hosting: Hunet
r40
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. július 7. péntek   07:38
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Gojira, Omega Diatribe
2017. július 5, Barba Negra Track

  Nagy bajban lennék, ha az ékes francia metal színtér elsőligás zenekarjait kellene felsorolnom... Akadnak persze figyelemreméltó versenyzők a maguk műfajában, de összességében meglepően kevés a kiemelkedő metalzenekar egy olyan népes, és művészeti kultúrában mindig élenjáró országban, mint Franciaország.
  A Gojira viszont mindenképpen azok közé tartozik, akiknek sikerült egy jellegzetes, csak rájuk jellemző miliőt kialakítaniuk, egy olyan zenei világot, amelyben ötvöződik a súlyos, erőteljes, death metalos hangzású muzsika a művészi, nem egyszer kiszámíthatatlan, meglepő, olykor meglehetősen elvont hangulattal. Vannak más hasonló zenekarok is, akik sok esetben már annyira beleborulnak a maguk elvontságába, hogy gyakorlatilag befogadhatatlan, élvezhetetlen lesz a végeredmény. A Gojira szerencsére megtalálta az arany középutat a művészi progresszivitás és az emlékezetes, jól felépített dalok között, talán ez a sikerük titka.
  Különösen a legutolsó, Magma című albumukon fejlesztették tökélyre ezt a jó párosítást. A Magma talán minden korábbi lemezükhöz képest letisztultabb, emlékezetesebb, és ha szabad ilyet mondani, slágeresebb lett – de mindezt olyan módon, hogy nem veszítette el a jellegzetesen furmányos Gojirás megoldásokat. Élőben is remekül működik a csapat, erről bizonyosodhattunk meg most, ezúttal a Barba Negra Track szabadtéri színpadán.
  
  Csak egy előzenekar, az Omega Diatribe szolgált felvezetésül a mai estén és ez pontosan elég is volt. A budapesti csapat ráadásul magától értetődő választás volt a franciák elé, mert a maguk komplex, széttördelt ritmusú, a súlyosság és elvontság között lavírozó zenéjükkel hasonló felfogást képviseltek, ami természetesen a közönségnek is kedvére való volt.
  A Track előzenekarjait általában viszonylag gyér érdeklődés szokta kísérni, a legtöbben inkább csak a fő produkcióra érkeznek meg. A mai napon azonban már az Omega Diatribe időpontjára is kellemes létszám gyülekezett a küzdőtéren, amiért a zenekar kifejezetten hálás volt. A hazai színtér talán legextrémebben kinéző frontemberének, Komáromi Gergelynek a vezényletével alapos zúzást mutatott be a színpadon a zenekar.
  Szerencsére az Omega Diatribe is azon a szinten marad, ahol még a technikás játék és a kifacsart ritmusok nem ölik meg a bólogatható, megjegyezhető témákat, így a közönség is szívesen headbangelt a zenekar tagjaival együtt. A már megjelent dalok mellett egy egészen újat is játszottak a készülődő nagylemezükről, szóval a zenekar erőteljesen mozgásban van, elhivatottságukat pedig remélhetőleg siker koronázza. A mai közönséget szerintem meggyőzték.
  
  A Gojirát pont egy pár hete láttam a Nova Rockon, szóval ilyen szempontból nem volt újdonság a fellépésük. Talán inkább az jelentett előnyt, hogy ma kifejezetten róluk szólt minden és teljes, másfél órás programmal készülhettek. A Nova Rockon egy bivalyerős, kristálytiszta hangzást kaptak osztályrészül, reménykedtem, hogy a mai buli is jól fog szólni és akkor egy minden szempontból tökéletes koncertélmény várható.
  A zenekar nem sokat váratta a rajongókat, alig 30 perces átszerelés után már a színpadon is állt a Duplantier tesók vezette négyesfogat. A hangzás kellően tömény és vastag volt, talán eleinte nem volt annyira tiszta, de később ezen is sikerült javítani. A Gojiránál rengeteg dolog történik egy dalon belül, különösen a dobjáték terén, így esetükben fontos, hogy a megszólalásban minden apró finomság, cinütés hallható legyen.
  A zenekar ezúttal többet játszott, mint Nova Rockon, de a setlistjük alapja ugyanaz volt. Ezúttal is a Magma albumon volt a hangsúly, aminek örültem, mert ezt tartom a legélvezetesebb, leginkább koncertre való alkotásuknak. De most a többi lemezükről is bátrabban tudtak válogatni. Ezúttal is a súlyos Only Pain indította útjára a koncertet, majd pedig a From Mars To Sirius album egyik tétele, a The Heaviest Matter Of The Universe következett.
  
  Ez után két vasbeton súlyú nagyágyú, az ő szintjükön akár slágeresnek is mondható szerzemény izzította fel a nézőteret, Silvera és a Stranded. A rajongók nem csak egykedvűen headbangeltek, hanem még némi pogózás és circle pit is kialakult elöl. A hangulat mindvégig kiváló volt, a rajongók harsányan követelték az újabb és újabb számokat.
  A From Mars To Sirius albumról is több tétel napirendre került ma, mint a Flying Whales és a Backbone, amelyek közé a szegelős The Cell ékelődött be. A koncertet hangulatos vetítések kísérték a háttérben, ezek és a látványos fényjátékok is sokat hozzátettek az élményhez.
  Voltak régebbi szerzemények is, mint a Terra Inc., de inkább a 2005, 2008 utáni termésekből szemezgetett a csapat. A koncert második fele már egyértelműen a korábbi lemezekről szólt, itt jól megfigyelhető volt, mennyivel tüskésebbek, zabolátlanabbak voltak ezek a dalok a buli első felében elhangzottaknál.
  A L´Enfant Sauvage, The Shooting Star, Toxic Garbage Island, Oroborus, Vacuity dalokat szintén élvezte a közönség és úgy elröppent ez a másfél óra, mintha 10 perc lett volna az egész. Nem volt igazán hiányérzet, mert bőségesen játszott a csapat, nem nagyon voltak üresjáratok sem, unalmasnak távolról sem lehetett nevezni a koncertet, de mégis olyan érzésem volt, mintha csak az imént kezdtek volna el játszani.
  
  A zenekar magja természetesen Joe és Mario Duplantier, nagyon elemükben voltak mind a ketten. Tehetségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy az egyik számban helyet cseréltek, így Joe vette át a dobmunkát, Mario pedig gitárt ragadott és mélyebb hangján üvöltözött. Kiválóan szerepeltek egyébként mind a ketten az egész koncert folyamán, de ez elmondható Christian Andreu gitárosról is, aki remekül hozta a vinnyogós, metsző élű témákat, futamokat. Jean-Michel Labadie basszer most is a Nova Rockon látott kirobbanó formában volt, teljes átéléssel pörgött a színpadon. Egészen elképesztő, hogy ez a tagság 1996 óta együtt van, de a színpadon látszott, hogy mekkora lelkesedéssel játssza mindegyik arc még a mai napig is ezeket a számokat.
  Szimpatikus társulat tehát a Gojira, az pedig talán még szimpatikusabbá tette őket sokak szemében, hogy a legvégén még egy feldolgozást sem átallottak előhúzni, ami a Sepultura Territory-ja volt. Meglepő húzás, de működött a dolog, egy mindenki által ismert nagy headbangelős zúzással zárták az estét. Talán 6 nagylemezre rúgó életművükből bátran tudtak volna valami saját számot is beválogatni helyette, de a rajongók reakciójából ítélve, így sem követtek el hibát.
  
  Ez volt tehát a progresszív death metal színtér egyik legkiemelkedőbb mai zenekara, a Gojira igen meggyőző másfél órája. Nagyon szép létszám gyűlt össze a Barba Negra Track-ben, pedig akármennyire is elismerésre méltó a Gojira zenei világa, azért még a metal színtéren sem számítanak különösebben mainstream-nek.
  Talán a Magma album remek fogadtatásának is köszönhető mindez, ugyanakkor ez a lemez már azt is előrevetíti, hogy távol vannak még a Gojira művészetének határai. Biztos vagyok benne, hogy fogunk még tőlük meghökkentő, szokatlan megoldásokkal találkozni a következő lemezeken.


Kulcsszavak:
  gojira     omega diatribe 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Komoly témával és súlyos zenével landolt a második felvezető dal a közelgő Omega Diatribe lemezről

Új dal a decemberben megjelenő ötödik Omega Diatribe lemezről

Gojira, Conjurer, Urne

Gojira + Conjurer + Urne Budapesten

Új év, új energiák az Omega Diatribe fedélzetén

 programajánló: 
2024. március 22.
Sari Schorr Budapesten
Cattle Decapitation: négyzenekaros brigád élén érkezik az amerikai deathgrind csapat
2024. március 23.
Lendületes heavy metal vendégzenekarral érkezik a Lordi
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
Abbath, Toxic Holocaust, Hellripper
Slaughter To Prevail
Delain, Illumishade
Beast In Black, Gloryhammer
Az indie rock királyai, a The Sherlocks és a DOTE a Dürer kertben
Fear Factory, Butcher Babies, Ignea, Ghost Of Atlantis
Black Veil Brides az Arénában
 kapcsolódó fotók: 

GOJIRA - 2017. július 5. BARBA NEGRA TRACK

OMEGA DIATRIBE - 2017. július 5. BARBA NEGRA TRACK
 kiemelt 
Crypta: brazil death metal démonok csapnak le a Barba Negrára áprilisban
  
Második lemezét mutatja be április 12-én Budapesten a Crypta

Március végén érkezik az U.D.O.
Cattle Decapitation: négyzenekaros brigád élén érkezik az amerikai deathgrind csapat
Sari Schorr Budapesten
Republic 35
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 doves    dillinger escape plan    the new black    abraham lincoln    barney és a nők    nemes nagy ágnes    dodheimsgard    beat dis    ana venus    karabély    incubus    anna and the barbies    tyr    tracer    nina hagen    efott    kill with hate     christoph waltz    spirit of pink floyd show    deviant    warwick    the burning aces    rimszkij-korszakov    boston manor    wacken metal battle  

r41
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!