan és hova fejlődhetne, amit csinálunk, illetve az addig besodródott hatások terelnek mindig valami más felé. Az előző szóló EP úgy érzem, kb. fényévekre van. Tulajdonképpen minden, ami zeneileg történt velem, azóta történt: a BNC kiadott 3 lemezt, együtt dolgozhattam fantasztikus emberekkel, turnéztunk mindenfelé Európában, stb. Született pár dal az elmúlt 1-2 évben, ami valahogy lelóg egy Black Nail Cabaret lemezről, és nem akartam fiókban tartani őket. Szeretem megbontani a klasszikus popstruktúrát, kiállítani a dalt tízszer, ha úgy tetszik, dinamikát váltani félúton, énekhangszínt váltani verzén belül, satöbbi. Gondoltam, ha már nem BNC lesz, akkor nincs szükség kompromisszumra, tényleg azt csinálok, amit akarok egy dalon belül, és ez izgalmas volt!
Rengeteg hangmintát használtam, főleg a saját hangomból, például a Symbols című, majdnem címadó dal egy délutáni kísérletezésből született, van benne liftajtó csapódás, nyelvcsapás-pergő, aztán félúton visszafordítottam az egész dalt, és baromira tetszett a végkifejlet, tökéletes lezárást adott a szimbólumkeresésnek. Illetve megkértem Számvéber Tamást, aki a BNC-nek már gitározott az első lemezen, hogy a Pretty Boyhoz tegyünk még hozzá hangulat-gitárt itt-ott. Az EP mixelésében természetesen Árvai Krisztián segített, mert én mixben a mai napig béna vagyok.
Van pár alap dolog, amit már meg tudok csinálni, de például panorámázni nem tudnék, mert nem hallom a sztereót, félsüket vagyok születésemtől fogva. A masteringet is neki köszönhetem, akárcsak részben a borítót, ami a hamarosan megjelenő videoklipből egy still. A typóban és a designban Josef Stapel, a BNC korábbi borítóinak alkotója segített. Olajfestékkel, szénnel és olajkrétával is próbálkoztunk, de végül is a kréta maradt, az én firkálmányommal.”
07:43
