Összegyűltünk két évvel ezelőtt, hogy barátainkkal együtt újra eljátsszuk a kedves dalokat, amelyek nélkül más lenne ez a város, és mások lennének a lakói is. Jó volt elmerülni ebben a másik valóságban, és reggel, kabátban ébredve az ágyon még ott csengett a fülünkben, hogy „talán volt egy-két este...”
Összegyűltünk egy éve is, hogy végiglapozzuk Tamás és Géza zenés történelemkönyvét: volt ott Bercsényi, Bezerédi, Bottyán, Thököly és Fáskerti elvtárs, voltak napsütötte hatvanas, esőverte hetvenes és csuklya alá rejtőző nyolcvanas évek. Komoly volt, komolyak voltunk.
Összegyűltünk idén is, hogy tékozló fiúkként szerelmeinkről énekeljünk, akik az életünkben előfordultak, és fehér babák lettek az emlékezetünk polcain. Forró városokban megélt orgazmusokról, az éjszaka bezuhogó csendjében meztelenre vetkőző emberről, szépen libegő kislányokról, harminc asszonyról, akik minden álmunkban tangót táncolnak.
És összegyűlünk 2018-ban is, hogy megünnepeljük Cseh Tamás 75. születésnapját és mind azt a sok jót és szépet, szomorút és néha sötétet, ami nélküle nem lenne. Hogy megünnepeljük az indiánságot, a Balatont, Budapestet, Apa kalapját, szegény Évát, Jánost, Gézát, Tamást.
Ajándékkal is készülünk: felcsendül majd egy vadonat új dal, egy Bereményi Géza vers, amit Cseh Tamás emlékére írt, és amit a Vodku fiai zenésítettek meg.