beszámoló [koncert] 2004. május 27. csütörtök 16:32
nincsen hozzászólás
szerző: BarnabásFinntroll, Ensiferum, The Wake, Vale of Tears 2004 április 27, Mega Pub
Április végén három finn banda is ellátogatott hazánkba, hogy igényes zenéjükkel szórakoztassák a kedd esti koncertre jegyet váltó közönséget. A buli a Mega Pubban került megrendezésre, és az este hét órakor kezdődő koncert nagy érdeklődésre tartott számot, főként a Finntroll fellépése miatt. A polkazenét black metallal vegyítő finnek rövid időn belül már másodszor tisztelnek meg bennünket jelenlétükkel; úgy látszik, hogy a rendkívül lelkes magyar közönség egyre több bandát csábít kicsi országunkba.
Az előzetes programtervnek megfelelően este hét órakor a karcagi Vale Of Tears nyitotta az estét. A dallamos death metalt játszó bandának tavaly jött ki az első lemeze From Birth to Expiration címmel. Ennek megfelelően erről adtak elő számokat, és meg kell hogy mondjam, nagyon igényes és minőségi tálalásban. Hihetetlenül érzik ezt a stílust és kellően jó számokat is írnak ahhoz, hogy ismertebbek legyenek. A színpadi mozgással sem volt probléma; Mulicz Ferenc frontember pedig a számok közötti megjegyzéseivel tovább emelte a hangulatot. Szerencsére a hangzás is jó volt, és láthatóan a közönségnek is tetszett a banda. Szerintem nagyon komoly potenciál van a csapatban, remélem, hogy sikerül kitörniük.
A finn nemzetiségű The Wake elég fiatal tagokból álló bandája megmutatta, hogy hogyan kell játszani az At The Gates jellegű dallamos death metal muzsikát. Hihetetlen energia és bizonyítási vágy szorult a csapatba: szinte berobbantak a színpadra és háromnegyed óráig meg sem álltak. Az Ode To My Misery című debütalbumuk számait játszották rendkívül feszes előadásmódban. Játszották például a Deep Silent Dead, a Whenever I Suffer és a Befouled Galaxy című számokat. Ugyan a zenéjükben egy cseppnyi eredetiség sem lakozik, de a stílus lényegét teljes egészében sikerült levenniük. Dallamos gitárharmóniákkal teli számok, károgó vokál, fülbemászó, megjegyezhető riffek a fő jellemzői. Emellett remek hangulatot is teremtettek: a frontember Kaj Michelsson buzdította a közönséget, a gitárosok pedig grimaszoltak és vadul headbangeltek. A jónak mondható hangzás is csak erősítette előadásukat. Így kell ezt a zenét játszani!
Az utánuk következő finn Ensiferum már más stílusban mozog: a folkos elemekkel gazdagon dúsított black metalt egyéni és minőségi formában adják elő. Eddig két lemezt adtak ki: a névadó Ensiferum után most jelent meg a második, az Iron címet viselő nagylemez. Amint elkezdték a koncertet, bizony kissé meglepődtem az ideiglenes frontember, az egyébként a Norther csapatát erősítő Petri Lindroos fejfedőjén. A fehér kalap fekete pöttyökkel nem éppen egy metal koncert szériafelszerelései közé tartozik. Ezen az apró furcsaságon túllendülve zenei téren bizony megint egy nagyon jó produkcióhoz lehetett szerencsénk. A rendkívül kidolgozott folkos elemek és a többi tag által szolgáltatott csordavokál” kiváló hangulatot teremtett. Ebben többek között nagy szerepe volt a zenekar egyik vezéregyéniségének, Markus Toivonen gitárosnak. A dallamos refrének, főként így, a többi taggal kiegészülve nagyon ütöttek. A hagszeresek teljesítményével is meg lehetett elégedve mindenki; a dalszerkezek és a riffek minősége is átlagon felüli. Dalszámok tekintetében többek között elhangzott a Sword Chants, Tale of Revenge, Little Dreamer, Battle Song, Iron. A kb. 50 perces produkcióban főleg az új lemezre koncentráltak, de a régebbiről sem feledkeztek meg. Ezek a finnek bizony nem tudnak hibázni!
Természetesen azt est főbandája, a Finntroll sem hibázott, sőt az este folyamán magasra tett mércét játszi könnyedséggel sikerült venniük. A nagy termetű zenészek előadását csak a kis színpad korlátozta, azonban az előadásmóddal és a zenei felkészültséggel itt sem volt semmi probléma. Csakis a Finntroll képes ilyen minőségben játszani a polkával kevert black metalt. A vidám, mulatozós zene megformálásában a szintetizátor fontos szerepet kap, de ugyanúgy hozzátartozik a nyers black metalos énekhang. Az egyik alapítótag, Somnium tragikus halála ellenére tovább menetel a banda az előre kijelölt irányban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a most megjelent Nattfödd című albumuk is igazi mestermunka. A koncerten szinte az új kiadvány összes számát hallhattuk: a címadó mellett a kislemezes Trollhammaren, Fiskarens Fiende, Eliytres, Ursvamp is elhangzott. A Jaktens Tid című nagylemezről is sok dalt előadtak, például Slaget Vid Blodsälv, Skogens Hämnd, Jaktens Tid. Az Midnattens Widunder albumról viszont talán csak egy szám hangzott el. A Somnium emlékére készített Visor Om Sluetet is megidézték egy dal erejéig. A hangulat a koncert végéig fergeteges volt, és a hangzás is végig megfelelőnek bizonyult. Attól az apró hibától eltekintve, hogy a koncert elején 2-3 percig nem akartak megszólalni a hangszerek, de szerencsére gyorsan sikerült orvosolni a problémát. Az új énekes, a Katlát váltó Wilska is kitett magáért, a black metalos károgást magabiztosan szolgáltatta; igaz, néhol becsempészhetne egy-két dallamosabb megoldást is. Poénokból sem volt hiány: a Napalm Death feldolgozás a kb. 3 másodperces You Suffer képében vicces megoldásnak bizonyult. A koncert végén azonban némi altáji” humornak is szemtanúi lehettünk: a szintis Trollhorn a ráadás végén kijött a színpad közepére, hátat fordított, és megmutatta nagy szőrős finn hátsó fertályát a magyar közönségnek. Hát mit mondjak, nem volt egy szép látvány! Ettől eltekintve a Finntroll is nagyon igényes produkcióval kápráztatta el a közönséget.
A dallamos death metal és a népies elemeket tartalmazó black metal kedvelői újabb emlékezetes koncerttel gazdagodhattak. Rendkívül színvonalas volt az este összes bandája, egy remek rendezvényt sikerült összehozni. Ismét bebizonyosodott, hogy a skandináv országokból származó bandák milyen óriási tehetséggel és zenei érzékkel vannak megáldva. Remélem, hogy még sok ilyen koncerten vehetünk részt!