szerző: MorelloKalapács 2004 május 29, Josefina Blues Bell Club
Minimális hírverés előzte meg a Kalapács zenekar Josefina klubban tartott buliját. Bár itt nem is igazán az volt a lényeg, hogy minél többen legyenek, a hely befogadóképessége sem bírta volna ki, ez sokkal inkább egyfajta ajándék koncert” volt a hűséges és jól informált rajongók részére (a buli mindössze 1-2 héttel a megrendezés előtt lett közzétéve a zenekar honlapján, ezen kívül mi is beszámoltunk róla a hírek között, viszont én máshol nem is találtam infót róla). De ez a mai nap más okok miatt is különlegesnek ígérkezett. Egyrészt a hely jellege miatt még emberközelibb, igazi családias hangulatú klub bulira lehetett számítani, másrészt a csapat megígérte, hogy ezúttal elővesznek ritka, élőben régen játszott dalokat, harmadrészt pedig egy külön akusztikus blokkal is készültek. Szóval igazi ritkaságnak ígérkezett ez a fellépés, amit bűn lett volna kihagyni.
A Josefinába megérkezve, a terepet felmérve amolyan ülős bulira” lehetett számítani, hiszen mindenhol hosszú asztalok és padok sorakoztak, a színpad csak némi kitüremkedés volt az első asztalsor előtt, így persze színpad előtti küzdőtér” sem volt. De ez a buli éppen ettől volt különleges. A kezdés este 10-re volt kiírva, de még 11 előtt is vígan iszogattak a zenészek, és beszélgettek az emberekkel. Igazuk is volt, senkit nem hajtott a tatár, és senki nem is volt türelmetlen. Aztán amikor nagyjából mindenki úgy érezte, hogy most már ideje lenne indítani, akkor felbattyogtak a színpadra, behangolták a gitárokat és belecsaptak az Ösztön lemez leghúzósabb dalába, Nem az a harc. Kissé furcsa volt, mert az új Totem lemez megjelenése óta mindig a címadó dallal szoktak kezdeni, de a későbbiekben be is bizonyosodott, hogy a mai estére amellett, hogy Totem lemezbemutatóként is hirdették simán rá lehetett volna aggatni az Ösztön lemezbemutató, sőt az Omen tribute” címkét is, hiszen ez utóbbi korszakból is rengeteg dal előkerült, szám szerint öt ahhoz képest, hogy egy hagyományos Kalapács koncerten általában egy, max két szám szokta képviselni ezt az időszakot. És akkor a Pokolgépes korszakról még ugye nem is beszéltünk Szóval nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a mai este Kalapács József több mint húsz éves munkásságának a lehető legátfogóbb bemutatása volt.
De ne szaladjunk ennyire előre. A Nem az a harc most is szakított, mint mindig. Utána jött a Totemes blokk, Totem, Őszintén, Kezdj Új Életet. Zseniális dalok, a közönség nagyon bemozdult, mindenki teli tüdőből énekelte a szövegeket, pillanatok alatt felforrósodott a hangulat noha mindenki a helyén ült, nem volt nyomulás. Én már nem bírtam tovább ülve, ezért oldalt előre mentem, behelyezkedtem a színpad szélére, nyakamba akasztottam az áttetsző Flying V-met, és beálltam riffelni meg szólózni harmadiknak Kicsi és Lajcsi mellé, no meg énekelni Józsi mellé. Fergeteges érzés volt, eddig a színpad szélén állva még nem zúztam végig koncertet! Újdonsült erdélyi barátaim legnagyobb örömére két ritka Omen szám következett, a Pokoli Évek, és Az Áldozat, amelyet már nagyon régen hallottam utoljára koncerten. A teremben elmondhatatlan hangulat uralkodott. Mindenki egy emberként énekelt, zengett az egész helység, Kalács és Lajcsi még az asztalokra is felálltak énekelni ill. gitározni, egyszerűen lenyűgöző volt. Jött az elsöprő lendületű Gép-induló, amelyre már totálisan elszabadult az őrület, már az asztaloknál is headbang-elt mindenki, akár ült, akár állt. Láttam még 40-45 év körüli nénit is olyan szinten headbang-elni és léggitározni, hogy az államat a padlón kellett keresgélnem Ez igen!
A buli a Korccsal folytatódott az új lemezről, majd következett az előre beígért akusztikus blokk. Azaz csak következett volna, mert kiderült, hogy technikai okok miatt mégsem lehet véghezvinni az akusztikus részt. A zenekar azonban nem adta fel, akusztikus módon pengetve folytatták a bulit. Ebben a blokkban természetesen a lassúbb, éneklősebb dalok kaptak helyet, mint a Bízd rám magam és a Csillaga hívja az Omen időszakból, két csodaszép Ösztön dal a Felébredés és az Angyal (ami szintén ritka vendég a Kalapács koncerteken, sajnos). A Pokolgépes időszakot az Itt és most képviselte. A sok zúzda után jól esett ez a kis pihenő, na persze nem a hangszálaknak. Igazi különlegesség volt, hogy a Csillaga hívját rendhagyó módon, amolyan rákkendrollosan játszották el (ebben természetesen Weisz Kicsi vitte a prímet).
Itt egy 10-15 perces szünet következett, ami alatt mindenki kipihenhette magát, magához szólíthatott némi frissítőt, hogy aztán újult erővel vágjon bele a nem mindennapi folytatásba. Két ősrégi Pokolgép dallal csaptak újra a húrok közé a srácok, jött a Bűn és a Cirkusz és rács. Aztán újabb meglepetés számok következtek, amelyek talán az Ösztön lemezbemutató óta nem kerültek bele a repertoárba, név szerint a Válassz és a Ne állj mögém. Ezeket megint óriási üdvrivalgással nyugtázták a teremben. Annyi remek száma van a Kalapácsnak, hogy szinte egyiket se lenne szabad hanyagolni koncerten, de hát nem lehet 3-4 óra hosszan egyhuzamban zenélni (pedig jó lenne)
Beloberk Pisti úgy látszik nem használta ki megfelelően a szünetet, és mivel egyre határozottabban hívta a természet lágy szava, így nem volt apelláta ha menni kell, akkor menni kell! Úgy tűnt, hogy emiatt megint egy kisebb szünetet kell beiktatni, noha Beló felvetette, hogy akár a WC-ről is basszusgitározik, a banda végül belekezdett nélküle a Sebességlázba ami vicces volt, hiszen épp a basszerosnak kellett volna kezdenie a számot. Aztán menet közben persze visszatért Beló, kiegészült a zenekar. Jópofa helyzet volt, de hát egy ilyen bensőséges, családi hangulatú bulin minden belefér, mindenki inkább nevetett a helyzeten, semhogy amiatt az elvesztegetett néhány perc miatt morgolódott volna.
A Tépett madár következett, majd két újabb ritkaság, a Vége a dalnak az Ösztönről és a Vedd el a Totemről. Már rengeteg ideje játszott a banda, kíváncsiak voltunk meddig bírják még. Mi persze bírtuk, abban nem volt hiba. És úgy tűnik ők is, mert a Fagyott világ után megint maximum sebességre kapcsoltak, az új lemez legnagyobb teperése, a Bűnöm a rock, megint óriási zúzást eredményezett. Ezzel a Totem album pályafutása befejeződött a mai estére, majd az Itt leszek után ugyanígy járt az Ösztön lemez is. Innentől már csak a legősibb és legnevezetesebb Pokolgép dalokat idéztük fel közösen, Kalapács Józsi parancsára megszületett A háború gyermeke, majd a legnagyobb heavy metal himnusz, A Jel jött, aztán pedig az örök zárónóta, a Mindhalálig Rock & Roll. Egyszer vagy kétszer már így is visszatapsoltuk őket, és az utolsó szám után bár már mindenki tudomásul vette, hogy befejeződött ez a mai csodálatos este, de a szórványos taps valahogy mégsem akart szűnni. A banda is levonult már a színpadról, de amikor mégis visszaszállingóztak, és újra nyakukba vették a gitárokat, szerintem mindenki alaposan elcsodálkozott. Nem tudom, hogy Kalapács József több mint 20 éves pályafutása során volt-e már példa rá, hogy a rendszeres koncertzáró Mindhalálig Rock & Roll után is visszajöjjenek, de ma ennek a történelmi pillanatnak is szem- és fültanúi lehettünk. Hiányoltam is az Éjféli Harangot a programból, és ezek szerint zenekar sem akarta kihagyni, ugyanis ezzel a dallal tértek vissza (minden valószínűség szerint amúgy szerepelt a dal a listán, csak véletlenül átugorhatták. Úgy látszik tehát, hogy ez a történelmi jelentőségű” visszatérés tulajdonképpen egy adminisztrációs jellegű hibából fakadt de épp ez volt benne az érdekes). Kalapács Józsi a Summer Rocks előjátékaként megpróbálta az Éjféli harang sorait amolyan mélyen, Cradle Of Filth-esen” előadni, ami ugyan egyáltalán nem az ő műfaja, de hát ebbe a különleges mai estébe belefért mindenféle kísérletezgetés.
Rendkívüli hangulat uralkodott ma ezen a rendkívüli estén. Barátságos, emberközeli klub buli volt ez a javából, a padok között és az asztalok tetején játszó zenészekkel, és nem utolsósorban maratoni hosszúsággal (talán több mint 2 órán keresztül zenéltek). Egy ilyen klub bulin külön élmény, hogy hallani lehetett a zenészek epés megjegyzéseit is, amelyek egy átlagos koncerten nem jutnak el a hallgatóság füléig. Ugyan a leghíresebb, nemzetközi bandáknál szokták azt mondani, hogy életem legjobb koncertje”, meg hogy a legjobb koncertélmény”, de ez a családias hangulatú buli engem úgy megfogott, hogy életem legjobb koncertjének talán nem is nevezném, de életem egyik legemlékezetesebb, legmeghatározóbb bulijai között mindenképp ott a helye ennek a mai napnak! Hazánk egyik legjobb koncertbandájának tartom a Kalapács zenekart, de ez a különlegességekkel megspékelt koncert felülemelkedett még a tőlük megszokott színvonalon is. Elképesztően hangulatos este volt, megérte elmenni.
Szólj hozzá!
Hozzászólások:
Csabicsek
2002. május 07. 20:21 #1
Sziasztok! KALAPÁCS koncert lesz Május 18.-án Debrecenben a Klinika Moziban kapunyitás 20:00-órakor lesz. Vendégek: Harlot, Extázis. Belépő: 800Ft.Koncertinfo: 06/30 2400-107
13:20
