A népszerű brit metalcore banda idei koncertjét nagy reflektorfény övezte, ugyanis Denis Stoff énekest két év után visszacserélték a korábbi vokalistára, Danny Worsnopra, aki jóval nagyobb népszerűségnek örvend a rajongók körében is. Maga az esemény az Akváriumban került megrendezésre, március13-án, ami hétfő volt ugyan, de ennek ellenére az egész szórakozóhely megtelt Asking Alexndria fanokkal.
A mostani alternatív zenevilág egyik legkiemelkedőbb alakja a 2008-ban, a gitáros Ben Bruce által alapított Asking Alexandria zenekar, akik nem először járnak már kis hazánkban. Magyarországon különösen sok a rajongó, és aki egy kicsit is szereti őket, annak a ruhatárában alap darab az a bizonyos koponyás-rózsás askingos póló, amelyet a koncertlátogatók egyharmada viselt. A népszerű banda tagjai mind egytől egyig tehetséges zenészek. Név szerint: Ben Bruce (gitár), Danny Worsnop (ének), Cameron Liddell (ritmus gitár), Sam Bettley (basszusgitár) és James Cassells (dob). Kicsit szokatlan volt, hogy Denis leváltása után már rögtön turnéra is indultak, és nem vártak egy következő lemez bemutatására, amin már Worsnop énekel. Magam részéről rendkívül örültem, hogy így döntöttek.
A kapukat 19 órakor nyitották ki, és hiába voltunk ott egy órával korábban, így is várnunk kellett a sorunkra. Már itt sejthető volt, hogy teltház lesz. Mikor végre bejutottunk, rögtön a harmadik sorba törtünk előre, hogy jól lássuk a színpadot, és berántson minket is a metálos életérzés…
Az első elő zenekar, a Silent Screams 19:45 körül kezdett, megadva a koncert alap hangulatát. Az együttes egyébként 2007-ben alakult, és eddig mindössze két albumuk jelent meg, a tagok pedig a következők: Joel Heywood (ének), Ozzi Osman és Sam Varney (gitár), Adam Mallabone (dobok) és legvégül Mikey Scrivens (basszusgitár, ének.) Nem teketóriáztak a fiúk, hamar belecsaptak a húrokba. A koncert rendkívül élvezhető volt, kellemes csalódást okoztak. A közönséget számtalanszor biztatták, hogy engedjék el magukat, és egy kisebb pogo is kialakult, majd Joel ketté is választotta a tömeget, Mint Mózes a tengert. A banda hangzása egy kicsit erőteljes és határozott, de nekem bejött.
Őket követte egy gyors átszerelés után kilenc óra előtt húsz perccel az egyesült államoki The World Alive. A mikorfon mögött Tyler ‘Telle’ Smithtel, a gitroknál Zack Hansen és Tony Pizzuti, a basszusgitár Daniel Shapiroé, a dobok mögött pedig Matt Horn. A hangulat egyre jobb lett, bár ők lágyabb zenét játszottak, de a tömeg szétválasztása náluk is megvolt, és az énekes számtalanszor mondott köszönetet, hogy eljöttünk. Olyan számokat adtak elő mint a viszonylag új Trapped, és az Entirety, aminél mindenkit megkértek, hogy guggoljon le, ami kicsit nehézkes volt az amúgy is szűkös teremben, de mégis az egész közönség egy egységben mozgott, és az összetartozás érzése átjárt mindenkit.
Végül, 21:50-kor színpadra lépett a várva-várt Asking Alexandria. Amikor éppen csak kiléptek a színfalak mögül, a közönség már tombolt. A Dear Insanity című dallal kezdtek, és inkább régebbi számokat játszottak, a Denissel felvett The Black albumról pedig egyet sem. A rajongók jókedvűen ugráltak és táncoltak, néhányan kicsit hevesebben is mint kellett volna, ezért pár embert ki kellett menekíteni a tomboló közönségből. Hiába álltunk a fal mellett, minket is ide-oda lökdösött a hullámzó tömeg. Ez nagyjából meg is felelt a műfaj követelményeinek. Danny és Ben folyamatosan ugratta egymást és hülyéskedtek. Az eljátszott számok között szerepelt a Welcome, Dear Insanity, To the Stage, Dedication Someone, Somewhere, The Death of Me, Moving On, The Road, Run Free, A Prophecy, Not the American Average. StílusosanThe Final Episode (Let´s Change the Channel) zárta az estét. Ez nem az első Asking koncertem volt, hanem szám szerint a harmadik, és mégis a legjobb. Dany sokkal jobban illik az együttesbe, és sokkal jobban hozza azt a régi érzést, amiért a zenekart szeretjük.