beszámoló [koncert] 2004. július 4. vasárnap 15:27
nincsen hozzászólás
szerző: BarnabásAnathema, The Dethroners, De Facto 2004 június 8, E-klub
Június elején egy rendkívül színvonalas és hangulatos koncertnek adott otthont a budapesti E-klub. A hazai dark rock zene kedvelői számára rendkívül vonzó volt a felhozatal: a főbanda Anathema mellett fellépett a De Facto és a The Dethroners együttese. A brit származású Anathema Magyarországra látogatása nagy örömmel töltött el sok embert, köztük engem is. Ilyen igényes, művészi és igaz emberi érzéseket keltő zene megírására csak nagyon kevesek képesek. A várakozásoknak megfelelően már nagy sor állt az érkezésemkor az E-klub bejárata előtt. Szinte azonnal a bejutást követően el is kezdte a programját a hazai De Facto együttese.
A De Facto a magyarországi dark rock színtér egyik legjobb képviselője. A 2000-ben kiadott Antique kislemez után 2003-ban jelent meg az első nagylemezük, az Empíreum. Tóth Gyula énekes, gitáros, zeneszerző tökéletes egységet alakított ki a szövegek és a zene között, emellett a szövegek komoly mondanivalóval is rendelkeznek. Tóth Gyula énekesi teljesítményére sem lehet panasz: a lemez gyönyörű, fájdalmat és erőt egyszerre sugárzó témáit a koncerten is tökéletesen adta elő. Emellett a zenekar többi tagja is kiválóan teljesített. A fél órás program gerincét az Empíreum nagyszerű nótái alkották, de eljátszották a nemsokára megjelenő új lemez címadóját, az Evangeliom című szerzeményt is. Hallhattuk még a Kereszt, a Meghalni a Mennyben, a 999, a Hulljon rám az éj, az Utolsó könnyek és a Csak egy szó című dalokat is. A hangzás is megállta a helyét, így egy nagyszerű élő teljesítménynek lehettünk szem- és fültanúi.
Rövid áthangszerelés után benépesítette a színpadot a The Dethroners együttese. A hat tagból és egyéb kisegítő muzsikusokból álló gárda egy rendkívül igényes és koncepciózus művet jelentetett meg 2003-ban. Nem kisebb dologra vállalkoztak, mint Madách Imre Az ember tragédiája című művének feldolgozására. Az eredmény rendkívül jól sikerült. Sok stílus ötvözésével egy élvezetes és egységes lemez született. A körülbelül 40 perces koncerten élőben is remekül át tudták adni a lemez nagyszerű hangulatát. Az előadás leglátványosabb színfoltja a vonós hangszereket kezelő Tóth Ádám volt. A vadul headbangelő, ördögvillákat mutogató Ádám rendkívül jó hangulatot teremtett. A többiek is nagy lelkesedéssel és elánnal zenéltek, egyedül talán az énekesi posztot teljesítő Szabó Ágoston volt egy kissé visszafogottabb. A program többnyire a nagylemezük dalaiból épült fel. A produkciójukban az egyedüli javítanivaló talán csak az angol kiejtés finomításban van, ettől eltekintve nem kifogásolhattunk semmit a koncertjükben.
Az Anathema együttese eléggé megvárakoztatta az addigra igen megsokasodott nézőközönséget. Az E-klub nézőterén már a levegőhöz jutás sem ment egyszerűen. Amint azonban belekezdtek programjukba, minden fáradtság és nehézség megszűnt létezni, és egy varázslatos koncert vette kezdetét. A brit Anathema nagy múltú zenekar: az első kiadványuk még 1992-ben jelent meg Crestfallen címmel. Ezt a kislemezt a Serenades album követte, majd a The Silent Enigma album után változtattak az addigi doom metal stílusukon. Az Eternity nagylemeztől fogva dark metalos, érzelmekben gazdag zenét kezdtek el játszani. A 2001-es A Fine Day To Exit óta még inkább finomodott a zenei világuk: a depresszív, művészi muzsika a Pink Floyd és a Radiohead munkásságával mutat hasonlóságot. A Daniel és Vincent Cavanagh vezette együttes a mostani E-klubos koncerten mindegyik érát megidézte. A szerintem legjobb lemezeik, az Alternative 4 és a Judgement nótái tették ki a koncert legnagyobb részét. Láthatóan a közönségnek is ezek voltak a kedvencei: ezen albumok dalaira alakult ki a legnagyobb bemozdulás, a legnagyobb őrjöngés a koncerten. Az Alternative 4-ról elhangzottak a zseniális Fragile Dreams és Empty számok, míg a Judgement-ről hallhattuk a címadón kívül a Pitiless, a Forgotten Hopes és a Deep című örökérvényű, csodálatos dalokat. Teljesen más hangulatot teremtettek a legutóbbi két lemez, az A Fine Day To Exit és A Natural Disaster számai. Lélegzetvisszafojva, csendben éltük meg a csodát. Éreztük, hogy részesei vagyunk egy rendkívüli, megfoghatatlan és csodálatos élménynek, amit emlékeinkben fogunk megőrizni. Ilyen hihetetlen, eufórikus hangulat kevés koncerten alakul csak ki, de itt és most megtörtént a csoda. A zenekar és a közönség együtt lélegzett a teremben, lelkük egy és ugyanazon húron pendült. A hangulat megteremtésében nagy szerepet játszottak a Pressure és a Release című számok A Fine Day To Exit című albumról. Az új nagylemez, az A Natural Disaster is képviseltette magát a gyönyörű énektémát rejtő Flying, a személyes érzelmeken alapuló Are you there? és a Closer című dalok képében. Meglepetésként az első nagylemezről, a Serenades-ról is játszottak egy számot. A közönség rendkívül erőteljesen bíztatta a csapatot a koncert teljes időtartalma alatt: minden szám után vastaps ünnepelte a banda zsenialitását, és végig együtt énekeltük Danny-vel és Vinny-vel a csodálatos dalokat. A ráadás pedig hab volt a tortán: eljátszották a Dying Wish című szerzeményt a The Silent Enigmáról. A teljes hosszában előadott szám a koncert egyik fénypontja volt. Ami pedig ezután történt, arra eddig még nem láttam példát koncerten. A kitartó közönség a ráadás után is folytatta a visszatapsolást: a majd negyedórás folyamatos vastaps után a zenekar a zuhany alól jött vissza eljátszani még egy, ezúttal tényleg az utolsó számot. Ezzel koronázták meg a majd két órás felejthetetlen előadásukat.
Aki részt vett ezen az estén, az egy csodás és felejthetetlen élménnyel gazdagodott. Az előbandák is jól teljesítettek, de ezen a koncertesten az Anathema produkciója minden más zenekar teljesítményét felülmúlta. Egyszóval zseniális volt, a Cavanagh testvérek óriási zenészek. Már csak egy kérése lehet ezek után az embernek: minél hamarabb jöjjenek vissza Magyarországra! Reméljük, hogy így lesz