lemezajánló [kislemez] 2004. május 19. szerda 12:52
nincsen hozzászólás
szerző: AndrásRavenshades: Blood, Still Warm EP
A Ravenshades tagjait nem az utolsó Dimmu Borgir lemez terelte a black metal irányába, hiszen maga a zenekar sem tegnap kezdte a pályafutását (1997 óta léteznek), s az általuk képviselt zenei világ is a dicső múlt örökét, illetve az annak szellemiségében dolgozó bandák által tovább formált hagyományokat kívánja ápolni. Saját maguk a Forgotten Woods-ot emlegetik fontos hatásukként, amely állítással a Blood, Still Warm EP-t hallgatva egyet is értek, de azok kedvéért, akik esetleg nem ismernék ezt a vérbeli underground norvég bandát, megemlítek egy ismertebb zenekarnevet is a Ravenshades-szel kapcsolatban: a Carpahian Forest-ét.
Ennyiből már mindenki tudhatja, hogy szigorú, kompromisszumokat még hírből sem ismerő, pőre black metalt rejt a cd szűk negyed órája, s akinek ez a meghatározás felkelti az érdeklődését, azt biztosíthatom is róla: megelégedésére fog szolgálni ez a kiadvány, mert ebben a jól körülhatárolható műfajban valóban minőségi dalokat vonultat fel. Jellemzően középtempós, időről-időre felgyorsuló, de soha nem túlbonyolított ütemekre érkeznek a jól megfogalmazott, hamisítatlan autentikus black metal riffek és gitárharmóniák, eleve megteremtve azt a vérfagyasztó hangulatot, amely kiemeli a stílus minőségi bandáit a nyomukban kullogóktól, s ezt koronázza meg Doktor K hangja, mely leginkább a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas albumán Csihar Attila által felmutatott hangarzenál bizonyos pillanatait idézi.
Magam elismerem a black metal műfajon belül az összes létező válfaj létjogosultságát, ha színvonalas formában, jól megfogalmazott dalokban, ötletes megoldásokkal fejezik ki magukat a zenészek, nekem bizony édes mindegy, hogy „dallamos” vagy „true”, netán éppen elektronikával flörtölő bandáról van szó, elvégre a zene a lényeg. Mindazonáltal, ha meghallom azt a kifejezést, hogy „black metal”, elsőre mindig az a zenei világ jut eszembe, amelyben a Ravenshades alkot: ez az a fajta black metal, amely elé tulajdonképpen semmilyen jelző nem kívánkozik, legfeljebb annyi, hogy „klasszikus”. Nem az innováció feltétlen igénye hajtja, hanem annak a hátborzongató, nyomasztó síri hangulatnak a lehető legpontosabb megragadása, amit a stílusalapító nagyok korai lemezein megismertünk, és amely olyan különlegessé tette azokat a korszakalkotó albumokat. Amellett, hogy mindig izgalmas, sőt szükséges is olyan csapatok feltűnése, amelyek kijjebb tolják a műfaji korlátokat, új területeket térképeznek fel a zenék birodalmában, fontos, hogy legyenek olyanok is, akik visszahatolnak a gyökerekig, életben tartják azt a zenei- és érzésvilágot, amely megszületésekor maga is meglepően újszerű volt, s amelynek léte egyáltalán lehetővé teszi a műfajjal való kísérletezést, a keretek tágítását. Mindaddig létjogosultsága van az ilyen zenekaroknak, ameddig képesek visszaadni, életben tartani az eredeti atmoszférát, s kikezdhetetlen minőséget tudnak felmutatni az ismert stílusban. A Ravenshades a legteljesebb mértékig eleget tesz ezeknek a kritériumoknak.
A négyszámos EP külső megjelenése összhangban van a cd-n hallható zenével: a fekete-fehér borítóban mindössze egy zenekari fotó és a legfontosabb információk kaptak helyet, de jelen esetben ez inkább helyénvaló dolog, semmint a hanyagság jele. A zenekar hitelességét támasztja alá az is, hogy logójukat a legendás Christophe Szpajdel tervezte, aki - lévén elkötelezett underground black metal rajongó - nem vállalja el minden jött-ment kutyaütő banda emblémájának elkészítését. Főleg a korongot díszítő, a felirat fölött elrepülő hollókat is ábrázoló változat lett igazán impozáns - remekül adja vissza a Ravenshades zenei világának hangulatát. A felvétel megszólalása nyers, de arányos és erőteljes, jól találták el az egyensúlyt a műfaji követelményként is aposztrofálható enyhe csiszolatlanság és az élvezhetőséghez szükséges telt megszólalás között. Belátható, hogy a Blood, Still Warm EP-n minden együtt van ahhoz, hogy nyugodtan lehessen kijelenteni: érdemes vele megismerkednie mindenkinek, akinek valamit is jelent a klasszikus black metal zene.
1. ´till You Groan 2. Blood, Still Warm 3. Death´s Revelation 4. Eros and Thanatos (track from 1998, re-recorded in 2004)
12:52
