szerző: MonyóVHK, New Model Army 2017. március 10. Barba Negra
Március 10-én nagyokat döngtek a Barba Negra sokat megélt falai. Két, hosszú évtizedek óta működő és meghatározó punk-rock csapat lépett színpadra egymás után, előcsalogatva a 80-as évek alternatív rajongóit. Jöttek is szép számban, valódi, családias hangulatot teremtve. Kissé késve érkeztem, és már az utcáról hallottam a dobok adta ütemet. Vágtáztak már a halottkémek….
A műfaj magyar „nagy örege”, a V.H.K. 1975-ben alakult. A sámán punk besorolású csapat vezetője 42 éve Grandpierre Attila, aki azért választotta ezt a nevet, mert meggyőződése szerint a világ sokkal több, mint amit az emberek látnak belőle, ezért tetszhalottak. Az energiát, mint fontos elemet, a vágtázás szimbolizálja, mert a zene bármikor elszabadulhat. A halottkém, aki azonosítja a tetszhalált, így már mindenki tisztában lehet vele, hogy nem is él igazán. Az előadásuk hatására szerinte felébrednek az emberek, és rájönnek, hogy az univerzum egységes.
A koncert elején még kék varázsinget viselt, később egy fehér pólót narancssárga szimbólummal, majd egy idő után felül már semmit. Ösztönös zenéjük meghatározó volt. Sokan végig énekelték és táncolták az egész koncertet. A közönség középen hullámzó tengerként hatott, ami néha kilökött magából egy-egy szomjas embert, akik a pulttól rohantak vissza együtt mozogni a dobok ritmusában. Láthatóan a zenészek is hatása alá kerültek a hangulatnak. Volt benne nosztalgia, népzene, varázslat, barátság, élet, lüktetés.
A nyolcvanas években főleg egyetemi klubokban, majd a legendás Fekete Lyukban léptek fel. Az akkori vezetés nem nézte jó szemmel, hogy túl nagy tömeget vonzanak, ezért 1986-ig be voltak tiltva, illetve a 1993-as Szigeten összesen egy félórás koncertet adhattak. 2001-ben a zenekar feloszlott ugyan, de 2009-ben feléledt újból. Koncertjükön a régi számaikat is elővarázsolták. Összesen 16+1 dalt játszottak, és táncoltak el. Köztük volt a Hazánk, Ahol nincs föld, Élő világegyetem, Túl sokat vártam, és a ráadás: Halló mindenség. Üde színfolt volt az új basszusgitárosuk, aki jóval fiatalabb a többieknél, és ráadásul: nő. Más energetikát hozott.
A fő kérdés: „Jársz-e ott, ahol a madár sem jár?” Jelentem: igyekszem minél többször…
Ebből az alaphangulatból folytatódott az este az 1980-ban alakult New Model Army fellépésével. Az eredeti három tagjából már csak a dalszerző-énekes, Justin Sullivan maradt meg a bandából, de mivel mindig ő adta a zenekar arculatát, így 37 éve punk-rock dalokat játszanak. Időnként egészen eltérő műfajokba is elkirándultak, de a koncert egységes volt így is.
A közel négy évtized alatt 14 albumot jelentettek meg. Jelenlegi turnéjuk a 2016-ban kiadott Winter című lemezük népszerűsítésére indult, erről több dal is elhangzott. A zenekar most éppen öt főből áll (Justin Sullivan, Michael Dean, Dean White, Marshall Gill és Ceri Monger), de Sullivan indult már el Dean White billentyűssel kétfős turnéra is, elautókázva a környező országokban. Mint mondta, nem akar pózoló rock sztár lenni, mert az unalmas. A zene maga a varázslat, a műfaja tulajdonképpen mindegy. Talán ez lehet a titka annak, hogy még mindig szívből játszik… Szereti Budapestet, ezért nincs is nagy meglepetés abban, hogy ismét visszatért. 13+2 dal fért bele a műsorba, aminek így éjfél után lett vége.
Sullivan kevésbé volt barátságos, és kontaktusból sem keresett sokat. A közönség sok dalát énekelte vele. Volt, aki párja nyakába állva kereste vele a kapcsolódást, de az énekes nem lépett bele a közös produkcióba. Nem volt semmi cirkusz vagy színpadi mutatvány. Valóban csak zenélni érkezett. Elhangzottak többek között a War, Winter, Part the waters, Angry planet dalok mellett a Born feral, Egutted és a No pain is. A varázslatot hiányoltam, a munkát láttam. Jól példázza a zenei igényességét, hogy hatodik tagként egy hegedűs is vendégszerepelt, hogy a vonósokkal készített dalaiból is válogathasson. Szakmailag nem is tudnék mibe belekötni.
Az igazán jó koncert, hasonló az igazán jó szexhez. Lassan indul, a végén robbanásig feszül minden, és együtt rezeg több milliárdnyi atom. Ezen az estén inkább a V.H.K.-t vittem volna haza….
07:32
