szerző: MonyóDirkschneider - Back To The Roots Part II 2017. október 30. Barba Negra
2017. október 30-án igazi időutazáson vehettek részt a klasszikus metál rajongói a Barba Negrában. Az 1968 óta aktívan zenélő Udo Dirkschneider a 80-as évek legendás Accept dalaival turnézik szerte Európában, és szerencsére idén is megállt Budapesten.
1987-ig volt az énekes Accept tag, majd egy üzleti döntés alapján a banda megújítására hivatkozva, megkérték, hogy hagyja el a csapatot. Új zenészeket maga köré szervezve, hamarosan U.D.O. néven folytatta, és jelenleg is ebben a formációban zenél. 15 albumot jelentettek meg az elmúlt 30 évben, így nem mondható, hogy Udo kiégett volna. Mivel ez a turné kifejezetten az Accept dalokról szól, ezért vezetéknevével fémjelzi, de a tagok azonosak. Nyilatkozata alapján ez lesz az utolsó alkalom, hogy Accept dalokat játszik. Ezt követően lezárja ezt a fejezetet az életében, és a jövőben csak U.D.O. alatt jelzett zúzásait fogja énekelni. A nosztalgiára jó okot adhat, hogy pont 30 éve vált külön a zenekartól. Ennek jegyében jelent meg ez év augusztusában Back to the Roots című live albumuk, amellyel 2018. tavaszán amerikai turnéra is indulnak majd.
Hajdani népszerűségükről sokat elmond, hogy német zenekarként olyan bandákkal turnéztak közösen, mint a Kiss és az Iron Maiden. A rengeteg koncert miatt éveket töltöttek el az USA-ban. Dirkschneider bevallása szerint, sokat tanultak a fenti két zenekartól, és hirtelen meg kellett küzdeniük azzal, hogy a kis klubok után, tízezres tömegek előtt léptek fel. Mindig angolul énekelt, ami nyilván segítette a nemzetközi karriert, bár Udo elmondása szerint a rock and roll nyelve eleve az angol, így ez sosem volt számára kérdés. A műfajnak nem követői, hanem megteremtői voltak annak idején. Az is kétség volt a zenekarban, hogy fogja-e egyáltalán valaki hallgatni ezeket a számokat. A félelem alaptalannak bizonyult. A banda Moszkvától New Yorkig gyakorlatilag mindenhova eljutott a nyolcvanas években.
Dirkschneider szőkesége, és az 1982 óta felvett military stílusa miatt – ami miatt például sosem volt hosszú haja metálosként – náci zenekarnak is tartották őket annak idején. Ezt mindig visszautasították, és tudatosan ügyeltek rá, hogy ne keveredhessen ez a zenéjük közé, ezért bizonyos dalaikat Lengyelországban, és Franciaországban nem játszották. A stílus megjelenésben, és zenében is maradt, bár Udo köpcössége és gyűrött arca miatt horgásznak is gondolhattam volna sörrel a kezében, de bírja még szuflával a rock and rollt a 65 éves énekes.
Zenekara 5 tagból áll. Andrey Smirnov orosz gitáros, dalszerző 2013 óta tagja a csapatnak. Ő akkor született, mikor az Accept már csúcson járt (1983). Vele egyidős Bill Hudson, szintén húrokat tépő. A brazil származású, de az USA-ban élő zenész idén került a bandába egy tagcserét követően. Fitty Wienhold, a szakma nagy örege a basszusgitárt pengeti. A 61 éves német zenész nagy szeretettel beszél a nagymamájáról, akitől az első elektromos gitárját megkapta. Az ötödik elem: Sven Dirkschneider, aki Udo 24 éves fia. Két éve dobol apja zenekarában. Érdekesség, hogy a metál közegben felnövő srác ilyen fiatal kora ellenére már házas.
Az este a várakozásoknak megfelelően tartalmazott minden klasszikust. A közönség szívesen énekelt, és skandálta Udo nevét, de nem volt nagy ereszd el a hajamat. 30 év, az 30 év… Felhangzott a Heart Attack, a Balls To The Wall és a Metal Heart, természetesen Für Elise betéttel, gitáron. Ennek eredetéről Udo azt mondta, hogy így jelenik meg számára a Szépség és a Szörnyeteg, azaz a két zenei stílus izgalmasan vegyíthető. Mikor ez megíródott annak idején, ki gondolta volna, hogy opera metálra is lehet majd csapatni...