hosting: Hunet


  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2017. április 13. csütörtök   11:42
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Flotsam And Jetsam, Dew-Scented, Izegrim és sokan mások
2017. április 7, Showbarlang

  Vannak olyan zenekarok, akiket két elfojtott ásítás között is legalább ötször el lehet csípni hazai színpadokon. És vannak olyanok, akiknek igazi ritkaságszámba megy egy magyarországi fellépésük, egészen különleges élmény élőben megtekinteni őket. Pláne ha egy kultikus zenekarról van szó, amely ugyan nem futott be világraszóló karriert, de életműve mégis fontos hivatkozási alap sokak számára.
  A Flotsam And Jetsam kétségtelenül ide tartozik, az amerikai thrash metal egyik fontos korai zászlóvivője nagyobb karrierre is hivatott lehetett volna, de mégsem sikerült megkapaszkodniuk az első-másodvonalban. Ennek számos oka volt, viszont mindez persze nem akadályozta meg az underground metal rajongóit abban, hogy ne tekintsék legendás státuszúnak a zenekart. A Flotsam And Jetsam talán nem is saját maga miatt lett igazán kultikus, hanem az ex-Metallicás Jason Newsted miatt, aki itt kezdte pályafutását és innen csaklizta el őt a mára első számú metalbandává előlépett együttes.
  
  Így a banda szerencsétlenségére, ha valakinek még mond is valamit a Flotsam And Jetsam név, a legtöbben rögtön azt vágják rá: „Newsted!”. Ahelyett, hogy például a briliáns debütalbumról, az 1986-os Doomsday For The Deceiver-ről vagy esetleg a nem kevésbé kiváló folytatásáról, a No Place For Disgrace korongról beszélnének.
  Pedig ebben az időben még nagyon benne volt a levegőben, hogy a vérbeli thrash karcosságot és zúzós, nyers hangzást a technikás, olykor szinte progresszívba hajló, kimunkált megoldásokkal kombináló banda komolyabb szerepet is kaphat az éppen virágkorát élő thrash metal hullámban, azonban Newsted távozása után már nem igazán sikerült maradandót alkotniuk. Az utóbbi években viszont kicsit összekapták magukat, pár tagcsere is bekövetkezett, a 2016-os, definitív módon Flotsam And Jetsam-nak nevezett utolsó nagylemezük pedig megint egy határozott, saját útjára (ismét) rátalált társaságot mutat.
  
  Volt valaki jelen a megboldogult Avalon klubos Flotsam And Jetsam bulin, még anno 2008-ban? Nem látom a kezeket, mondaná Steve Wonder... Nem csak arról van szó, hogy már majdhogynem 10 év is elrepült azóta, hanem már akkor sem volt izzasztó telt ház, és akkor finoman fogalmaztam... Szóval ebből is látszik, hiába segédkezett nagy erőkkel a Flotsam a thrash metal alapjainak lerakásánál, nem tudtak igazán nagyot robbantani a karrierjük folyamán.
  Ma sem volt ordenáré nézőcsúcs, de azért összejött egy akkora nézőszám, amely megfelelő volt a Showbarlang adottságait tekintve. Talán az is többek számára vonzónak bizonyult, hogy remek ötlet volt egy kisebb minifesztivált rittyenteni a turné köré, számos magyar bandával, két színpadon, így mondhatni, egy egész estés thrash bulit kapott a látogató a pénzéért cserébe.
  
  Az ilyen népes fellépőgárda rendszerint korai kezdéssel jár, de most valahogy mégis úgy jött ki a lépés, hogy már majdhogynem az elejétől nyomon tudtam követni a koncerteket. Elsőként a Needless nevű bandát láttam a színpadon, akik egészen elfogadható, modernebb hangvételű thrash metalt játszottak. Sokat nem tudok elmondani róluk, mert a nótáikból eléggé hiányzott a karakteresség, illetve talán az ének is lehetne markánsabb. De megfeleltek erre a korai időpontra, erre az estére.
  Mióta legutoljára itt jártam, kissé átalakult a Showbarlang belső tere. A színpaddal szembeni leülős részt felszámolták és egy másik színpadot alakítottak ki a helyén, az előzővel szemben. Így most tulajdonképpen a két színpad folyamatosan ontotta oda-vissza a fémet, megállás nélkül. Hiszen amíg az egyiken játszottak, addig zajlott a beállás, majd az előadás befejeztével rögtön rázendített a másik oldal, szinte csak sarkon kellett fordulni. Nem mondom, kicsit tömény volt így ez az este, de hát nem pisis kislányok váltottak ide jegyet, hanem vérbeli fanatikus thrasher arcok...
  
  A holland Izegrim már ismerős társaság volt, éppen ők játszottak a fent emlegetett Avalon bulin is a Flotsam előtt. Úgy tűnik, működött anno az a közös turné, ha majdnem 10 év után is újra együtt vették a nyakukba Európát. A csapat amolyan thrash/death metalt játszik, nem kifejezetten a legemlékezetesebb fajtából, de mindenképpen figyelemre méltóan.
  Én a régi emlékeim alapján úgy gondoltam, van egy frontember csajuk, de ezek szerint csak volt, ugyanis immár a basszusgitáros hölgy, a szőke hajú Marloes Voskuil vállalt minden vokált. Nem igazán látszott, hogy 10 évet öregedtek volna a legutóbbi találkozó óta, talán az alapító gitáros, Jeroen Wechgelaer volt kissé lerobbanva. A zenéjük a középtempó és a gyors zúzások között váltakozó témákat ölelte fel, öblös hörgésekkel megtámogatva. Náluk is a fogós, emlékezetes dalok hiányoztak, a markáns kiállású Marloes Voskuil-on kívül nem maradt meg semmi a zenéjükből.
  
  Az eléggé béna nevű Inhalator viszont képes volt nagyobb fokozatra kapcsolni, rögtön egy hibátlan SepulturaArise feldolgozással nyitottak, amivel azonnal meg is nyertek maguknak. Tényleg mintha csak a fiatal Sepulturát láttuk volna a deszkákon, ugyanazzal a fanatikus lendülettel, átéléssel, csillogó szemekkel üvöltötték a világba a dühös szövegeket. Így kell kérem thrash metalt játszani, ez a nyers düh, ez a zabolátlan lendület hiányzik manapság sok (menőnek mondott) bandából.
  Innentől aztán magyar nyelvű saját számokat játszott a csapat, amelyek szintén nem voltak rosszak. Őszinte, harapós thrash metal, egészen ügyes zenei teljesítményekkel minden poszton. Ránézésre nem tudnám eldönteni, hogy a srácok még a tízes / már a húszas éveikben leledzenek-e, de nagyon kívánom nekik, hogy ez a fiatalkori lendület és a metalzene fanatikus szeretete a későbbiekben is maradjon meg náluk, mert több, mint figyelemreméltó előadást láthattunk ma tőlük a deszkákon.
  
  Ismét vissza a másik színpadhoz, következett az este egyik legütősebb koncertjeként várt Dew-Scented. A srácok nem olyan túl régen voltak nálunk, legutóbb 2015-ben mészároltak a Dürer Kertben. Azóta új lemezük se készült, szóval egy hasonlóan ütős bulira számíthattunk.
  Bár náluk nem ritkák a tagcserék (a 2010-es évek elején konkrétan az egész banda lecserélődött az énekes Leif Jensen körül), most nagyjából az ismert arcok köszöntek vissza a színpadról. Azért mégsem teljesen, mert dobos posztról távozott Koen Herfst helyett új ezúttal ütőst láthattunk. A Dew-Scented ereje az élő koncertekben rejlik és ezúttal is kőkemény bulival ajándékozták meg a Showbarlang látogatóit.
  
  A programjukban hangsúlyos helyet foglalt el a legutolsó Intermination lemezük az On A Collision Course, Scars Of Creation, Affect Gravity, Demon Seed, Ruptured Perpetually dalokkal, de szerencsére a 2000-es évek közepi csúcsidőszakuk is képviseltette magát néhány tétellel. A Never To Return-ben jött az egyik legvaracskosabb riff, amit valaha hallottam, a Cities Of The Dead komótos indításából kifejlődő dara is nagyot szólt, a Turn To Ash-re pedig ugyancsak nagyokat lehetett headbang-elni.
  Nem szólt tökéletesen a koncert, de azért a vállalható szinten belül volt, így szerintem a közönség jól szórakozott. A Dew-Scented gyors thrash/death metalja volt talán a legintenzívebb előadás ezen az estén, mivel a Flotsam inkább a kimunkáltabb, változatosabb dalszerzést vallja magáénak a nyers brutalizálás helyett. De jó párosítás voltak ők így, egyáltalán nem vette el egyik koncertje sem az élét a másiknak.
  
  A Flotsam And Jetsam előtt még a Zord zenekar csapott bele a húrokba, ismét a szemben lévő színpadon. Nem tudtam hová tenni őket, nem igazán illettek bele a mostani felhozatalba. Nem is igazán thrash metalnak nevezném, amit játszottak, mert pont az adrenalin hiányozott belőle, inkább amolyan középtempósabb, teljesen átlagos heavy metalt hallhattunk tőlük, kiabálós énekkel. Egyáltalán nem fogott meg a zenéjük.
  Inkább a Flotsam-ra várakoztunk, ahol azért történt egysmás az elmúlt években. A Dew-Scented-hez hasonlóan náluk is teljesen kicserélődött a tagság a frontember A.K. Knutson mögött, egyetlen 2005-ből ismerős arcot sem láthattunk már a deszkákon. Viszont esetükben nem csak teljesen új szereplők érkeztek, hiszen két őstag is visszatért a kötelékbe: Michael Gilbert gitáros egészen jelentős ideig, 1983-1997 között volt a zenekar tagja, de Michael Spencer basszer is játszott már a bandában 1987-ben. A basszus poszt mindig is fontos volt a Flotsam And Jetsam-ban, nem csak Jason Newsted miatt, hanem mert néhány nótájuk elég komoly basszusgitáros teljesítményt vár el.
  
  Mint fentebb szó volt róla, a legutolsó, Flotsam And Jetsam című lemezzel kifejezetten elégedett volt a szakma és a rajongók is, így nem véletlen, hogy több dalt is eljátszottak erről a lemezről. Ugyanakkor az első két album, a legendásnak bátran mondható Doomsday For The Deceiver és No Place For Disgrace korongokról ugyancsak szépen csemegéztek, a rajongókat így maximálisan kiszolgálták.
  Voltak új dalok, mint kezdésre a Seventh Seal, voltak régiek, mint a Dreams Of Death 1988-ból, ez a kettősség jellemezte mindvégig a koncertet. Rögtön harmadikra került elő a Flotsam leginkább kultikus dala, amelyik az egész életművüket megalapozta, név szerint a Hammerhead. Az egész metal-történelem egyik legjobb felvezetésével beinduló nóta erőteljesen a basszusjátékra épít, ezt Michael Spencer hozta tisztességgel.
  
  A két gitáros, Steve Conley és Michael Gilbert ugyancsak precízen horzsolták a riffeket, a szólókon pedig testvériesen megosztoztak. Sokat számít, hogy olyan dobos került a hátuk mögé, mint Jason Bittner, akit a szakma egyik legjobbjaként tartanak nyilván. Jason eleinte sokat reklamált a dobmonitor elégtelensége miatt, aztán szerencsére beállt az elvárható szint. Jól szólt a banda, talán nem lehetett minden nüanszot tökéletesen kihallani, de panaszra sem lehetett ok.
  A.K. Knutson is hozta a kötelezőt, nem túl sokat kommentált, de az énekteljesítménye megfelelő volt. A korai dalok sikoltósabb témái is mentek neki, az újabb tételekben pedig inkább a dallamokon volt a hangsúly. Az utolsó lemez is abszolút működött az olyan dalokkal, mint a Monkey Wrench, a Desecrator pedig megint a debütáló albumról szólt. A közönség nem meglepő módon az első két lemez szerzeményeit szerette a legjobban, de az új számokat is sokan ismerték.
  
  Alapvetően a Doomsday For The Deceiver, a No Place For Disgrace és a Flotsam And Jetsam albumok tételeire koncentrált a program, a köztes időszakot (ami pedig 9 nagylemezre rúg!) szinte teljes egészében hanyagolta a banda. Azért az 1995-ös Drift albumról mégiscsak belefért két tétel, a Me és kicsit később a Smoked Out. Igaz, nem a ´90-es évek volt a Flotsam legsikeresebb, legnépszerűbb időszaka, de legalább egy icipicit variálhattak volna ennek a 9 albumnak a nótái közül.
  Eljátszották még a Life Is A Mess, She Took An Axe, Hard On You dalokat, amikre szintén jókat bólogathatott a közönség. Azért nem volt iszonyatos nyomulás, nem szedték szét a rajongók a Showbarlangot, de szemmel láthatóan mindenki élvezte a bulit.
  
  Előkerült még az Iron Maiden című szám is az új lemezről, amely nem véletlenül kapta ezt a címet. Nem Steve Harris-ék legendás címadó/névadó nótájának feldolgozásáról van szó, hanem saját Flotsam szerzeményről, de a jellegzetesen galoppozó témákkal és a tipikus Maiden-es dallamokkal (amelyekre gond nélkül rá lehetne énekelni a The Trooper szövegét) rengeteg a kikacsintás a brit legenda munkássága felé. Egyfajta tiszteletadásként fogható fel, hogy a Flotsam And Jetsam egy saját számot szentelt az Iron Maiden zenei világának.
  Közeledtünk a vége felé. Lejátszották még a No Place For Disgrace címadóját és az igen szépen felépített Doomsday For The Deceiver nótát. Utolsó számként pedig az I Live You Die-t vették elő, ami méltó zárása volt az előadásnak.
  
  A Flotsam And Jetsam nem az a banda és nem olyan számokat írtak, amely 1000 fokon sistergő küzdőteret eredményezne. De nem is erre volt szükség, hanem egy meggyőző zenei teljesítményre, a jól felépített, jól megírt dalok élőben való felidézésére, egy kiadós nosztalgiára. És ezeket meg is kaptuk a bandától.
  Igazából mindegyik poszt meggyőző teljesítményt alkotott, egyedül A.K. Knutson-ra néztem furcsán, mert a koncert előrehaladtával egyre bizonytalanabbul dülöngélt a színpadon. Egyébként is olyan a fizimiskája, mintha a Blaha aluljáróból cibáltak volna valakit fel a deszkákra, de jó lenne az alkoholizálást inkább az előadás utánra hagyni.
  Michael Gilbert-en lepődtem még meg, mert a hosszú kecskeszakállú gitáros ugyebár a Flotsam kezdeti idejében is a fedélzeten volt már, tehát ez alapján korban a legidősebbek között kell lennie, ugyanakkor mégis ő nézett ki a legfiatalosabban a deszkákon. A gitármunka mindig is fontos hangsúllyal bírt a Flotsam munkásságában, e tekintetben Gilbert és Conley nagyot alkottak.
  
  Nem akarom senkinek a színpadi teljesítményét kisebbíteni, de felvetődött bennem az a gondolat, hogy ha már Jason Newsted befürdött a Newsted nevű bandájával, így komolyan vehető formációban jelenleg sehol nem zenél (de mint látszik, a tettvágy meglenne benne), miért ne térhetne vissza a Flotsam And Jetsam soraiba?
  Szerintem ebből előnyt tudna kovácsolni mindkét fél, egyrészt az óriási médiafigyelem miatt, másrészt a koncertezési és financiális lehetőségek is biztosan jobban kinyílnának, amelyre az utóbbi idők elcsepegtetett infói alapján mindegyiküknek szüksége lenne. Nem akarom Michael Spencer-t kituszkolni a csapatból, de azért ő nem akkora karakter a deszkákon mint Newsted, vagy akár elődje, Jason Ward volt.
  
  Egy banda volt még hátra az estéből, a Vesztegzár, akik rögtön rá is zendítettek a másik színpadon. Már nagyon régóta meg akartam nézni a komáromi srácokat élőben, de állandóan valamilyen lehetetlen időpontban léptek fel vagy ütközött valakivel a programjuk. Most végre nem volt akadály.
  A Vesztegzár a thrash és death metal között egyensúlyozik, inkább az előbbi javára. A jellegzetes thrash-es tempókat komoly színpadi teljesítménnyel adták elő, talán a frontember mozoghatna még kicsit intenzívebben a deszkákon. Két nagylemezük jelent meg, a Beteg Világ és az Útvesztő, mondjuk a magyar nyelvű szövegeket nem igazán lehetett érteni a hörgős éneket amúgy is elnyomó akusztika mellett. Akik elhivatott, jó élő teljesítményű thrash bandát keresnek, megtalálhatják a számításukat a Vesztegzár esetében.
  Nagyon jó felhozatalt kaptunk ezen az estén, hiszen nem csak a Flotsam And Jetsam és turnépartnerei, a Dew-Scented és az Izegrim adtak koncertet, hanem jó néhány hazai banda is megmutathatta magát a thrash metal rajongó közönség előtt. Egészen biztos, hogy némelyekre sokan felfigyeltek, másoknak talán sikerült annyit profitálni a mai fellépésből. De összességében a megjelentek minden igényét kielégítette ez a Showbarlangos összejövetel.
  


Kulcsszavak:
  flotsam and jetsam     dew-scented     izegrim     vesztegzár     zord     inhalator     needless 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó előadók: 

Vesztegzár

 kapcsolódó cikkek: 

Júniusban érkezik a Zord zenekar következő albuma

Flotsam And Jetsam, Dew-Scented - Minifeszt lett a budapesti buli

Deathstorm, Fanatic Attack, Needless

Sadistic Intentet, Dehumant, Visceral Slaughter, Inhalator, Gravecrusher egy atom bulit nyom

Flotsam and Jetsam: új szöveges videó a thrasherektől
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Dream Theater - Images, Words & Beyond
Lacuna Coil, Infected Rain
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying
Scott Bradlee’s Postmodern Jukebox
Asking Alexandria
Anthrax, The Raven Age
VHK, New Model Army
Pretty Maids
Zorán Aréna 2017
Almanac, Gloryful
Tarja: The Shadow Shows turné
 kapcsolódó videók: 

INHALATOR
 kiemelt 
Manowar programmal a Durerben a Ross The Boss
  
Június 1-én klasszikus Manowar programmal érkezik Budapestre a zenekar legendás egykori gitárosa, Ross The Boss

Good Charlotte a Budapest Parkban
Budapesten az olasz Implore
Ben Williams Budapesten
Simple Plan a Parkban
 friss hozzászólások 

Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Mike Portnoy szívesen csatlakozna a Dream Theater - Images, Words & Beyond turnéjához (1)
Lacuna Coil, Forever Still, Genus Ordinis Dei (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 implode    waking the cadaver    nemes márton    scarred by beauty    while heaven wept    foamo    pat metheny    makám    bookmarks    kristóf norbert    textures    eric burdon & the animals    empire of the sun    recoil    disney    kate winslet    suicidal angels    artisjus    arcadia    hawthorne heights    absolved    edda    man overboard    off with their heads    welicoruss  

img_up/1605/bannercc6a88bf.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!