hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. augusztus 25. péntek   17:30
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Amon Amarth, Sear Bliss
2017. augusztus 23, Barba Negra Track

  Nehéz olyat mondani a svéd vikingek, az Amon Amarth koncertjeiről, ami már ne lett volna leírva huszonötször, hiszen igen sűrűn megjelentek nálunk az utóbbi időkben. Legutóbb 2016. decemberében léptek fel a Barba Negra klub falai között, előtte pedig ugyanabban az évben a Rockmaratonon, új nagylemezük pedig azóta még nem jött ki.
  Így ez a mostani szabadtéri fellépés inkább egy ismétlésnek tekinthető (mondjuk a decemberi is az volt), egyfajta jutalomjátéknak a hálás magyar közönségnek. De nem volt ezzel semmi baj, hiszen ha sokadjára is szépen feltöltik a rajongók a helyszínt, az a napnál fényesebben bizonyítja, hogy akár egy évben többször is simán van kereslet az Amon Amarth koncertjére.
  
  Egy szem előzenekarnak, a Sear Bliss-nek jutott a megtiszteltetés, hogy hangulatba hozza a publikumot a svédek előtt. Örültem az ő fellépésüknek, mert műfajilag nem lógtak ki túlságosan a főzenekarhoz képest, másrészt Nagy Andrásék szinte teljesen eltűntek a horizontról az utóbbi években és most végre újra az aktivitás jeleit mutatják. Én magam is jó sok évvel ezelőtt láttam őket utoljára.
  Este 6-7 óra felé még nem volt óriási tömeg, de azért szépen gyülekezett a közönség a nézőtéren.
  A felállás is megújult, most már csak egyedül Nagy András tartja a frontot a régiek közül. A zenekar hangzása azonban továbbra is megtartotta jellegzetes formáját, aminek Pál Zoltán harsonája ad egyéni ízt (annyira régen láttam már a csapatot, hogy rá még hosszú hajjal emlékeztem. Ma már csak rövidre nyírt séróval bólogatta végig a koncertet, derékból headbang-elve).
  
  A csapatból mindenki lelkesen, jó hangulatban tolta a black metal témákat, egész jól is szóltak így este 7 felé. Főleg a nemrég 20 éves jubileumát ünneplő Phantoms album, valamint a későbbi Glory And Perdition és a The Arcane Odyssey tételeit játszották, de egy vadonatúj nóta is elhangzott, ami a The Mirror címre hallgat. András sokak örömére elmondta, hogy jelenleg éppen a stúdióban vannak (már úgy értve, amikor éppen nem az Amon Amarth előtt állnak a színpadon, haha!) és dolgoznak az új album felvételein. Talán ma már egy kicsit kikopott a köztudatból a Sear Bliss neve, köszönhetően az elmúlt évek passzivitásának és tagcseréinek, egy új hangzóanyag újra előtérbe hozhatja őket, itthon és külföldön is.
  Bár a black metal műfajt különösebben nem szeretem, korrekt műsort láthattunk a Sear Bliss-től. Meglepett viszont, hogy a lassanként 25 éve zenekarvezető Nagy András kommentárjai, kommunikációja egy kissé sutának, esetlennek hatott, ilyen múlttal már professzionális szint lenne elvárható. Lehet, hogy neki se tett jót a sok éves tetszhalotti lét, szóval ideje is újra berúgni a gépezetet, mert egyébként a műsorukra nem lehetett panasz.
  
  Az Amon Amarth-nál viszont már jelen volt a nagybetűs profizmus, ők folyamatosan tudják emelni a lécet. A színpadkép hasonló volt a tavaly decemberihez, vagyis a szarvas viking sisakot formázó dob emelvény ezúttal is jelen volt, viszont – a színpad valamivel kisebb méretei miatt – a sárkányfejes hajóorrok ezúttal nem magasodtak a közönség fölé, amelyre tavaly a zenészek előszeretettel fellépdeltek. Pirotechnika viszont volt bőven – tűzcsóvák, robbanások, füstgép. Szóval a csapat koncertjei továbbra is piszkosul látványosak.
  A hangzás sajnos már kevésbé volt acélos. A gitárok alig-alig szóltak kifelé, így a jellegzetes melódiákat, futamokat szinte csak sejteni lehetett, a fejünkben futó „lejátszóval” kellett kiegészíteni azt, amit hallottunk. Koncertek elején, 2-3 szám erejéig nem ritkaság a gyengélkedő hangzás, most viszont sajnos egészen a buli végéig hangsúlytalan volt a gitárok játéka. Jocke Wallgren dobolása, Ted Lundström basszusa és Johan Hegg üvöltése viszont mindvégig jól szólt.
  
  A zenekar elmondása szerint a turné után nekiállnak az új lemez munkálatainak, most azonban továbbra is a tavaly megjelent Jomsviking albumig nyúló tételeket szedték elő. A műsor gerince nagyjából ugyanaz volt, amit decemberben vagy a Rockmaratonon játszottak, de szerencsére becsempésztek néhány kevésbé egyértelmű tételt is.
  A klasszikusnak számító The Pursuit Of Vikings nyitány után az ultramelodikus As Loke Falls és a First Kill következett, a sort pedig folytatta a The Way Of Vikings, az utolsó lemez jól eltalált pillanata. Alapszámnak mondható a Valhall Awaits Me, noha élőben már nem mindig hangzik el manapság, így ennek a tételnek kifejezetten örültem. Meglepetésnek számított viszont a For The Stabwounds In Our Backs a 2002-es Versus The World-ről, mert szerintem már nagyon régen nem játszották élőben ezt a tételt. Kifejezetten helye volt az ilyen ritkaságoknak, bár én nem ezt a dalt választottam volna az albumról, mert kicsit egysíkúnak, hogynemondjam, unalmasabbnak hatott a többi között.
  
  A tempó aztán felpörgött a Deceiver Of The Gods-zal és a Destroyer Of The Universe-szel, majd ismét egy ritka 2002-es dal került elő, a Thousand Years Of Oppression. Az Amon Amarth-ot gyakran éri az a kritika, hogy csak az utolsó 4-5 nagylemez nótáit preferálják élőben, most megmutatták, hogy tudnak ők bátrabban is nyúlni a setlist-hez.
  A nagy lángcsóvákat eregető Death In Fire és az elsőrangú melódiákkal operáló Father Of The Wolf kötelező elemei a koncerteknek, a The Fate Of Norns címadó dala viszont nem, ez megint csak ritkaságnak minősült. A további nóták már kiszámíthatóbbak voltak, a War Of The Gods, illetve a ráadásban a nagy közös tülökből ivással és együtt énekléssel felturbózott Raise Your Horns, zárásként pedig a Guardians Of Asgaard és a Twilight Of The Thunder God mindenképp a zenekar legerősebb szerzeményeinek tekinthetők.
  
  A rajongók azt kapták az Amon Amarth-tól, amire számítani lehetett: egy kőkemény, terjedelmes programot a zenekar életművének javából. A színpadi munkában és a jellegzetes hajlóbálásban sosincs hiány az Amon Amarth esetében, a koncertek hangulatát pedig az utóbbi években egyre látványosabb külsőségekkel dobják fel.
  A pirotechnikáról már írtam, a viking sisak tetején helyet kapó dob emelvény is jól nézett ki, némelyik dalnál pedig talpig láncba öltözött viking harcosok léptek a deszkákra és küzdöttek meg egymással. Ugyanők később zászlókkal és lándzsákkal sorakoztak fel a színpad két szélén és onnan hergelték a közönséget. A Father Of The Wolf-nál pedig egy világító szemű, démonmaszkban színpadra vonuló mágusszerű figura babonázta meg a közönséget.
  
  És ezzel még nem volt vége, a ráadásra a háttérben pillanatok alatt felfújtak egy gumi sárkány figurát, ami gyakorlatilag körbetekeredett a dobfelszerelés között. Nyilván nem egy Trónok Harca CGI sárkánnyal kell itt összevetni, de igényesen volt megcsinálva, egyáltalán nem keltett gagyi hatást.
  Szóval az Amon Amarth-nak mindig vannak ötletei, amivel lehet még jobban feldobni az élő produkciót. Ha ez a kör lefutott, akkor talán már egy friss albummal fognak visszajönni legközelebb. A rajongóknak pedig egyáltalán nem kell amiatt aggódniuk, hogy esetleg sokadszor mennek el a svéd vikingek koncertjére, mert az Amon Amarth-tól mindig óriási hangulatú bulira lehet számítani.


Kulcsszavak:
  amon amarth     sear bliss 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Amon Amarth: rövidesen elkezdik írni az új albumot

A Sear Bliss lesz az Amon Amarth vendége a Barba Negra Track-ben

Amon Amarth augusztusban, a Barba Negra klubban

Amon Amarth augusztusban a Barbában

Amon Amarth, Grand Magus

 programajánló: 
2017. december 4.
Egy angol New Yorkban - a Dave Holland Trio Budapesten (MOM Kulturális Központ)
2017. december 11.
Visszatér Budapestre a világhírű Harlem Gospel Choir
2017. december 21.
Karácsonyi nagykoncertet ad Gájer Bálint
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Testament, Annihilator, Death Angel
Lovasi 50
James Newton Howard
Dirkschneider - Back To The Roots Part II
Female Metal Voices 2017 (The Birthday Massacre, Sirenia, The Agonist, Xerosun, Antalgia)
Serious Black Magic world tour
Alestorm, Aether Realm, Troldhaugen
Avatarium, The Slayerking
Wintersun, Whispered, Black Therapy
Richie Kotzen
FEZEN 20
Nervosa, Beyond, Zinfield, Nucleanus
EFOTT 2017
 kiemelt 
Karácsonyi nagykoncertet ad Gájer Bálint
  
A magyar „Swing´n Pop” zenei stílus meghonosítója december 21-én a MOM Sport Rendezvényközpontban ad koncertet harmadik nagylemezének, a “Swing karácsony”-nak a zenei anyagából

Egy angol New Yorkban - a Dave Holland Trio Budapesten
Harlem Globetrotters, show Budapest!
Enrique Iglesias dupla koncertet ad tavasszal Budapesten!
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 lighthouse project    exciter    dornenreich    mercyful fate    csejtey    fury uk    a wilhelm scream    secret chiefs 3    over the rainbow    emily browning    hanggai    darkest era    nick mccarthy    amerikai pite    mörbid carnage    cancer bats    zac efron    eat me!    fishing on orfű    sonisphere    trick or treat    szex és new york 2.    cadik    milla jovovich    mech  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!