előzetes [fesztivál]  2004. június 25. péntek   12:55

nincsen hozzászólás

  Az idén is az egyik legrangosabb vidéki nyári zenei programnak ígérkezik az immár ötödik Hegyalja Fesztivál, hiszen 2004 július 14 és 18 között ismét a hazai pop/rock/underground élvonal lép majd színpadra, illetve áll a lemezjátszók mögé. Az idén első alkalommal világsztárt is köszönthet a több tízezres hegyaljás közösség - árulták el a szervezők hozzátéve, hogy a korábbi hagyományokhoz híven az idén is nagy hangsúlyt fektetnek a Zöld Színpadra, melynek a profilja a régi marad: felhívni a figyelmet a környezettudatos életmódra és az alternatív társadalmi-kulturális értékekre.
  
  2000-ben rendezték meg első alkalommal a Hegyalja Fesztivált Szabolcs-Szatmár és Borsod határában, a rakamazi kempingben, Tokaj tőszomszédságában. Az első rendezvény elsődleges célja az volt, hogy a tiszai ciánmérgezés utáni sokkból felrázzák a hazai közvéleményt: igenis érdemes néhány napot eltölteni Magyarország e festői szépségű vidékén, melyet egyébként néhány esztendő múlva a világörökség részévé nyilvánítottak. A siker minden várakozást felülmúlt, az elmúlt években a vidék legnagyobb fesztiváljaként emlegeti a rendezvényt nem csak az itt megforduló - többségében 15-30 éves - közönség, hanem a média és a szakma is.
  
  A növekedést jól jelzik a számok: a 2000-es tizenegyezer fő 2003-ra közel 35 ezerre duzzadt.A fesztivál szervezői komoly beruházásokkal igazodtak a megnövekedett látogatói létszámhoz: nagyszabású tereprendezés, parkosítás, infrastruktúra-fejlesztés jellemezte az elmúlt esztendőket. Tavaly a legnagyobb kihívást a pótkempingek felállítása, illetve a hirtelen jött felhőszakadás jelentette, melyet sikerült rövid időn belül orvosolni, ám a fesztiválozó fiataloknak nem kell hasonlóra számítaniuk, ugyanis a pótkempinget új helyre jelölik ki, az utakat pedig kőzúzalékkal szórják be. Összességében elmondható tehát, hogy korábbi esztendőknél is lényegesebben jobb feltételek várják az ötödik Hegyalja Fesztivál vendégeit. Mindez igaz a programok sokszínűségére, az infrastruktúrára és a környezeti feltételekre egyaránt.
  
  A zenei kínálat is igazodik a fiatalok igényeihez, így a jól ismert sztárok mellett helyet kapnak az új felfedezettek is. Továbbra is jelen lesznek az igényes slágerzene, a rock, a blues, az elektronikus tánczene és más progresszív műfajok legfontosabb hazai képviselői, nem hiányozhatnak tehát - a felsorolás a teljesség igénye nélküli - Kispál és a Borz, az Anima Sound System, a Freshfabrik, a Korai Öröm, a Tankcsapda és sokan mások. Sőt az idén külföldi sztárt is ünnepelhetnek a rajongók, úgymint a Kosheen, Djoliba, Banco De Gaia. Továbbra is nagy hangsúlyt kap a környezetvédelem, illetve a szorosan és lazán hozzá kapcsolódó társadalmi jelenségek. A nyíregyházi E-misszió szervezésében az idén is zöld szervezetek, államigazgatási vezetők, politikusok, művészek állnak a Zöld Színpadra és fejtik ki véleményüket, adott esetben érveiket egymással ütköztetve.
  
  A kísérőesemények közül érdemes kiemelni még a Skizó Szellemi Műhely performance-ait, a fiatal alkotók munkáit felvonultató filmvetítéseket, a hely szelleméhez méltó borkóstolókat, illetve a rakamazi kemping és a Tisza által nyújtott szórakozási és sportolási lehetőségeket.

  Időről időre felbukkan egy csapat, amely nemcsak hogy figyelmen kívül hagyja a zenei szabálykönyvet, hanem egyenesen újraírja azt. A kilencvenes évek elején alakult Kosheen jó példa arra, hogy nem csak mások másolásával lehet befutni. Stílusok felett álló zenéjük az énekesnő (Sian Evans) szomorkás de lenyűgöző erejű hangjából, valamint Darren Decoder és Markee Substance sötét hangulatú, de bensőséges elektronikus muzsikájából áll, ahol a zene legalább annyira beszédes, mint maguk a szövegek. 2003-ban megjelent ´Kokopelli´ című lemezükön továbbra is ezt az egyéni zenét játsszák, haladnak tovább az első korong (Resist) nyomvonalán, de ezen már az énekesnő szerzeményei is helyet kaptak. Valamivel több rockos elem hallható a dalokban és a turnézás során szerzett tapasztalatokat is a kamatoztatták. Természetes fejlődés figyelhető meg, egy lépést előre téve bizonyították be, hogy nem hiába tartják őket Nagy Britannia egyik vezető zenekarának.
  
  A Kosheen megalakítása előtt, Darren Decoder egy punk zenekarban játszott, ahol ő volt a fő dalszerző. A stúdiófelvételek is az ő irányítása alatt készültek, itt szerzett tapasztalatot a különböző kütyük használatában. Mikor 1989-ben egyetemre ment, úgy érezte valami hiányzik a zenéjükből.
  
  ”Meguntam a gitár hangját és annyi effektet és pedált kezdtem használni, hogy már nem is hasonlított gitárhangra az, amit hallottam.”
  
  Az üdvözülést mégis a Portishead gitárosa (Geoff Barrow) hozta számára, aki bevezette az elektronikus zene világába:
  
  ”Amit a samplerekkel mutatott nekem, teljesen elkápráztatott, korábban nem láttam ehhez foghatót”
  
  Megbabonázódott, eladta gitárját, vett egy Atarit és egy samplert utána nem volt megállás.
  
  ”Akkoriban futott le a rave divat, ami szintén nagy hatással volt rám. Imádtam az Orbital-t és a 808 State-t, így aztán elkezdtem elektro zenével foglalkozni, és elég hamar rá is álltam. Utána hardcore cuccokat kezdtem irogatni rave zenékhez, utána ambient drum n´ bass-t, például LTJ Bukemnek, végül már DJ-k voltunk rave partikon Bristolban Markeeval. Igazából sikerült végigkísérnem az egész elektronikus zenei fejlődést!”
  
  Nem sokkal később már saját bulijuk volt a Ruffneck Ting klubban. A páros összeismerkedett Sian Evanss-zel, aki 16 évesen lépett le otthonról Cardiffba, hogy alkalmi munkáiból szerzett pénzén minden partira és fesztiválra eljuthasson. 1991-ben megszületett kisfia (Yves), így aztán át kellett értékelnie életét. A következő négy évben fiával együtt járt környezetvédelmi demonstrációkra és dolgozott nagy nyári fesztiválokon.
  
  A természet közelségét egy Brenchfa-erdei turista központban élvezhette, ahol kilenc hónapig egy sátorban lakott.
  
  ”Úgy gondoltam, hogy így megadhatom a gyerekemnek a szabadságot, hogy akárhova rohangáljon és felejthetetlen emlékeket gyűjtsön be. Esténként, amikor ő már elaludt dalokat kezdtem írni, ekkor éreztem először, hogy alkotnom kell. A velem történt dolgokat mindig leírtam egy naplóba és ezekből írtam meg később a szövegeket. Rájöttem, hogy néha jobban esik leírni a dolgokat, mint kibeszélni.”
  
  Miután eldöntötte, hogy ezekkel a dalokkal akarja megalapozni a jövőjét, visszatért Bristolba, hogy társakat keressen a zenéléshez. Összefogott Darrennel és Markeeval, a dalok pedig a debütáló ´Resist´ album vázát képezték. Sian amellett, hogy nagyszerűen énekelt jó dalszerzőnek is bizonyult, a srácok pedig mesterien keverték a rockot, a hip-hop-ot, a drum n´ bass-t és a népzenét.
  
  ”Az emberek kezdték beérni kevés loop-okkal és egy kis szövegmondogatással, viszont én imádom az igazi dalokat, amiknek eleje közepe és vége van, hatalmas dallamokkal kiegészítve!”
  
  A világon mindenhol sikert arattak zenéjükkel a himnusz-szerű ´Hide You´ pedig 6. lett a brit kislemez listán. De a többi slágerük (Catch, Hungry) is mindenhol bekerült az első húszba Ausztráliától Belgiumig. Az első lemez pedig fél millió példányban kelt el világszerte.
  
  ”Emlékszem, amikor Bécsben ültünk az öltözőben és vártuk a kislemez eladási listára. A fiúk bejöttek és megkértek, hogy tippeljek hogy hányadik helyen állunk. Azt mondtam 15. Mire ők: Nem, lejjebb. 20? kérdeztem. Nem. Lejjebb a másik irányba. Szóval a kilencedik helyen álltunk és úgy örültem, hogy eleredtek a könnyeim, azt hittem, hogy elájulok. Aznap este még a turnébusz szerelése közben a rádióban hallottuk, amint Ronan Keating állította magáról, hogy nagy rajongónk.”
  
  A Hide U-val a legjobb remixért járó díjat is megkapták a Muzik Dance Awards-on és az övék lett az év lemeze a The Year at the Dancestar USA Awards-on, Miami-ben.
  
  ”Annak örültünk a legjobban, hogy nem egy-napos sláger lett belőlünk, lassan szájról szájra terjedt a hírünk, az emberek pedig fogékonyak a minőségi zenékre. Mindig is hittünk benne, hogy ha szívünket-lelkünket tesszük a zenénkbe, akkor sikert fogunk aratni vele, mert biztos lesznek emberek akik pontosan ugyanúgy éreznek, ahogy mi.”
  
  A dance zenekarok szokásával ellentétben világkörüli turnéra indultak, ami 33 országot érintett és 141 fellépést jelentett. A dalok élőben is működtek, hiszen leginkább gitáron íródtak, és akár unplugged verzióban is elő tudták adni őket.
  
  ”Ha így le tudsz vetkőztetni egy dalt és még mindig hatásos, akkor az azt jelent, hogy jó dalt írtál! Sok ember meglepődött, hogy egy egész zenekar áll a színpadon teljes felszereléssel, de csalódottan senki sem távozott. A legtöbb helyen még meg sem jelent hivatalosan a lemez, de már kívülről fújták a szövegeket, hála a Napsternek. A legnagyobb elismerést Szerbiában kaptuk, ahol 20000 ember előtt léptünk fel, erre pedig az ottani nagy balhék óta nem volt példa.”
  
  Turnézás közben már elkezdték törni a fejüket a második album dalain. Leginkább olyan dalokat próbáltak írni, amiket nagy élmény élőben is előadni. Így születtek meg a lélekkel teli hipnotikus dalok a Kokopelli-re. A cím egy ősi Észak-amerikai indián jelképre utal, ami a tisztaságot, egyéniséget és a zenét jelenti. Itt már az elektro és népzenei elemek mellett már megjelentek a The Cure, Radiohead és Kate Bush hatások is.
  
  ”Úgy vélem ez egy sokkal nehezebben emészthető, sötétebb és személyesebb lemez. Sok gitár van benne, de nem egy hagyományos értelemben vett rock album. Megpróbáltuk jól összekeverni a különböző dolgokat, hogy valami egészen újat érjünk el. Nem szeretném, ha az emberek bármit is várnának tőlünk.”- mondja Darren.
  
  Míg a zene még borongósabb, mint a bemutatkozó korongon, addig Sian szövegei még személyesebbek és dalról dalra egyre jobban feltárja magát a hallgató előtt.
  
  ”Például a ´Recovery´ arról szól, mikor úgy érzed, hogy sehova sem felelsz meg és ilyenkor az alkoholba vagy a drogokhoz menekülsz. De utána ott van az ´All in my head´, ami egy kimondottan szerelmes dal, egyébként Sian partnerével folytatott telefonbeszélgetése ihlette, aki igaz, hogy fizikailag távol volt, mégis mindig ott volt az agyában. Vagy ott van a ´Coming home´, ami arról szól, hogy mennyire vágysz haza a szeretteidhez, egy távoli helyről. Csak tedd fel a vizet forrni, melegítsd az ágyat, mert ma már hazaérek! Nem is tudjátok milyen jó hazaérni és megölelni mind azokat, akiket szeretsz, a párodat a gyerekeidet!”
  
  Most viszont a Kosheen újra útra kel! Élőben mutatják be, amit a stúdióban összeraktak, és a színpad az a hely, ahol aztán valóban nem léteznek határok a zenekar számára.
  
  ”Úgy gondolom, hogy teljesen különbözőek vagyunk bármilyen más csapattól, ha úgy akarjuk rockot nyomatunk egy hatalmas fesztiválon, mint egy vérbeli rock zenekar, de ha úgy esik jól egy klubban is óriásit tudunk zúzni! Már alig várom!” nyilatkozta Markee.

  A valódi multikulturális együttes, guneai, kameruni, ruandai, ausztrál, svéd és magyar tagokkal. Az 1999-ben alakult csapat, a korábbi Afro Magic tagjaiból. Első anyaguk ”Zenith Faraffina” címmel jelent meg 2000-ben. A lemezen található dalok az afrikai kontinens életének eseményeit mesélik el. A Djoliba név egy mondabeli nyugat-afrikai folyóból eredő elnevezés: „folyó melynek vize nem ismer határokat”. Az együttes dalainak mondanivalója és ritmusa sok helyre eljutott már Magyarországon: egyetemi és zenei klubokba, és számos vidéki fesztiválra.
  
  Alama Mady Keita - az együttes vezetője - az afrikai tánclépéseket az erős afrikai népzenei irányzatokkal kombinálja, ahogy azt a „Zenith Faraffina” című albumon is hallhatjuk: „I have a dream”, ”King of the Manding”, ”Sabou”, ”Magic Man” és ”Buyaka” című számokban. Keita Guineából profi futballistaként jött szerencsét próbálni Magyarországra, Edouard Rouandából menekült el a mészárlások elől, Tiffany pedig Ausztráliából érkezett és zenét tanít a fővárosban. Dalaikban magyarul, franciául, angolul a békéről, a toleranciáról, az igazságról énekelnek. Arról, hogy mi minden van meghatározva az életünkben, a politikában, hogy mindenkinek a saját gettójábók kell kitörnie. Az afrikai ritmusokon alapuló, de a reggae és a funky elemeit is ötvöző világzene a komoly témák ellenére sem szomorú. Ha behunyjuk a szemünket, óriási pálmafákat látunk, meleg van, vidám emberek integetnek felénk táncolva. És azt halljuk: itt vagyunk, itt vagyunk! Egy nemzetközi csapat Budapesten, amelyik magyarul is hirdeti magáról, hogy megérkezett. Londonban, Párizsban magától értetődő az ilyesmi, nálunk azonban meglehetősen ritka jelenség.
  
  - Mi félig magyarnak érezzük magunkat - vallja Keita és Edouard. Mindkettejüknek itt, Budapesten született a gyereke, itt találtak otthonra, ebben a „békés és toleráns városban”. A legtöbb budapesti klubban felléptek már, bejárták Magyarországot, zenéltek együtt olyan híres magyar zenészekkel, mint a Ladánybene 27, az Animal Cannibals vagy Ganxsta Zolee és a Kartell.
  
  - Soha nem adjuk fel - mondja lelkesen Keita. -Ez egy hosszú távú küzdelem, de tudom, hogy biztosan elérjük a célunkat. A zene az egyetlen esélyünk, és mi élünk az Eséllyel.
  
  A Djoliba legutóbbi lemeze World Citizen néven kapható a boltokban. Pénteken pedig láthatóak a MULTI CAFÉ színpadon.

  A Banco De Gaia művésznéven alkotó londoni ethno-trance guru, Toby Marks 1989-ben kezdett el zenéket készíteni. Névválasztását a természet iránti szeretete és Földünk iránt érzett tisztelete miatt Gaiától, a görög mitológia Föld istennőjétől kölcsönözte. Az elektronikai zenei mezőnybe lépését a ´80-as évek végének brit acid house robbanása inspirálta. Toby felvételei a távol-keleti és az arab zenét ötvözik az ambientes dub ritmusokkal.
  
  1991-ben jelentette meg első anyagát Medium címen, melyet a következő évben két másik követett (Freeform Flutes And Fading Tibetans, Deep Live). A Planet Dog kiadó felismerve tehetségét 1993 novemberében megjelentette első, Desert Wind című EP-jét. A következő évben pedig végre napvilágot láthatott első albuma, a Maya is. Ezen hallható saját elmondása szerint egyik legkedvesebb felvétele, a Mafich Arabi is.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: