Február 18-án, a tizenkettedik teltházas Aréna koncertjét adta a napokban immár 75 (!) éves Zorán. A kor nem volt akadálya, hogy fergeteges hangulatot varázsolva, a közel három órás koncert végén, kétszer is állva tapsolja vissza több mint 11.000, addig látszólag békésen, csendben üldögélő ember, csillogó szemekkel. Viccesen erre csak ennyit mondott: „23.30-ig jár a metró.” A talán nem is tudatos utalás szólhatott a legendás Metro zenekarnak is, amiben 1960-ban a pályáját kezdte. Ez bizony 57 év….
Az énekes szerb származású, Belgrádban született. 6 éves kora óta él Magyarországon. Művész lelkeknél viszonylag ritka, de villamosmérnöknek tanult eredetileg. Munkásságát többek között Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták. Első szólólemeze megjelenése óta (1977) dolgozik együtt Presser Gáborral, aki most is kísérte zongorán. A négy évtizedes barátságot lehetett érezni a rutinos együttműködésben.
Zorán nagyon készült erre a koncertre. Mint korábban elmondta, az egységes zenekar kialakulásához idő kell. Idén az 1993-as, szintén nagy sikerű unplugged koncert hangulatát tervezte visszahozni, szöveg centrikus dalokkal, tehetséges zenészekkel , minél kevesebb elektronikával és legfőképpen élő zenével.
Ilyen múlttal megengedhette magának, hogy bármit elénekeljen, amihez kedve van. Saját bevallása szerint, kedveli is a műfajok keveredését és az újításokat. Ettől függetlenül meglepődtem, amikor Majka lépett be egy rap betéttel, amiben elmondta, hogy tényleg majdnem meghalt, amikor elhagyták. A rapper maradt, és Zorán segítette ki a Szabad világ és a Belehalok egyes részeinél. A tapstól Zorán is megkönnyebbült, mint elmondta, komolyan aggódott a közönség reakciójától. Így pláne nagy szó, hogy mégis bevállalta.
A Vígszínház több ponton is kapcsolódott az estéhez. A szövegíró testvér, Dusán dalaiból válogatva, belefért, hogy teljes jelmezben a darab színészei adják elő A padlás három legnépszerűbb dalát. Emellett Zorán énekelhetett Beatlest, Leonard Cohent és LGT-t is, mert arra, mint mondta, már régóta vágyott… A Romantika című örökzöldet, zenekar nélkül, négy másik énekessel adta elő. A koncert alatt rövid pihenőket tartott. Az egyikben harmonika és basszusgitár ritka duettjét hallgathattuk. A zene kedvelőinek bőven volt miből csemegézniük.
Zenekara alapból tíz főből állt, de időnként húsz muzsikus is volt a színpadon. A vokál is nagy hangsúlyt kapott, de három gitár szólt, és végig két dobos adta az ütemet. Érkeztek fúvósok, vonósok, harmonikások… Presser megjelenéséig Zorán játszott a zongorán is. A hang teljesen kárpótolt a szegényes vizuális ingerekért. A színpadi játék gyakorlatilag a színváltós gömblámpák mozgatásából állt, de nem volt hiányérzetem.
Egészen különleges helyzet, hogy testvérpárként alkotnak a Sztevanovity fivérek. A szövegek sokszor saját életükről, szüleikről, történelmi eseményekről szólnak, ezért nagyon közel állnak az énekeshez. Érzelmeiről szívesen énekel. Második felesége halála után ennek ellenére egy évig nem lépett színpadra. A gyökerek többször felbukkantak a koncert alatt. A szerb kultúrát népdallal és eredeti nyelvvel is megjelenítette. Zorán külön megköszönte a vokalistáknak, hogy megtanulták a szerb szöveget.
A nyitottság és az elfogadás nem csak a stílusok keveredéséből volt látható. A zenekar tagjait nem csupán nevük elsorolásával mutatta be. Mindenki kapott szóló játékra lehetőséget, hogy meg tudják mutatni tehetségüket, ahogy Zorán ezt külön kiemelte.
Számomra ő egy korszak legendás előadója, de mivel 17 éves lányom azt sem tudta, ki ő, rá kellett jönnöm, hogy több évtizede távol marad a showbiznisztől, és javarészt régi dalait adja elő. Legutolsó, új szerzeményeit tartalmazó albuma 2011-ben jelent meg, Körtánc-Kóló címmel, ami egy szerb néptáncról kapta a nevét. Ez alapján mondhatnánk akár azt is, hogy a múltjából él, de a koncert sokszínűsége és zenei igényessége miatt ez eszembe sem jutott. Egy rutinos, mély érzésű zenészt láttam, tiszta értékrenddel, tele kedvességgel és a zene szeretetével.